Örvényben

Az utóbbi pár napban igazán elkapott az örvény. Már hetek óta úgy érzem, hogy kissé túlságosan is felgyorsult a flow áramlása, és már nem a jelenben élek, hanem próbálok elkapni villanásokat a jelenből, nem az élet rohan el mellettem, hanem én száguldok át fékezés nélkül az életen, és a körülöttem lévő világból szinte csak elmosódott, színes csíkokat látok. Mikor elkezdődött a tanév, elindultak a tanfolyamok is. Szeptemberben csak egyet tartottam, októberben már kettőt, hétfőtől péntekig minden délután négy órát. Aztán péntek esténként újabb tanfolyam indult. Erre mi iratkoztunk be Katával, OKJ képesítést szerzünk egy hiányszakmában, amiért ösztöndíjat is kapunk. Vagy legalább is némi pénzt, mert az összeg akkora, hogy ösztönző hatása nemigen van. De ha ketten összedobjuk, akkor kijön belőle Fecó menzája és zsebpénze.

Mivel úgy tűnt, még mindig túl sok időm van, beneveztem a november hónapban zajló, NaNoWriMo nevezetű őrültségre. Ez aztán alaposan szétdúlta a meglévő maradványait is az életemnek. Volt egy kialakult rend, hogy miután végeztem a munkával (iskola, tanfolyamok), hazajövök, eszek, szusszanok egy kicsit (e-mailek, fb, híroldalak), megcsinálom az itthoni dolgokat (teregetés, takarítás, főzés, mosogatás stb.), ha megjön Fecó, beszélgetünk kicsit, aztán van időm magamra (megnézek egy filmet, olvasok, zenét hallgatok stb.), amíg Kata hazajön, beszélgetünk vagy veszekszünk, vacsora, aztán mindenki foglalkozik a dolgával, közben egyenként elszivárgunk zuhanyozni, Fecó elalszik, és ha korábban veszekedés volt Katával, akkor beszélgetünk, elalszunk, ha a beszélgetés megvolt már vacsora előtt, akkor szexelünk.

Na, három napja ebbe a programba megpróbálok beilleszteni napi 1666 szó terjedelmű írást. (Sajnos ebbe ez a blogpost nem számít bele.) Hála az égnek őszi szünet van, de ennek ellenére az időrend teljesen felborul, a főzés kimarad, Kata a mamájától hoz enni. Grízes tésztát, ami náluk a család egyik kedvence, mi Fecóval nem vagyunk oda érte. Grizzlys tésztának hívjuk, ami jobban hangzik, de az íze nem sokat javul tőle. Veszekedés lesz belőle, hogy mit fintorgunk, örüljünk, hogy van mit enni, én meg írhatok, nem kell főznöm. Ami igaz, de ettől nem lesz finomabb a grizzly. És a takarítást hiába gondoltam, hogy majd lájtosabbra veszem, Fecó keresztbe szervezett.

Ígérgette, hogy majd egyszer elhozza a barátnőjét, de aztán mindig közbejött valami. Katával lecsekkoltuk a kislányt a fészbukon, megnyugodtunk, és elkönyveltünk, hogy majd egyszer úgyis összefutunk vele. Tegnap azzal fogadott a gyermek, hogy délután jön a leányzó, bemutatja nekünk. Még jó, hogy a tanfolyam, ahol tanulunk, szintén őszi szünetet tart. Rendet rakunk, felmosunk, porszívózunk, mégiscsak első benyomás a házról, ahol Fecó lakik. Szellőztetünk, illatlámpást gyújtunk. Aztán Fecó mondja, hogy elindul a kislányért, de előtte még elmegy vécére, mert nagyobb dolog készülődik. De mire kijön, Katával sorban állunk az ajtó előtt, ugyanazon célból. Várható érkezés 20 perc múlva. Illatlámpás be a mosdóba. Intenzív szellőztetés a lakásban. Gyorsan begyújtok még a kályhába, a füstszag is besegít.

Kislány megérkezett, tényleg kicsi, alacsonyabb Katánál. Ez plusz pont. De akkora csöcsei vannak, mint kettőnknek együtt. Jó, az még így sem óriási, de egy pont mínusz. Aranyos, és egyfolytában mosolyog. Egy pont plusz. Kicsit sincs megilletődve, egy pont mínusz. A ruhája teljesen normális, az időjárásnak megfelelő, kamasz leánynak való öltözék, nem öltözött celebnek, sem szexmunkásnak. Egy pont plusz. Bemutatkozás és kb. 3 mondat után megfogja Fecó kezét, és elhúznak fel az emeletre, becsukják magukra az ajtót. Két pont mínusz! Kata visz fel nekik üdítőt és szendvicset, amiről a kislány nem kérdezi meg, hogy van-e benne glutén vagy laktóz. Plusz egy pont. És amikor Kata belép a szobába, a szőnyegen ülnek, közöttük a földön egy társasjáték táblája. Még egy plusz pont. Összességében várakozó állásponton vagyunk, még nem döntöttük el, kedveljük-e a leányzót.

Mindeközben kínlódok a nanóval, nem akar menni az írás, stresszel a napi penzum, le vagyok maradva. Ezért inkább megnézem az Atomic Blonde c. filmet. Atomgyenge. Elég lett volna a trailert végignézni, abban benne van sűrítve az egész film. Annyira keménycsávósra vették Charlize Theron titkos ügynök figuráját, hogy a romantikus szálba nem mertek pasit rakni, mert az buzis lett volna, így leszbizik egy kicsit a francia kémnővel. De ez is megvolt a trailerben. Az egésznek annyi haszna, hogy éjszaka hülyeségeket álmodok. Hárman vagyunk az ágyban, Katával és az új nyelvszakos kolléganőmmel, térdelünk a takarón, köztünk (mint egy társasjáték) tálca, rajta három pohár, a poharakban jég, amire sztolicsnaja vodkát öntök, és közben azt magyarázom, hogy a "ménage à trois" manapság threesome (édeshármas) értelemben, alkalmi szexre használatos, de eredetileg háromfős háztartást jelent, ahol tartós, érzelmi és szexuális kapcsolatban együtt él három személy, ami inkább poliamoriának mondható.

Ha az álom megoldás a problémámra, akkor nagyjából azt jelentheti, legyek kicsit lazább, Kata megengedőbb, mint gondolom, ha annyira vágyom az írásra, hát csináljam, ne görcsöljek, hagyjam, hogy megrészegítsen, keverjek benne össze bátran mindent, nem baj, ha zagyvaságnak tűnik. Hemingway is valami olyasmit mondott, hogy bátran lehet írni alkoholtól beállva, csak utána a szerkesztést kell színjózanon csinálni. A nanó elsősorban a mennyiségről szól, ami alapanyag lehet, és persze sokat kell majd még dolgozni rajta, de a semmiből nem lehet a legzseniálisabb szerkesztéssel sem valamit csinálni, szóval mindenképpen elő kell állítani a kiinduló szöveget. Ezen fogok dolgozni, így ha kicsit eltűnök, a szokásosnál is jobban elmaradnak a postok, akkor annak ez lesz az oka.