Ahhoz képest

Mindenki húzza a száját, hogy az új köztársasági elnök Áder János lesz. Ha azt nézzük, kit fog követni ezen a poszton, azt kell mondjam, a változás pozitív. És ahhoz képest, hogy Kövér László is felmerült jelöltként, kifejezetten örülhetünk Ádernak. Az egy dolog, hogy mennyire demokratikusak azok a törvények, melyeknek a kimunkálásában részt vett, de legalább ért a joghoz. Legalább el fogja olvasni a törvényeket aláírás előtt. És minden bizonnyal nem csak olvasni tud, hanem írni is. Helyesen. Legalább is nyelvtanilag. Most őszintén, ez nem is olyan kicsi dolog. Egy köztársasági elnöktől. És még azt sem zárom ki, hogy lesz vér a pucájában, és alkalomadtán egy-egy törvényt megküld majd az alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra. Persze nem biztos, hogy ellenkezésből, hogy keresztbe tegyen, csak hogy legyen miről cikkezzenek a lapok.

Nem vagyok ideges. Ahhoz képest, hogy több napi munkám megy a darálóba. A konzulensem mondta, hogy az nem kell a szakdolgozatomba, nyugodtan húzzam ki. Jobb lett volna persze, ha ezt még azelőtt beszéljük meg, hogy ennyi munkát beleölök, de még mindig jobb, hogy most szól, hogy ez szerinte nem kell, és nem a védésen. Sőt, az én konzulensem legalább elolvasta az anyagomat, és levelezik velem. Van akinek ennyi sem jut. Persze majd a végén derül ki, hogy melyikőnk járt jobban. Apránként azért már megtelik a hócipőm, és szerintem fogok én még anyázni is ezen a blogon, de egyelőre még tartom magam.

Úgy láttam, hogy a könyvfesztiválra megjelenik a könyv, amit szerkesztettem. Ahhoz képest, hogy decemberre kérték volna, én meg januárra készültem el vele, nem is rossz. Most jönnek ki a vámpírkalózok is, pedig azok miatt sem tegnap főtt a feje a fordító kolleginának. Lehet, hogy ez a normális menet egy könyvnél? Ha augusztus közepére kell egy következőt lefordítanom, akkor az gondolom majd Karácsonyra kerül a boltokba. Direkt be fogok menni a könyvesboltba, megtapogatni, belelapozni, megnézni, hogy belenyomtattak engem is.

Persze az igazi az lenne, ha egyszer nem szerkesztőként vagy fordítóként, hanem szerzőként írnának oda. De azon a projekten is fogok dolgozni, ha egyszer ezen a rohadás államvizsgán túl leszek. Addig is feltelepítettem egy regényírást segítő szoftvert a laptopomra. Nagyon dicsekszem vele, mert ahhoz képest, hogy a program vindózos, a laptopon meg Linux fut, csak a görgetősávok nem akarnak minden esetben előírásszerűen viselkedni, de ettől eltekintve minden tökéletesen működik. Voltak fenntartásaim a programmal kapcsolatban, de ahogy összeállt a történetem szerkezete, rámutatott egy-két dologra a hangsúlyokat meg a mondanivaló kidomborítását tekintve, úgyhogy kalapot kell emeljek.

Katám azt tervezi, hogy elmegy dokihoz, és kér mindenféle kivizsgálásokat, mert elege van. Egy ideje megfájdul a gyomra, ha valami fűszeresebbet eszik, vagy pirosat, amiben paprika, paradicsom van, vagy ki tudja mi. Meg néha a feje is. Ha előtte migrénel, hogy megjönne, az nem újdonság, de most utána is megfájdult neki. Mondjuk idegileg elég jól bírja, ahhoz képest, hogy az időjárás is pocsék, a hangulata nem az. Legalábbis nem rendezett mostanában kiemelkedően nagy cirkuszt. Komolyan mondom, ha nem lennék elfoglalva a hülye dolgozatommal, talán féltékenykedni is elkezdenék, hogy mi van már, hát már nem szeret, hogy veszekedni sem akar velem?