Flukt

Noha nagy csavar, meglepő fordulat nem volt benne, mondjuk ki, elég kiszámítható volt a történet, az 5.5 pont, amit a Flukt kapott az IMDB-n, alaposan alulértékeli ezt a filmet. Talán mert norvég? Hollywood sokkal pocsékabb alkotásai kaptak ennél magasabb pontszámokat. Persze, ezt 850-en értékelték csupán. Valószínűleg nem sokan látták. Pedig a film jó. Vagyis nem rossz. És szép. Ha hasonlítgatni akarnám valamihez, akkor azt mondanám, Éhezők viadala, mínusz társadalomkritika. Sőt, mínusz társadalom. Eltekintve egy a múltba visszapillantó rövid jelenettől, az egész filmben tucatnyi szereplő van csupán. A történet egyszerű mint a faék, tudjuk kik a jók, kik a rosszak, és a szereplők meglehetős gyorsasággal sorra elhaláloznak, hogy még egyszerűbb legyen a kép, miközben nyílegyenesen tartunk a sejthető végkifejlet felé.

Akkor mégis mitől jó? Mert ez az egyszerűség tökéletesen van ábrázolva. És gyönyörűen fényképezve. A norvég táj lenyűgöző, zord és gyönyörű. A színészek is elég zordak, de szépnek jóindulattal sem nevezhetők. A legjobban még a főgonosz csaj, a szőke tigris Dagmar néz ki, de mikor először feltűnt, voltak kétségeim, hogy nő-e vagy pasi. Habár szexinek nem mondanám őket, a figurák nagyon jól néznek ki, olyan valóságosak. Miután hónapokat töltöttek az erdőben, a ruhájuk nem úgy néz ki, mint ha most sétáltak volna ki a szabótól. Rongyos, mocskos rajtuk minden, látszik a rászáradt sár, a kirojtosodott anyag.

A főszereplő Signe nem gyakorlott harcos, csak kényszerűségből lődöz nyíllal. A fecsegő poszátás Katnisshoz képest ez a lány kifejezetten csúnyácska: tepsi szája van, tészta képe és krumpli orra. Persze, amikor mosolyog (talán kétszer vagy háromszor az egész filmben), akkor kifejezetten megszépül. Miután két nap szaladgál az erdőben, sárban csúszkál, patakba esik, az ő haja bizony nem olyan, mint ha most szárította volna be a fodrász. Kócos és csapzott, ruhája alja még nedves, lehúzza a sár. Szinte érzem, hogy bűzlik az izzadságtól és a tábortűz füstjétől. És ez nekem kifejezetten tetszik. mint ahogy a harci jelenetek is, melyek egyike sem balettmester által koreografált röpködős kungfuakció, hanem csak olyan primitív, parasztos öldöklés.

A történet nagyjából annyi, hogy lemészárolnak egy családot, a lány, Signe marad életben egyedül. Ő is csak azért, hogy az elmeroggyant Dagmar által örökbefogadott kislánynak (a meddő Dagmar helyett) majd kistestvért szüljön. A két gyerek, Signe és Frigg megszökik, és fel alá szaladgál, miközben az összes többi szereplő sorra meghal. Nem spoiler, ezt tudtuk az elejétől fogva, hogy így lesz. Az ártatlan család után dramaturgiai szükségszerűségből mindenkinek annyi, akiben a legkisebb rossz is van. A két gyermek meg kézen fogva elsétál a naplementébe. Persze, nem az erkölcsi mondanivaló miatt tetszik ez a film, hanem mert jó látni, hogy a való élettől eltérően, itt bizony minden rohadék megkapja, ami jár neki.