Könyvhét, krimi, körmenet

Kata bánatára Fecó kezd önállósodni, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy tudja mit akar, ennek hangot is ad, és amit akar, többnyire nem esik egybe azzal, amit Kata akar. Tegnap délelőtt elmentek nadrágot és cipőt venni, de üres kézzel érkeztek haza. Nem találtak semmit, ami jó is volt a gyermekre, meg az ízlésébe is vágott. Persze én voltam a bűnös, mert ezt a hülyeséget tőlünk örökölte, hogy nem jó neki akármi, és a második üzletnél már a halálán van, és látványosan szenved, mikor fel kell próbálni valamit. Közölte is Kata, hogy akar szülni egy kislányt, akit aztán majd lehet öltöztetni, meg boltokba cipelni, meg ilyesmi. Mondtam, hogy ja, kb. 4 éves koráig, aztán saját ízlése lesz. Katám csak forgatta a szemét, és kijelentette, a jövő héten még egyszer elviszi Fecót boltba, de aztán vagy kinőtt holmiban megy a nyári táboraiba, vagy mehet velem ruhát vásárolni. (Mondjuk ez utóbbi inkább nekem fenyegetés, Fecó szeret velem boltba járni. Nem tart sokáig, hamar a Tisza partján találjuk magunkat a vizet bámulva a rakpartról.)

A délelőtti boltjárástól annyira eltörődött a gyermek, hogy nem maradt ereje, már csak annyira bírta megemelni a kezét, hogy a tabletjét nyomkodni tudja. Kénytelen voltam én elkísérni Katát a könyvheti kirakodósba. Mondjuk nem volt ellenemre a dolog, én is akartam menni, de azért sóhajtoztam bőszen. Különösen azután, hogy kiderült, nem vett erre a hónapra bérletet, és nem is akar biciklizni, hogy majd a Dugonics téren találkozzunk, hanem sétálni akar velem. Már láttam, hogy egész napos programot akar tervezni, így kijelentettem, hogy séta oda, nézelődés, séta vissza, egyenesen, kitérők nélkül, ami az én terveimben szerepel, tehát ne álmodjon róla, hogy mondjuk templomba megyek vele, múzeumba, állatkertbe vagy színházba. Rá is bólintott, hogy nem akar templomba menni, mert már tudta, hogy vasárnap milyen programja lesz.

A könyvsátraknál naná, hogy kinézett magának egy rakás könyvet, és naná, hogy nem volt nála egy fillér sem. Elszedte a nálam lévő összes pénzt, így esélytelen voltam bármit is venni, csak nézelődtem. (Egy Czakó Gábor könyvre nagyon fájt a fogam, talán hétfőn kerülök egyet, és begyűjtöm.) A Könyvmolyképző standjánál megtorpant, elkezdte vizslatni a borítókat. Felismerte a kék paca közepén a sast, felkapta a Prodigy-t, és belelapozott az elejébe. Megkereste a címnegyedben a copyrightoldalt, majd boldogan mutogatta, hogy én vagyok feltüntetve fordítóként. Mint egy gyerek úgy örült neki, majdhogynem jobban, mint én. Persze csak majdnem, ha nem is ugráltam, táncoltam örömömben, attól még boldog voltam, mert szép lett a könyv nagyon. Fájó szívvel tettem vissza, várnom kell a tiszteletpéldányomra, hogy igazából megszorongassam, belepörgessek, beleszagoljak a lapok közé.

Este Fecó unatkozott, nem tetszett neki, amilyen filmet Kata nézett, jött hozzám, hogy nincs-e valami érdekes, neki való. Felraktam a European Mystery: Scent of Desire magyarított változatát. Lásson már valami értelmes játékot is, ne csak olyat, ahol madarakkal kell házakat lebombázni, vagy autóval áthajtani zombikon. A játék egyébként a Parfüm - Egy gyilkos története c. Süskind könyv feldolgozása. Kata látta a filmet, és ki volt akadva, hogy ilyen horror játékot játszunk, de aztán belenézett, és megnyugodott, mivel látta, hogy mászkálós, gyűjtögetős, logikai feladvány megoldós dologról van szó, max. időnként feltűnik egy hulla is a képek sarkában, de csak úgy ruhástól darvadoznak ott, semmi pucérkodás, trancsír vagy vérpatak. Fecó hamar kikapta a kezemből az egeret, különösen a logikai feladványok jöttek be neki. Mondtam, hogy akkor magára hagyom, de ragaszkodott hozzá, hogy együtt csináljuk.

Kata közben elment lefeküdni, mi vagy éjfélig nyomtuk a játékot, aztán eltettük, hogy majd ma folytatjuk. A délelőtt fele ezzel telt, Kata morgott is miatta, de szerintem csak rosszul esett neki, hogy Fecó velem talál élvezetes, közös programot, ha meg vele kell mennie valahová, akkor nyafog, és tiltakozik. Én persze nem csodálkozom ezen, hisz ma is pl. azt találta ki, hogy elmennek valami Mária körmenetre, ami abból áll, hogy egyik templomból átsétálnak a másikba, majd egy harmadikba, negyedikbe, persze gyalog, és közben izé. Azt sem tudom mit csinálnak. Talán imádkoznak, énekelnek, templomi zászlókat lengetnek, szóval nagyjából olyan lehet, mint egy politikai tüntetés meg egy futballrangadó utáni szurkolói felvonulás keveréke, csak sokkal lájtosabb és unalmasabb. Fecó kitalált mindent, hogy fáradt, fáj a lába, ő valójában nem is katolikus, hanem református, és inkább leckét akar csinálni, de Kata hajthatatlan maradt. Kijelentette, hogy Fecóból nem lesz olyan antiszociális, lusta disznó, mint én, és ha akar, ha nem, mennie kell. Én meg csak csendben meghúztam magam, örültem, hogy nekem már szabad antiszociális és lusta disznónak lennem.