Harmadnapos láz

Dr. Murphy megmondja, hogy a három napos fekvéssel kúrálandó betegségek kizárólag pénteken törnek ki az emberen. Ritkán négy nap is kellhet a gyógyuláshoz, de ez csak hosszú hétvégéken fordul elő. Ha citromot kapunk az élettől, abból csináljunk limonádét! Ennek jegyében az éjjeliszekrényemen egy bögre, egy termosz forró tea és az e-book readerem csücsül. A hétvégét gyógyulással és olvasással fogom tölteni. Ha jobban leszek, ágyba viszem... nem, nem őt, a laptopot. Most az asztalnál gépelek, kisurrantam a hálóból, amíg Kata elment Fecóért.

Az én kedvesem, mikor rajtam a takonykór jeleit, a lázmérőn meg a 38,2 °C-ot meglátta, elrendelte az szigorú ágynyugalmat. Az ágyneműjét pedig levitte a nappaliba. Elméletileg azért, hogy ne kapja el tőlem a fertőzést, praktikusan azért, hogy tudjon majd aludni az éjszaka, ne riadjon fel negyedóránként az orrfújásom zajára, gyakorlatilag meg azért, hogy ágyból tudjon filmet nézni. De nem bánom, így mindenki élhet a kedvtelésének. Persze Fecó annyira nem rajong majd a karanténért, kénytelen lesz az ajtóban ülve hallgatni a mesét, amit az ágyból olvasok fel neki.

A múltkor már kérdezte, hogy megint jön-e a hini. (H1N1) Most majd célzok rá, talán azt kaptam el, így ha lehet, mellőzzük az ölelkezést és a puszit, amíg teljesen fel nem gyógyulok. Olyan kiscicás, bújik hozzánk. Persze csak itthon, a suliban, a többiek előtt már nem ér ölelgetni, puszilgatni. Kézen fogva még jön velünk az utcán, de ki tudja meddig. Egyelőre még mi vagyunk Katával a fényképen, amit az íróasztalán tart, de lehet, hamarosan lecserél minket egy playboy nyuszira.

Mikor ilyen puruttya betegség van rajtam, nem kívánok enni sem. Inkább csak inni, esetleg kicsi gyümölcsöt. Holnap valami kása, vacsorára sós vízben főtt krumpli. Valószínűleg leadok két kilót. Ami nem fog ártani, mert a vizsgaidőszakban fel is szedtem ennyit. Borzadály, de a nadrágjaim feszülnek rajtam. Vigyázni kell a tankönyvek felett való ücsörgéssel, mert nagyon "megizmosítja" az ember ülőszervét!