Liliomszál

Szombaton Fecó az unokatesókkal bulizott, így volt egy nyugodt esténk. Én mozizást terveztem, bekészítettem a Lenyűgöző teremtményeket, meg a Mamma Miát is, hogy attól függően, zenés-romantikus, vagy csak romantikus hangulatban lesz a Kedves, választani tudjon. Hát, nem jött be, mert csak simán zenés hangulatban volt, ráadásul kitalálta, hogy a zenét se otthon élvezzük, hanem menjünk el alsóvárosra a ferences templomba. (Több, mint fél óra séta, mert a nyárra nem vesz bérletet, biciklivel jár munkába, viszont lámpája nincs, így este a sötétben nem tud tekerni.) Pontosabban nem is a templomba, hanem a templommal egybeépült kolostorhoz, mert ott Szent Antal-napi Liliomfesztivál van. Ennyit a nyugodt, otthon töltött estéről. Ember tervez...

Ez a Liliomfesztivál több száz éves hagyomány, Szent Antal (a páduai, mert több is van belőlük), egyik jelképe a fehér liliom (jelképből is több van), és csak 1945 után szakadt meg az ünneplés, amit ismét szokásba akarnak hozni. mivel a dolognak köze van a pálinkához is (az ezen a napon megszentelt liliomot pálinkába áztatva gyógyhatású készítményt állítanak elő), nagy jövőt jósolok a kezdeményezésnek. Sajnos a pálinkát kihagytuk a napból, Katát inkább az hozta lázba, hogy a kolostorépület Quadrum néven emlegetett udvarán (ebből kitaláltam, hogy biztos négyszögletű lehet), fáklyafényes koncert lesz, "A gótika árnyékában" címmel. Bár kissé túl erős a sminkjük, és túlzásba viszik a testékszert, a gótok jó arcok, mondtam, miért is ne.

Az persze gyanús lehetett volna, hogy azt írták, vigyünk pokrócot. Kata szerint azért, hogy arra kell üljünk a főben, de szerintem hasznosabb lett volna, ha betekerjük magunkat a pokrócba, hogy a szúnyogok ne férjenek hozzánk. És a fáklyafény is azt jelentette, hogy szúnyogűző, illatosított fáklyákat égettek, nem sok eredménnyel. Mondjuk szép volt, több száz teamécsest is gyújtottak az udvaron és bent az épület folyosóján is, tényleg olyan gótikus hangulata volt az egésznek. És meglepő módon a zene is tetszett. Orgona (szintetizátorral nyomták, mikor ott volt mellettünk egy templom, igazi orgonával), és fuvola (azt hiszem az volt, de amennyire én értek a hangszerekhez, akár vuvuzela is lehetett) szólt, de nem a zenét élveztem a legjobban az estében.

Leterítettük a pokrócot, azon ülve hallgattuk egy darabig a műsort. Aztán, látva, hogy mások lazán hanyatt dobták magukat, mi is elfeküdtünk. Így kisebb támadási felületet nyújtottunk a szúnyogoknak, és a vérszívók egy idő után jól is lakhattak, vagy máshol volt dolguk, mert egyre kevésbé zavartak (vagy csak én nem törődtem már velük). Lassan kezdett besötétedni, a díszkivilágítás a templom fehér tornyát borította csak fénybe, az egyedül világított a sötétben (a fáklyák meg a gyertyák inkább csak pislákoltak). A meghitt homály ahogy egyre mélyült, Kata úgy araszolt egyre közelebb hozzám a pokrócon.

Először csak a kezemet fogta meg. Addig fészkelődött, míg a térde az enyémhez ért. Aztán mikor feltűntek az első csillagok, ráfeküdt a karomra is. Majd mikor teljesen besötétedett, elálmosodhatott, és mintha otthon lennénk az ágyban, nem pedig egy templom kertjében, felém fordult, befészkelte magát a vállamra, összegömbölyödött, a lábát átvetette az enyémen, két kezét előbb ökölbe szorítva az álla alá húzta, majd a tenyerét puhán a mellemre helyezte. Nem volt benne semmi szexuális, csak olyan otthonos mozdulat volt, mint amikor oda sem nézve akasztod a kabátod a fogasra, mert annak ott a helye, nem is gondolkodsz rajta. Mondtam már, hogy szeretem a gótikát?