Ez már nem is drukkolás, hanem szurkolás. Mennyien izgulnak értem! :) Köszönet érte. De legelőbb köszönet a kolléganőimnek, akik bementek helyettem az pénteki utolsó két órámra, hogy elmehessek vizsgázni. Nem igazán dolgozó emberekre szabták a vizsganaptárat, persze lehet, hogy emberekre sem. Ez nem számonkérés, hanem vizsgamaraton. De túléltem a mai napot. Hogy milyen eredménnyel, az majd a későbbiekben derül ki. Szerintem kilóra megvannak a vizsgáim, de hát kérdés, hogy a kellő mennyiség milyen minőséggel párosodik.
A párosodásról jut eszembe. A nagy vizsgára készülés közben folyton a szexen jár az eszem. Valami összecsúszott az agyamban, vagy csak keresnék egy kellemesebb elfoglaltságot a kínlódás helyett. Katám meg rendes akar lenni, és inkább a tanulás felé terelget. Hogy szublimáljam a primer késztetéseimet, és a libidóm ösztönenergiáját a tudás meghódítására használjam. De én inkább őt akarom meghódítani. Amiben tegnap az időjárás sietett a segítségemre. Jött a felmelegedés (nem a globális, csak a melegfront, de ez is félreérthető, olyan mint egy jogvédő szervezet neve), és a drágámnak megfájdult a fejecskéje.
Hogy összekössem a kellemest az élvezetessel, amíg Fecó szakkörön volt, ágyba vonszoltam. Ellenállt keményen, azt hittem, fizikai erőszakot kell majd alkalmazzak. De végül sikerült rávennem, hogy bújjon velem ágyba. Persze szigorúan gyógyászati céllal. (Infralámpa fénye alatt szexeltünk.) A terápia sikeres volt, elmúlt a fejfájása. Mondta, hogy nagyon hatásos a kezelésem. Én meg mondtam, hogy talán praktizálnom kéne. Csúnyán nézett rám, és ha nem lett volna bágyadt hozzá, mondott is volna valami csúnyát. De csak legyintett. Ez szokatlanul toleráns és konfliktuskerülő hozzáállás a részéről. Úgy tűnik pszichoterápiának sem rossz a szex.
Szerintem receptre kéne felírni néhány embernek. Már úgy értem, politikai döntéshozóknak, meg mindenféle vezetőknek. Nálunk a suliban is tutira azért tűrhetőek az állapotok, mert az igazgatónőnk jól karban van tartva. Hogy a férje-e, nem tudom, de valaki időnként jól a karjaiban tarthatja, mert reggelente néha olyan vigyorogva, dudorászva jön be, hogy össze se kell kacsintani a háta mögött. Szeptembertől elment egyetemre a kisebbik gyerek is, és kettesben maradtak otthon az urával. Most elkezdhetném számolni, hogy mikor megy egyetemre Fecó, de szerintem nem akar más városba menni tanulni, ha meg mégis, addig meg valamelyikőnk gondoskodik majd az utánpótlásról.
Na, messzire kanyarodtam a vizsgáimtól. De a mai nap a lazázásé lesz. Mindjárt megyek kádat súrolni meg mosogatni. Sajnos kénytelen voltam Kata meggyőzésére ilyen kemény taktikát bevetni. Jobban belegondolva szégyen, hogy ott tartunk, hogy "Inkább ne, mert fáj a fejem, mosogatni kell, meg felébred a gyerek..." :) De ha megígértem, megcsinálom. Különben is nagyon rendes tőle, hogy amíg én tébolyodottan készülök, addig szó nélkül viszi a háztartást, tanul a gyermekkel, sőt, kivasalta a vizsgázós blúzomat is. Habár a kolléganőimmel kezdtem, neki jár a nagyobb köszönet. Néha elgondolkodom, milyen jó dolgom is van nekem.
8 megjegyzés:
Gratulálok, meg minden, de...te szeretnél szülni? Tényleg? (kihámoztam ám, bármennyire is tovasiklottál rajta) :-D
Korai a gratuláció, majd ha kiderült, hogy átmentem. Meg majd ha megszületett. :))
A kérdés foglalkoztat, bár egyelőre nem aktuális. Be kéne fejezzem a sulit, mert ez így is téboly, nem pici gyerek mellett. Meg anyagilag is meg kéne tervezni a dolgokat, bár Fecó ruháit eltettük. Mondjuk kislányon hülyén nézne ki a Dzsiájdzsós meg transzformerszes szerkó. :) De persze nem lehet kiszámítani, a múltkor is "véletlenül" majdnem becsúszott egy csemete. De mondtam, hogy legközelebb kinyírom őket. Meg nem is tudom, azt hiszem én is szeretnék szülni. Mert nem is tudom. Félek is kicsit tőle, de mondjuk ismerek többeket is, akik túlélték. Meg nem tudom milyen lenne ez az enyém-tiéd dolog. De azért szeretném, ha tartok is tőle. Meg, hogy a két gyerek hogy jönne ki. Ha mondjuk Fecóval olyan jóban lennének, mint én tesómmal, akkor az tökre jó lenne nekik. Össze-vissza beszélek, nincs ez még kitalálva.
Most vagy hülye vagyok, vagy nem értem...Kérdés 1.:nyitott a kapcsolatotok hetero vonal felé?
2.:esetleg a "hátad mögött" akart Kata megtermékenyülni ismét?
Hüpp...nem értem...hüpp...
Csak a régi történet. A "múltkor" az azért majdnem két éve volt. (2009. május) A hetero irányba nem lehet teljesen lezárni, ha gyereket akarunk. Mert a gyereknek tényleg szüksége van egy apára. Legalább is az induláshoz. :) Az ilyen mesterséges izé az gáz. Jogilag is, hogy kamuzni kell, hogy egyedülálló vagy, meg spirituálisan is, mert a lombik kevésbé lesz életenergiával teli és szenvedélyes, mint egy kanos pasi. Biztos lesz, aki szerint ez hülyeség, meg nálunk mázli, hogy így vérségi kapcsolatom van a "közös" gyerekünkkel, és nem vagyok berágva tesóm miatt. Persze így kimaradt az a része, hogy hármasban bújjunk ágyba. :)
Visszaolvastam 2009 májust. Minden tiszta. Köszönöm, hogy nem hagytad azt hinnem hülye vagyok! :-D
Valószínűleg én beszélek homályosan, össze-vissza. Talán nem is tettem túl magam teljesen a dolgon. Rettenetesen megijedtem, nagyon féltettem Katát. Azért ez mégsem mandulagyulladás. Nem mutatta annyira, de belegondoltam, hogy én mennyire ki lennék borulva.
És én még azt hittem, nem érhet már meglepetés a "Leszbikus gyermekvállalás a XXI. században" című tudományos témakör "Czifra történetek" fejezetében. :)
Jól megragadtam a lényeget a bejegyzéseddel kapcsolatban...
Hát a lényeg az csak annyi lett volna, hogy vizsgázom, de a terápiás szex meg a gyerekcsinálás is van akit érdekel. :)
Megjegyzés küldése