A nagy szerkesztés közepette valahogy sikerült ismét megnéznem egy érdekes filmet. Miss Anne Lister titkos naplóinak története nélkülözi a látványos akciójeleneteket, a cselekmény fordulatai sem keltenek sokkoló meglepetést, viszont nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy amit látunk az nem fikció, a film alapjául megtörtént események szolgálnak. Anne titkosírással rögzített naplóit halála után 150 évvel sikerült megfejteni. Mondjuk nem értem mi tartott eddig, egyszerű helyettesítéses kódot használt, a görög ábécé betűit, matematikai szimbólumokat és számjegyeket feleltetett meg az egyes betűknek. Talán azért húzódott ilyen sokáig, mert 26 kötetben, négymillió szó terjedelemben írt naplót a hölgy, aminek nagyjából a hatoda van rejtjelezve. (Csak a szerelmi életéről szóló részek.)
Az interneten keresgélve az egyik oldalon a naplóírót leszbikus Jane Austenként aposztrofálták. Tulajdonképpen ez egy nagyon találó megállapítás, ha tömören jellemezni akarom a filmet. A korszak, a ruhák, a figurák, a jellemek, a cselekmény, a párbeszédek, mind tisztára mint egy Jane Austen filmben. Csak itt a szerelmek nők közt szövődnek. Akinek tetszett az Értelem és Érzelem, a Büszkeség és Balítélet, szerintem ajánlhatom neki ezt a filmet is. Persze, ezeknél kevésbé regényes a történet, de némi romantika itt is előfordul, van benne viszonzatlan szerelem, elutasítás, kiszámított csábítás, botrányos viselkedés, szerelmi háromszög, érdekházasság, és még egyszer mondom, ez megesett a valóságban is.
Ami meglepett, hogy a prűd, úri közegben szinte hemzsegtek a leszbi nők. Anne már az iskolában (gondolom valami bentlakásos lánynevelő intézet, de szerettem volna egy ilyenbe járni) is csajozott, és a szűkkörű, vidéki társaságban sikerült három tartós kapcsolatot is összehoznia. Hogy aztán ez mennyire volt titok, vagy csak illedelmesen nem vettek róla tudomást, azt nem tudom. A Wikipédia szerint a férjezett barátnője a férj tudtával tartott fent vele szerelmi kapcsolatot. Persze, ha nagyon akarom, megértem a dolgot. A férj jóval idősebb, az asszonyka fiatal, virgonc. Ha már választani kell, inkább egy másik csajjal, mint a szomszéd földesúrral bújjon ágyba. Egyrészt ez inkább marad titok, másrészt meg nem pottyan kakukkfióka a családi fészekbe.
A környéken élő egyszerű emberek csak "Jack úrfi"-nak hívták egymás közt Anne-t. Fekete ruhákban járt, talán a hangja is mélyebb volt az átlagnál, a viselkedése határozott, magabiztos lehetett, és gondolom gyakorta megcsipkedte a parasztlányok arcát (urambocsá a feneküket is, ha azt hitte, nem látja senki), és olyan tekintettel méregette a nőket, hogyha tényleg férfi lett volna, akkor már bicskát szúrtak volna a hasába. A vidéki környezetben, ahol az időjárás változatlansága is érdekes beszédtémának számít, nem hiszem, hogy egy ilyen pletyka ne terjedt volna el a felsőbb körökben. Szerintem csak ilyen toleráns volt az akkori társadalom. Mármint azokkal, akiknek elegendő vagyona (és ebből következően hatalma is) volt. A lánynevelő intézet után ezt is szívesen kipróbáltam volna.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése