Lépj tovább!

A cím a tarot bölcsességére utal. Egyes leírásokban a lapok ismertetése után az a szöveg áll, hogy nézd meg jól, és lépj tovább! Azaz ne ragadjunk le se a jó, se a rossz dolgoknál. Az élővilágban általánosan megfigyelhető elv, hogy ami nem növekszik, az hanyatlik és meghal. Ez az elv a gazdaságtanban csúfosan megbukott, a folytonos növekedésnek elértük a korlátait, a fosszilis nyersanyagok, az ivóvíz kimerülőben, de ez egy másik post. Talán a lelki fejlődésre alkalmazható az analógia.

Harmadik szabály: Ami megtörtént, megtörtént. Fogadd el! (Ami megtörtént, már nem változtathatsz rajta. Csupán csak együtt kell élned vele.)

Az emberek elkövetnek dolgokat. Néha durva dolgokat is. Amit tettek, megesik, nem is volt szándékos, vagy nem neked szólt. Néha az emberek bele sem gondolnak, hogy mit csinálnak. Ebből következően, ha a múltban valaki csúnyán bánt veled, azt nem szükségképp azért tette, hogy bántson, hanem mert olyan naiv volt, olyan buta, olyan emberi, mint a többségünk általában. Hibázott, amivel megbántott téged, vagy véget vetett a köztetek lévő kapcsolatnak, vagy akármi, de nem azért, mert azt így akarta, hanem mert nem tudta másként. Egyszerűen csak így sikerült.

De ha akarod, megszabadulhatsz a nehezteléstől, a megbánástól, a haragtól. Beláthatod, hogy pont a veled történt rossz dolgok miatt lettél ilyen csodás ember, mint amilyen vagy, nem pedig azok ellenére. Ne is címkézd "jó"-nak meg "rossz"-nak a dolgokat! Persze némelyik tényleg rossz volt, de igazából az a rossz, ahogy hagyjuk, hogy ezek a dolgok hassanak ránk. Hagyhatod, hogy ezek a dolgok lehúzzanak, elárasszák a bensődet, mint egy érzelmi méreg, ezáltal megbetegítsenek, és az önsajnálat mocsarába taszítsanak. Vagy pedig megszabadulhatsz tőlük, úgy tekintve rájuk, mint jellemformáló eseményekre, melyek általánosságban véve inkább pozitívan, mint negatívan hatottak a személyiségedre.

Ezt a szabályt már mintha emlegette volna valaki néhány bejegyzéssel korábban az egyik hozzászólásban. Azért azt megnyugodva látom, hogy nem kell megköszönnünk a kellemetlen dolgokat, amiket tettek velünk, elég ha csak simán továbblépünk. Ez talán fog menni. A szerző azt az állítást is megfogalmazza, hogy ha lehetősége lenne rá, akkor sem változtatna semmit az életének eseményein. Mert bár akkoriban fájdalmasak voltak, azok tették azzá, aki. Nos, én azt hiszem szívesen változtatnék. Mondjuk, ha tényleg lehetne, valószínűleg nem lenne merszem hozzá. Ha nem tudhatnám előre, hogy az a változtatás milyen következményekkel jár. Aki látta a Pillangóhatás című filmeket, tudja mire gondolok.

Persze más lenne a helyzet, ha a mai eszemmel, az összes emlékemmel mehetnék vissza. De az ugye egy másik tészta. Bár előfordulhat, hogy így sem lenne rózsás a helyzet. Na, de ez se ebbe a postba való, akit érdekel a téma, olvassa el Ken Grimwood könyvét, az Időcsapdát. (részlet, könyvismertető, sőt még egy követett bloggerina, Isolde is írt róla) Szóval valószínűleg én is hagynám a dolgokat a jelen állapotukban, ha attól kéne tartanom, hogy az alternatív események más sorsot és más személyiséget szánnak nekem. Már a reinkarnációban is utáltam, hogy a halálunk után egy másik életbe csak az emlékeket, a tanulságokat vihetjük magunkkal, szóval nincs örök élet még ebben a formában sem, mert az a burok, ami a személyiségünket hordozza, a testhez hasonlóan meghal, elenyészik. De ez megint egy másik post. Valamiért ma folyton másról beszélnék.