Past-orale bucol-Ica

Borderline Húsvét: Ismét volt "gyóccerosztás". Az ünnep alkalmából aktuális, szabadon választott műfajú irodalmi alkotást adagolt ki a főnővér.

Húsvéti lecke (Pastorale)
Kötelező szavak: nyuszimuszi, kisbárány, pirostojás, barkaág, locsolóvers, puszika, édesszerelmem
Bónusz szó: sonka
Bukolikus pályaműveket kérünk. Sugározzon mind szeretetet, napsütést, optimizmust és ilyesmit.

Kalló Gyurka (a születési anyakönyvi kivonatában csak Gheorghiu Kallo) Karácsonykor járt lenn utoljára a faluban. Az utóbbi napokban valami türelmetlenségféle emésztette, pedig amúgy birka egy természete van neki. Kell is az, hogy a nyájjal hónapokat töltsön fenn a havasokban.

A déli lejtőkön már harsányan virít a dús, smaragd fű közt a kikerics. Hófoltot csak a fák közt, a nagyobb sziklák északi oldalán találni. Már három hete kiterelte a birkákat, legeljenek valami frisset végre. Tegnap azonban visszahajtotta őket a hodályba, ahol átteleltek.

Ahogy kel a nap, felserken ő is. Vizet löttyint a zománcos lavórba, megmosakszik, tisztát húz, fehér, ünneplő inget. Előveszi subája alól a legkisebb rováspálcáját, melyre még Karácsonykor véste fel, hány nap van Húsvétig. Az éjféli mise után megvárta a plébánost, hogy megkérje, venné elő a kalendáriumot, és számlálná ki a napokat. Kérges tenyerébe veszi a botocskát, hüvelykjével végigsimogatja a rovátkákat, és az utolsónak is beleváj a közepébe a bicskájával.

Este már nem ment ki, hogy megkeresse a Csillagost. A jerkét, amelyiknek fekete fején, a homlokán van egy fehér folt. Felesége távollétében vele vigasztalódik. Mögéje térdel, ráhajol a hátára, a fülébe sugdos, édesszerelmemnek szólítja, remegő ujjaival a gyapjába markol és magához vonja.

Nehezen aludt el, úgy érezte, megcsalja a Csillagost, de ahogy feküdt a hencseren, és hallgatta a szalma közt motozó egereket, az esze már az Icán járt (Elena Kallo, sz. Elena Takats). A Csillagos a múlt nyáron még csak egy kétségbeesetten bégető, elkóborolt szopós bárány volt, akit a csalitosból kellett kiszabadítania, de az Ica immár nyolc éve a felesége.

Az Icával mostanság már csak minden másnap hál együtt. Karácsony másnapján, Húsvét másnapján, Pünkösd másnapján. Mikor még friss házasok voltak, az asszony gyakran feljött utána a hegyekbe. Elemózsiát pakolt egy kosárba, sonkát, kolbászt, kalácsot, egy üveg bort, bezárta a házat, és követte az urát, fel a havasokba.

A széna közt hemperegtek, ha meg hideg volt, a szőrivel befelé fordított subájába burkolózva. Az Ica olyanokat művelt a kezével meg a szájával, amit ő addig csak a Hustler meg a Private magazinokban látott, amiket a Vankó Pistivel (Stefan Vanko) cserélt régi sajtárért, frissen faragott baltanyélért.

De mióta ott a két gyerek, az Ica nem jár ki hozzá. Nincs kire hagyni őket. A kis Rozit (Roza Kallo), meg a Jancsit (Ioan Kallo). Hej, de fognak örülni neki a gyerekek, ha meglátják!

Hurokkal fogott pár napja egy nyulat, lenn a völgyhajlásban. Elviszi nekik az ünnepre. Puszika, nyuszimuszi, fogja mondogatni a kislány. A fiú majd körbejárja a szomszédokat pirostojásért. Megtanítja neki a locsolóverset, amit még ő is az apjától hallott.

Az Icával meg sétálni mennek a dombokra. Barkaágat szednek, feldíszíteni a nagykaput. S ha nem jár arra senki, ledönti a bokrok közé, a fűre. És este is, ha elalszanak a pulyák, magára húzza az asszonyt a dunna alatt. A fülébe súgja, hogy édesszerelmem, és megkéri, tegyen úgy, mint egy kisbárány.

Be szép ünnep is a Húsvét!