Oldalak

2016-09-20

Brexit, demokrácia, európa

A Brexittel nagyon sokat foglalkozott már a tévé, rádió, az újságok, de egy számomra furának tűnő dologról nem beszél senki. Engem meglepett az angol kormány reakciója. A kilépéspártiak minimális győzelmével végződő népszavazás után kifejezetten bizonytalannak tűnt a kimenetel. A szavazók közül sokan úgy nyilatkoztak, hogy ők csak a kormánynak akartak fricskát adni, azért voksoltak az EU elhagyására, de valójában arra számítottak, hogy a végeredmény a maradás mellett szól majd, és már bánják, legszívesebben visszaszívnák a szavazatukat. A skót parlament felől is hallatszottak olyan hangok, hogy ehhez nekik is lesz szavuk, és ők nem szavazzák meg, és inkább Nagy-Britanniából lépnek ki, de maradnak az EU-ban. A népszavazás jogilag nem kötelező érvényű, a brit parlament dönthet a maradás mellett. Vagy, mint 2008-ban, amikor az írek elsőre elutasították a lisszaboni szerződést, kis idő múlva megismételhetnék a szavazást. A hangulat egyértelműen olyan volt, hogy azt vártam, bejelentik, nem eszik olyan forrón a kását, és valahogy megoldják, mégis maradnak az EU-ban.
Ehhez képest, bár nem kapkodják el az eljárás megindítását, úgy tűnik, a brit kormánynak esze ágában sincs bennmaradni, és a skótok is elhallgattak. Bár a maradás mellett kampányoltak, úgy tűnik, amikor leültek és átgondolták, hogy akkor most mi a fene is van, rájöttek, hogy talán így volt a legjobb. Ők moshatják kezeiket, nem rajtuk múlt, az emberek megszavazták a kilépést, és ők csak eleget tesznek a népóhajnak. A negatív következményekért nem őket fogják majd szidni, hanem az ellenzéket, egyébként meg egy csomó dologban sokkal jobban járnak majd így. Nem kell feltétel és válogatás nélkül beengedni azt a sok európán belüli migránst, nem kell nekik ugyanazt a szociális ellátást biztosítani, nem is beszélve az európán kívüliekről. A kereskedelemben meg nem lesz bukta, azt a franciák meg németek is megszívnák, majd a kilépési tárgyalások során lezsírozzák a dolgot, hogy az előnyökből továbbra is részesedjenek, anélkül, hogy a hátrányokat el kéne szenvedniük. Legalább is a nagybefektetőknek, cégeknek, bankoknak stb. A pórnép azért szívni fog, és majd megharagszik a kilépésért kampányoló (ellenzéki) pártokra.
Ez persze követendő példát jelenthet más uniós tagországoknak is, hogy nosza, lépjünk ki, aztán majd leszünk ilyen szerződéses partnerek, a sok hülye szabály ránk nem lesz érvényes, de azért a kereskedelem majd megy tovább. Sajnos Magyarország nem reménykedhet ebben, mert korántsem vagyunk azonos súlycsoportban az angolokkal, és nettó haszonélvezők vagyunk, nem befizetők az uniós kasszát tekintve, így nem sírnának utánunk annyira, a kilépésünkkel valószínűleg mi rosszabbul járnánk, mint mondjuk a németek vagy a franciák. Legalább is 2020-ig, amikor nagyon meg fog változni az uniós pénzek elosztási rendszere. Akkor majd újra kell értékelni ezt az egész kérdést.
Ami nagyobb problémának tűnik a Brexitben, az az, hogy a történet kapcsán sikerült lejáratni a népszavazás intézményét. Hogy a kormány ellen protestáló szavazók olyan döntést hoztak, amivel a saját anyagi helyzetüket, életszinvolukat, jövőbeni kilátásaikat rontották. Bedöntötték a Fontot, csökkentik a saját várható nyugdíjukat. Az emberek ostobán szavaztak, az országuk és saját maguk kárára. Ez hivatkozási alap lehet bárkinek, aki valaha a népszavazás intézménye ellen akar majd érvelni. Sőt, ha az emberek ilyen hülyék, akkor vajon rájuk lehet-e bízni, hogy megválasszák a saját vezetőiket? És ugye hamarosan a hülye magyarok is népszavaznak, talán kéne egy olyan EU-s jogszabályt hozni, hogy a tagállamok nem írhatnak ki népszavazást összeurópai ügyekben.
Mert Európa, a földrész, az Unió, az emberek fölött ott van összeurópa, vagy röviden csak európa, brüsszel, az establisment, az intézményesült szervezet, mint önálló entitás, önálló érdekekkel. Egyszer tényleg írok már majd a demokráciáról, de most annyi is elég, hogy az emberek nevében kampányoló pártok képviselői nem az emberek, hanem a pártjuk (és a saját) érdekeit képviselik a kormányokban. Az európai intézményekben a pártok (Parlament) és a kormányok (Tanács) képviselői nem az emberek, hanem a pártok és kormányok érdekeit képviselik. A Bizottságban pedig még csak nem is a kormányok, hanem valamiféle összeurópai (a mezei pórnéptől végképp elszakadt) érdekeket képviselnek a tagok.
A brüsszeli bürokraták nem tudják, mi az emberek érdeke, mert elszakadtak az utca hétköznapi valóságától. A tanács és a bizottság tagjai vidékre nem sűrűn járnak, azt legfeljebb repülőről, fentről látják, a fővárosokban is csak rendőri felvezetéssel, autókonvojban közlekednek. A saját köreiken kívül legfeljebb a multicégek vezetői, lobbistái jutnak a közelükbe. És aki alapfizetésként keres kb. 20.000 Eurót (6 milla), plusz pótlékok, az vajon mennyire képes átérezni, milyen lehet egy egyedülálló magyar anyának minimálbérből két gyereket nevelni? Ezért aztán nem is foglalkoznak ilyesmivel, a nagyobb képre koncentrálnak, GDP-re, növekedésre, piacokra, a nagytőke igényeire, és eközben az emberek hangja csak zavaró háttérzaj.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése