Oldalak

2013-06-18

Mammamijja!

Mondtam már, hogy én milyen vaksi vagyok? Úgy elmerülök a saját kis világomban, hogy nem veszek észre dolgokat, melyek mindenki más számára nyilvánvalóak. Ezek közül van, ami egyáltalán nem zavar. Mert, hogy az egyik kolléga dugja az egyik kolléganőt, az oly mértékig az ő magánügyük, hogy ha észreveszem, akkor is úgy teszek, mintha nem venném észre. Nem is örültem, mikor egy másik kolléganőtől megtudtam. Egy csodálkozó pillantás kíséretében, hogy "hát te nem tudod"? Nem, nem tudtam, és nem is akartam tudni. És kiderült, hogy a tanári karban rajtam kívül már mindenki tudta. Ezek után kíváncsi lennék, hogy rólam mit tudnak. De talán jobb, ha nem tudom. Ez olyan rettentő, mikor más magánügyeiben vájkálnak.
Mindez arról jutott most az eszembe, hogy megnéztük a Mamma Mia! című filmet, amit még szombatra készítettem elő, de aztán gótikus kerti parti lett a dologból. Én nem tudom, hogy néztem meg annak idején, mikor először láttam, vagy talán végig sem néztem, de egy igen lényeges momentum elkerülte a figyelmemet. Pedig dramaturgiailag egyáltalán nem mellékes kérdésről van szó. Teljességgel triviális, hogy a történet végére maradéktalan hepiendet kell rittyenteni. A lánynak van vőlegénye, az anyukának meg ott van három pasi is, de ez épp kettővel több, mint ami egy illedelmes befejezéshez kell. (Én egy hippi kommunát is el tudnék nekik képzelni, a három öreg tyúk, a három vén kappan, szívják a füvet, hallgatják a rakendrollt, szexelnek egész nap, de a mozi elsődleges célközönségének, akik többségükben még az ABBA idejében voltak fiatalok, ez talán nem jönne be.)
Sophie (Amanda Seyfried) nem megy férjhez, hanem a vőlegényével elmennek világot látni, nekik ez így kerek. Az anyja, Donna (Meryl Streep) viszont férjhez megy Samhez (Pierce Brosnan), így ők ki vannak pipálva. De marad még két lehetséges apa, akiket nem lehet boldogtalanul szenvedni hagyni. Bill (Stellan Skarsgård) összejön az örömanya egyik barátnőjével, de mi lesz Harryvel (Colin Firth)? Hát, a filmben ezt a szálat is elvarrták, csak én erre tökre nem emlékeztem. Így most igen nagy szemeket meregettem, mikor a templomban bejelentette, hogy Sophie apaságának 1/3-ad része is mennyire boldoggá teszi, mert ő már nem is gondolt rá, hogy valaha lesz gyereke. Mert az ő életében Dona volt az első nő, és egyben az utolsó is. Én kis naív, még gondoltam is, hogy nahát, azóta sem tudta elfelejteni Donnát, még mindig szerelmes belé szegény, inkább ő érdemelné meg a kezét, nem az, aki elvett egy másik nőt.
De aztán láttam, hogy a templomban ülők egy emberként keresztet vetnek. A görögök nagyon vallásos népek hírében állnak, van náluk egy csomó kolostor, nagyszakállú pópákkal, szerzetesekkel, így az, hogy valaki szűzies életet él, megtartóztatja magát a nőktől, nem adhat okot ilyen riadalomra, hogy hányják magukra a keresztet, elűzendő a sátánt. Valamit nagyon benéztem én itt. De mit? Aztán a lakodalomban, mikor feltör a terasz kövéből Afrodíté forrása, és csodatévő vizének hatására mindenki rátalál az igaz szerelmére, még az én számomra is egyértelművé tette a rendező a dolgot. Sophie öleli a vőlegényét, az anyja az 1. sz. apát, aki most már a férje, a 2. sz. apa ölelkezik a mama egyik barinőjével, akivel összejöttek, Harry pedig átkarolja az egyik fiatal srácot, és táncolni kezd vele. Kétségtelen, a görög hagyományban nem csak a kereszténység, de a férfiak közti szerelem is mélyen gyökerezik.
Még ekkor sem voltam benne biztos, így beírtam a gugliba, "is harry gay?", de a yahooanswers oldalon egy kérdés volt a válasz, hogy Prince Harry, a walesi herceg vagy Harry Potter a kérdés tárgya? Így hozzáírtam a kereséshez, hogy "in the film mamma mia", és így már megkaptam a megfelelő találatokat. Még a wikipédián is ott van, hogy Harry az egyik pincérrel jött össze, szemben a színpadi változattal, ahol hosszú ideje fennálló párkapcsolata van egy pasival. Szóval vaksi vagyok. Újra kéne néznem pár filmet, nyitottabb szemmel. Lehet, még a Brokeback Mountain szereplői közt is felfedeznék egy meleget.

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a baj az ilyen öntörvényű, szabad lelkű liberálisokkal:
nincs receptoruk a botrányra, se szabad vegyi értékük mások sárba döngölésére :))
A.

AncsaT írta...

Az identitásomat tekintve nem állítom, hogy kategorikusan meg tudom határozni magam, de inkább vagyok konzervatív, mint liberális. :)

És igenis, van érzékem a botrányhoz, bár egy másik dimenzióban mozgok, inkább értek a keltéséhez meg az elkerüléséhez, nem pedig az eltussolásához és a rajta való csámcsogáshoz.

A sárba döngölést pedig csakis iszapbirkózás formájában tartom etikusnak, ahol megvalósul a kölcsönösség, mivel mi magunk is megmártózunk az indulatok mocsarában, hogy olyan sárdobálásban vegyünk részt, ahol bár érvényesül a "jobb adni, mint kapni" elve, azért kellően empatikussá válunk, mert döngölt és döngölő közt szemre nem sok különbség lesz, és elmondhatjuk mindketten, legalább ragadt ránk valami. :)

Névtelen írta...

Ó, sárdobálás...
Most beugrott egy családi fotó (nem az enyém, nem mutathatom meg), ahol anya-lánya sarazott tóparton, naplementében, apa meglepő érzékkel (szerencsével inkább) úgy vakuzta meg őket, hogy a teátrális felhőcskés narancs-ultramarin ég előtt a világ két legboldogabb, 32+20 fogas, csillogó szemű mosolya ragyogott a formás, eleven agyagszobrok maszatos képén.
Melyhez hasonló jókat kívánok tisztelettel.
A.

~zatrig~ írta...

De meg ez a "dugja a másikat". A kis érzékeny lelkű konzik ilyenkor úgy beszélnek a másikról, mint a kapca rongyáról... Nyilván mert sok közük van hozzá, felnőtt érett emberek és kurva boldog, teljes életük van, hogy ezzel vannak elfoglalva. Hogy "dugná őket" a kanos medve...
Munkahelyen pletykálni, pusmogni, ujjal mutogatni jó, ugyanott kollégával összejönni nem jó... (valójában egyik se jó, mert durva bekavarása a civil életnek a munkahelyre, de érti valaki a logikát?:).

AncsaT írta...

Eh, én már nem is próbálkozom vele, hogy megértsem ezt, csak élvezem, hogy nyáron nem látom őket. :)

Megjegyzés küldése