J. Edgar

Mielőtt letöltöttem volna, belenéztem a kommentekbe, mit mondanak a filmről, érdemes-e időt szánni rá. Volt egy hsz., hogy DiCaprio végre nem valami kis nyálas langyi kölyköt játszik, hanem egy kemény, érett férfit. Hm... lehet ekkor még nem nézte végig a hozzászóló a filmet (több mint 2 órás), mert igazából "langyi kölyök" helyett, "hülye vén köcsögöt" játszik DiCaprio, ha jól idézem Nixon elnök szavait. A film akár merész is lehetne, vitatott és kellemetlen dolgokat állít az FBI mindenható vezetőjéről, bemutatja látens homoszexualitását, hogy nem tisztelte a törvényeket, az elnököket, és a tényeket is meglehetős szabadsággal kezelte az emlékirataiban.

Ugyanakkor az alvilághoz fűződő kapcsolatai nem kerülnek elő. Közeli kapcsolata Meyer Lanskyval, az izraeli lobbival, Izrael állam megalakulása körüli dolgok elsikkadnak. És a Kennedy gyilkosság is rendesen el van kenve a filmben. Ha tényleg a maffia fordult az ígéreteit megszegő elnök ellen, ha a pénzügyi háttérhatalom, Lanskynak mindkettőhöz volt köze, és Hoover kizárt, hogy semmit nem sejtett arról, hogy merénylet készülődik. Kennedy mellett még Martin Luther Kinget is utálta, aki szintén merénylet áldozata lett. Erről nem is történik említés a filmben. King szoros megfigyelés alatt állt, minden vele kapcsolatos információt begyűjtöttek, legalább is gyanúsnak mondanám a dolgot.

Hoover homoszexualitása ortodox keresztény szempontból is elfogadható módon van ábrázolva. Vonzódik egy másik férfihoz, de csak egyetlen személyhez, hűséges módon egész élete végéig, és soha senki máshoz. Ráadásul ezt a vonzalmat elnyomja magában, és csak szoros barátságot ápolnak, egy veszekedés és verekedés végén elcsattanó csóktól eltekintve testi közeledés nem történik köztük. Elhiszi ezt valaki? Nem lennék meglepve, ha a Hoover alapítvány támogatta volna a film elkészültét.

Clint Eastwood zseniálisan megcsinálta ezt a filmet. Egy kifejezetten ellenszenves figurát sikerül neki úgy ábrázolnia, hogy bizonyos mértékig hitelesnek tűnik, és még valamiféle szimpátiát is képes ébreszteni iránta. A maszkokért nem voltam oda, kiváló öregembereket maszkíroztak a színészekből, de mintha pöttyet merev lett volna az arcuk. A díszletezés, a korabeli ruhák, meg a hangulat az viszont tetszett. A filmzene leheletfinom kis klimpírozás a zongorán, olyan vangelises stílusban. Direkt megnéztem, állítólag ez is Eastwood műve. Ha így van, most zeneszerzőként jobbat alkotott mint rendezőként.