Zsidózás, antiszemitázás

A rádióban úgy hallottam, tegnap volt a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Az Élet Menete viszont vasárnap volt. Gondoltam, megnézem, pontosan mikor is van az emléknap. Kicsit elkeveredtem, mert kiderült, hogy ezekből az emléknapokból meglehetősen bőséges a kínálat. Január 27. a holokauszt nemzetközi emléknapja. 1945-ben, ezen a napon szabadult fel az auschwitzi tábor, ezért egy 2005-ös ENSZ-határozat alapján 2006-tól minden évben emlékezünk. Április valahanyadika (Niszán hó 27., de a zsidó naptár a holdévhez kötődik, ezért ez egy mozgóünnep, a Gergely-naptár szerint évente más-más napra esik) holokauszt emléknap. 1943. április 19-én (niszán 27.) a varsói gettó fellázadt. Ennek emlékére, az izraeli kormány döntése alapján, nem csak Izraelben, ekkor is emlékezünk. Április 16-án, az Országgyűlés 2000-es határozata alapján, 2001-től, szintén emlékezünk - 1944-ben, ezen a napon kezdődtek meg a deportálások Kárpátalján. Augusztus 2-án még cigány holokauszt emléknapja is van, hogy jobban össze lehessen keverni a dátumokat.

Az emléknap kapcsán megint eszembe jut Baráth Zsolt jobbikos képviselő parlamenti felszólalása, amiben felemlegette a 130 évvel ezelőtti tiszaeszlári vérvádat. Gondolom, a hülyeségnek is megvannak a maga korlátai, de azok valószínűleg tágabbak, mint sejtettem. Nem tudom a Talmud (ráadásul melyik, mert van kétféle is), mit mond, a peszachot milyen rituális ételekkel kell ünnepelni, de a keresztény gyermekek vére nem hiszem, hogy szerepel a receptben. A Tóra szigorú előírásokat tartalmaz arra nézve, hogy a vért nem szabad megenni. A kóser vágásnak is az egyik lényeges momentuma, hogy ki kell folyatni az állat vérét. De még a húsétel elkészítési módja is olyan kell legyen, hogy a maradék vér is kimenjen belőle. Ennek fényében ez a rituális vérevés nekem nagy hülyeségnek tűnik.

Az antiszemitázásról, különösen a külföldről érkező, Magyarországot antiszemitának bélyegző vádak kapcsán érdemes a történelmi előzményekről is megemlékezni. Az 1900-as évek elején Európa szerte sorra alakulnak és indulnak virágzásnak a cionista mozgalom szervezetei. Kivételt egyedül csak Magyarország képez, itt ez nem akar beindulni. Vidéken még csak-csak, de Budapesten sehogyan nem sikerül gyökeret eresztenie ennek az eszmének. "Budapest a mi Jerusolájimünk, a Duna a mi Jordánunk..." emlegetik. A mozgalmat szervező Herzl Tivadar is megjegyzi, "a magyar cionizmus elsősorban csak piros-fehér-zöld lehet"

Más országokból Magyarországra menekültek a zsidók. Itt már 1949-ben jogegyenlőséget nyertek, persze a forradalom leverése után ez a törvény is odalett, de 1867-ben ismét törvény mondja ki a zsidók polgári és politikai jogegyenlőségét. A II. világháború elején Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége itt él. (Ma állítólag Franciaország után a második helyen állunk.) A háború alatt mi a helyzet? Voltak zsidótörvények, persze, de ezeknek köszönhetően, amíg Európa szerte gettókba terelték a zsidóságot, haláltáborokba hurcolták őket, nálunk viszonylagos nyugalomban élhettek. Nézzünk csak feljebb három bekezdéssel! A magyarországi emléknapnál mit írtam? Mikor kezdődtek nálunk a deportálások? 1944 áprilisában, miután márciusban a németek megszálltak minket. Az auschwitzi tábor 1940 óta működött, és Magyarországról még négy évig nem vittek oda senkit. A magyar kormány önként nem engedte, hogy elhurcoljanak zsidókat, el kellett hozzá foglalni az országot.

Magyarországon szörnyű antiszemitizmus van. Mert visszaélnek egyesek a szólásszabadsággal. Európában másutt mi a helyzet? Zsinagógákat gyújtanak fel? Igen, de a legantiszemitább ország akkor is mi vagyunk. Európa legnagyobb zsinagógája Budapesten van, a Dohány utcában. Budapest ostroma alatt 27 lövést kapott, de azóta legfeljebb az időjárás rongálta az épületet.