És ez még a kisebbik gond volt. A nem túl eredeti érvelést olvasva folyton felmerültek bennem a leírtakkal vitatkozó, azokat cáfoló gondolatok. Miközben a sima (dupla), "lúdláb" és fél (harmadlagos) idézőjelek hierarchiáját leltároztam, hogy most akkor az idézett idézetben szereplő, mástól kölcsönzött gondolatsorban kinek a szövege hol kezdődik és hol végződik, egyfolytában polemizáltam az olvasottakkal. Ez kb. olyan, mintha autóvezetés közben próbálnánk lefesteni az ablak előtt elsuhanó tájat. Folyton azon izgul az ember, hogy elkalandozik a figyelme, és nem vesz észre valamit. Kezdtem kiborulni, így orvosságként bevettem egy pohárkával az ajándékba kapott cserszegi fűszeresből. (Sörisszáknak mondom, hogy ez egy különlegesen jó ízű, száraz fehérbor.) Aztán még egy pohárkával, majd még eggyel.
A harmadik pohár után a gyomromban kellemes melegség, a fejemben meg végre csend támadt. Tudtam haladni a munkával. A maradékot a hét további részében, a számítógép előtt kortyolgatva fogyasztottam el. Az üres üveget letettem az asztal mellé, ahol Kata megpillantotta. Természetesen ki lettem kiáltva alkoholistának, és közölte a kedves, hogy Karácsonyig nem ihatok több bort. Így a mai napra jutó, erkölcsről szóló újabb tanulmány mellé kénytelen voltam mézes-pálinkás teát kortyolgatni. Persze jobbára már csak dacból, mert ez a szöveg korántsem olyan iszonytató, sőt inkább érdekesnek mondanám. Mert az erkölcs kérdése egyébként is eszembe jutott mostanában.
Rádiót hallgattam. Válaszutak vagy valami ilyesmi volt a műsor címe. Fiatalok (tizenévesek) beszélgettek egy történet alapján. Egy legényt elvittek katonának, ami hét évi szolgálatot jelentett, amíg nem jöhet haza, és utána is csak akkor, ha még életben lesz. Meghallotta ezt a babája, aki a folyó túlpartján lakott. A leány még utoljára látni akarta a kedvesét, ezért elindult, hogy találkozzon vele. Az útja egy erdőn vezetett keresztül, ahol találkozott az erdő öregével. Az öreg, egy vén kéjenc volt, és azt mondta neki, nem mehet át az erdőn, csak ha meztelenre vetkőzik. A leány nem tudta mit tegyen, ezért elment a közelben lakó bölcshöz, hogy tanácsot kérjen tőle. A bölcs hosszasan gondolkodott, majd így szólt: "Tedd azt, amit helyesnek gondolsz!" A lány ment, levetkőzött az erdei öregnek, az csorgatta kicsit a nyálát, aztán útjára engedte a pucér leányt. Aki hamarosan odaért a folyóhoz. De nem volt pénze. A révész nézte egy darabig a meztelen lányt, majd azt mondta neki, ha a kedvét töltheti vele, akkor átviszi a folyón. Szexeltek, aztán a révész átvitte a lányt, aki hamarosan oda is ért a kedveséhez. A legény csodálkozott, hogy miért nincs rajta ruha, a leány pedig elmesélt neki mindent. Mire a legény elkomorult, és azt mondta: "Hát ezt bizony rosszul tetted, így most vége köztünk mindennek!"
A műsor további részében a fiatalok rangsorolták a történet szereplőit, hogy kit milyen mértékű felelősség terhelt a boldogtalan vég miatt. Nagyon érdekes volt hallgatni a véleményeket. Volt, aki a lányt hibáztatta, hogy miért nem kerülte meg az erdőt, és miért nem úszott át a folyón. Talán kissé szó szerint értelmezte a történetet, és nem jött rá, hogy ez egy példázat, amiben az akadályok nem megkerülhetők. Hisz ilyen alapon miért nem imádkozott a leány csodáért, mert akkor jött volna egy táltos paripa, ami egyenesen a kedveséhez repíti. Persze volt, aki védelmébe vette a leányt, és elmondta, hogy igenis próbálkozott más megoldással, felkereste a bölcset tanácsért. Ami után néhányan a bölcset hibáztatták, amiért nem adott használható tanácsot a lánynak. Mások helyesen észrevették, hogy a bölcs elgondolkodott a válasz előtt, feltételezték, hogy azt mérlegelte, a lány pontosan tudja, hogy csak aközött választhat, levetkőzik az erdő öregének, vagy nem jut el a kedveséhez. Csupán a döntés felelősségét akarta áthárítani a bölcsre. Aki ezt nem kívánta magára venni, és a lányra bízta, hogy mit fog tenni.
Az éleslátás és a vakság a továbbiakban is keveredett a megszólalók véleményében. Hol a lány döntéséről beszéltek, aki választott a kedvesétől való elbúcsúzás és a tisztaságának a megőrzése között, hol meg a révészt hibáztatták, aki "megerőszakolta" (!) a leányt. Még a mostanában előkerült szexuális zaklatási botrányokkal is párhuzamot vontak. Később kicsit tisztult a kép, bár senki nem mondta ki egyértelműen, hogy itt nem történt erőszak. A lány át akart menni a folyón, de nem tudott pénzzel fizetni érte, a révész pedig (tisztességtelen) ajánlatot tett neki, hogy természetben is rendezheti a számlát. A döntés a lányé volt. Azt sem említette senki, hogy nem erőszakról, hanem inkább prostitúcióról beszélhetünk, és a révész felelősségét csökkentheti, hogy őhozzá már mezítelenül érkezett a lány. Az erdő öregének pedig növeli a felelősségét, hogy bár a lányhoz nem nyúlt, a lejtőn ő indította el, hogy levetette vele a ruháját, ami nem tűnt vállalhatatlanul nagy árnak azért, hogy indulása előtt még egyszer láthassa a kedvesét.
Mivel pucéran ért a folyóhoz, ötletet adott a révésznek a fizetségre nézve. És a révész mentségére legyen mondva, bár az igaz, hogy a miniszoknya viselése, de még ha mezítelenül van egy nő, az sem jogosít senkit nemi erőszakra, de azt már ne várjuk el egy férfitól, hogy egy ilyen szituációban ne is gondoljon a szexre. És a lány nyitott azzal, hogy átmenne a folyón, de nincs pénze. Ilyenkor mit gondoljon egy révész? Vajon mit várhat tőle egy csupaszra vetkőzött nő, ha azt mondja, nem tud pénzzel fizetni az átkelésért? A történet számomra leginkább arról szólt, hogyan süllyedünk egyre mélyebbre, ha engedünk az elveinkből, és eleinte apró, majd egyre nagyobb engedményeket teszünk. Ezzel szemben a beszélgetők jellemzően kisebbre értékelték a lány felelősségét, mint más szereplőkét. Olyanok is voltak, akik a legényt is hibáztatták.
Részben azért, mert elfordult a lánytól, pedig az őérte hozott áldozatot. De főként azért, mert ugyan miért a leánynak kellett őutána mennie, hogy elbúcsúzhassanak, mielőtt elviszik hét évre? Miért nem ment el ő a lányhoz elköszönni? Találgatták, hogy talán nem volt alkalma, besorozták, indulni kellett, és már nem engedték el stb., de persze azért küldhetett volna postagalambot. Igen, esetleg levelet vagy egy barátját, mert ha a hír eljutott a lányhoz, eljutott volna az üzenet is. De a legény ezt nem tette. Érdekes volt, hogy a lány helyébe gond nélkül beleélték magukat a fiatalok, értették, hogy miket kellett neki mérlegelnie, és hogy mi mindenre volt képes, ha nem akarta búcsú nélkül elengedni a kedvesét. De a legény helyébe már nem képzelték bele magukat, és nem gondolták végig a találkozás jelentőségét.
Ha búcsú nélkül megy el a legény hét évre katonának, azzal mintegy vége szakad a kapcsolatuknak. De ha találkoznak, búcsúcsókot váltanak, azzal köszönnek el, hogy nincs vége, ha hazajön a legény, összeházasodnak. No de mi van akkor, ha ezt a legény nem akarta? Ha nem kívánta a hűség terhét a nyakába venni, és főleg ha nem akarta a leányt hét olyan évre lekötni, aminek a végén nem is biztos, hogy hazajön, mert lehet, hogy elesik egy csatában. Hét év alatt kikopik a leány az eladósorból, ha nem jön vissza érte a legény, ki fogja elvenni? Nem sok esélye lesz egy jó házasságra. No de ezt hogy mondja meg neki? Gondoskodott róla, hogy eljusson a lányhoz a hír, viszik hét évre katonának. A többit meg rakja össze magának, vagy ha nem jön rá, majd a szomszédasszonyok összesugdossák a fülébe. Ki gondolta, hogy a bolond leány mindenáron elmegy búcsúzkodni, és ezért feláldozza mindenét.
Abban a közegben oda a tisztessége, miután meztelenül mutatkozott a faluban, mindenki levonja a következtetést, de a révész is eldicsekszik majd a kocsmában. És mi van, ha teherbe esett? Ha ezért otthon kitagadják? Miből fog élni, miből neveli fel a gyermeket? Milyen lehetőségei lesznek, mivel tölti majd a hét évet, amíg hazajön a legény? És ha az megjön az obsittal, milyen híre lesz a lánynak, egy, esetleg három-négy zabigyerekkel mennyire lesz elfogadható meny a legény szülei számára? Aki azt gondolja, az események ilyetén fordulata csak légből kapott fantáziálás, annak ajánlom figyelmébe Kicsid Álózsi történetét.
Oké, kissé velem is elszaladt a szárnyas ló, és az ilyen történeteknek nem is az a lényege, hogyan végződnek, inkább arról szól az egész, hogy a hallgatóság mit gondol róla, mi a véleménye a szereplőkről, és főként arról, hasonló helyzetben ő mit tenne? Ami pont úgy fikció, mint a többi kérdésre adott válasz, mert gondolni ugyan gondolhatunk bármit, de amíg nem kerülünk hasonló helyzetbe, nem fogjuk megtudni, mi mit tennénk. Mert egy dolog az elmélet, hogy logikusan végiggondolva mit tartunk helyesnek, és egész más szituáció az, amiben benne vagyunk nyakig.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése