Once upon a time

A Trónok harca második évadot nem kezdem el nézni, nem akarom magam újabb időrabló dologra ráállítani, amíg le nem diplomázom. Majd utána szakítok rá időt. De ezt már nem tudom abbahagyni, kénytelen vagyok nézni. Aki még nem kapott bele, óvatosan, súlyos függőséget okozhat! A "Once upon a time" zseniális. A Gonosz Királynő átka miatt egy egész mesevilág, benne a Grimm fivérek, Lewis Carroll, népmesék stb. mesealakjaival átkerül napjaink Amerikájába. Az Átok következtében a mesekönyv (storybook) helyett mindannyian egy kisváros (Storybrook) lakói lesznek, elfelejtik a múltjukat, és hétköznapi életet élnek. Persze a tudatalattijuk tudja kik is ők, így nem meglepő, hogy hogyan alakul a sorsuk. A sorozat epizódjaiban egy-egy figura áll a középpontban. Ugrálunk az idősíkok és a két világ (a miénk és a mesebeli) közt. Megértjük, hogy a mostani élet és a problémák honnan származnak (a mesebeli múltból természetesen).

Amitől zseniális az egész, hogy meglehetős szabadsággal kezeli az egyes meséket. Persze csak annyira, hogy azokra könnyedén ráismerhessünk. Viszont ad egy mély hátteret. Amire én, mindig is vágytam. Elmeséli, mi volt az általunk ismert történet kezdete előtt, és mi történt annak befejezése (És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.) után. Például sosem értettem, hogy az elmebeteg királynő miért akarja legyilkolni Hófehérkét. Az, hogy szebb nála, az igazából nem egy jó érv, különösen azok után, hogy elüldözte az erdőbe. Miért ez az engesztelhetetlen gyűlölet. Nagyon logikus magyarázatot kapunk rá.

A másik csúcs pedig az, hogy a különálló történetek Meseországban összefonódnak. A varázstükör nem csak simán beszél, hanem belekerül egy szereplő, és az szól ki belőle. Piroska és hófehérke barátnők. Jancsit és Juliskát a királynő küldi a mézeskalács házikóba. Stb. Az egyes mesékből, azok összes szereplőjéből sikerült egy egységes, összefüggő, ráadásul logikus történetet gyúrni. Valaki ezen rengeteget agyalt, és nagyon értett a dolgokhoz. A meséléshez és emberei természethez is. Imádni való kis titkokat tudunk meg az ismertnek gondolt karakterekről.

Például nagyon vártam, Piroska sztoriját, aki ideát a Ruby névre hallgat, és felszolgáló Nagyi kávézójában. Vörös rúzs a száján, miniszoknya, és kivillogó köldök. Nem rossz, csak az ízlésemhez képest kicsit túlzásba vitte a rúzsozást, egyébként is szép nagy szája van, nem kellett volna ennyire túlhangsúlyoznia a sminkkel. (Mondd Piroska, mitől olyan nagy a szád?) Ami érdekes volt, hogy a történetben Piroska idősebb, mint a mesében szokott. Egy srác (a vadász) jár utána. Megtudjuk azt is, hogyan ismerkedik össze Hófehérkével, és kicsit (na jó, nem is olyan kicsit) csavarnak az eredeti történeten.

Az egész Ms. Swan (Emma) történetével indul, aki fejvadász vagy mi. Ilyen óvadékügyekben. Valaki leteszi a nagy lóvét, szabadlábra helyeznek egy fickót, és ha az lelép, úszik a pénz. Hacsak valaki vissza nem hozza a szökevényt. Na, ilyet melózik a csaj. Akiről persze kiderül, hogy Hófehérke lánya, csak némi mágiával sikerült kivonni az Átok hatása alól. Minő meglepetés, neki is van egy örökbe adott gyereke, aki felkeresi, hogy menjen el Storybrookba, megtörni az átkot. Ez a rész már nem ismerős a mesekönyvből, de a színésznő igen. Nem jöttem rá, meg kellett nézzem az imdb-n. Ő Jennifer Morrison, akit Dr. House oldalán láttam korábban. Csak a haja akkor egyenes volt, azért nem ismertem rá.

A Szépség és a Szörnyeteg meséje is érdekes fordulatokat vesz. A szörny nem más, mint a sorozat egyik központi figurája, Rumpelstiltskin. Nagyon érdekes figura, korábban már megismerhettük az ő történetét is. Kerestem magyarul a megfelelőjét. Valószínűleg a magyar Grimm fordításokból kihagyták ezt a mesét, és így igazából nem nagyon ismert nálunk. (Akárcsak Rapunzel, aki Aranyhaj lett, bár a Rapünzchen az = Galambbegy, de én ilyen néven nem hallottam még.) Van egy hasonló mese, amiben szintén szalmából fonnak aranyat, ott Pancimanci néven fut a manó, ami még hülyébben hangzik, bár legalább ki lehet mondani. A rumpelstiltskin (német eredetiben rumpelstilzchen) az valami olyat jelent, hogy egy támasztó karóban, oszlopban lévő kis reccsenés. Magyarul az ilyet poltergeistnek, kopogószellemnek hívják.

Na, jól eltértem a tárgytól, és késő is van, nem ragozom tovább. A sorozat elképesztően jó, érdemes megnézni. Nem feltétlen kisgyerekkel, Fecónak se mutatom még, de elteszem neki, míg kicsit nagyobb lesz, amikor már a mesét cikinek érezné, ez pont jó lesz. Még nem látszik a történet vége, szerintem lesz még pár érdekes fordulat, talán még írok is róla. Bár ha mostanában ritkábban jelentkezem, vagy rövidebben és gyengébb minőségben postolok, akkor azt írjátok a szakdolgozatom számlájára. Már megkaptam az a lecseszést, hogy nem haladok a megfelelő tempóban, le vagyok maradva.