Játszadoztunk a fészbukon. Kirakott egy ismerős egy mondatot a könyvből, amiről értékelést kell írnia. Be is söpörhette az együttérzésünket, mivel a névelőket, kötőszavakat nem számítva majd kétszer annyi idegen szó volt benne, mint magyar. De semmi lényegesről nem szólt, csupán közönséges halandók számára lett érthetetlen. Mint amikor azt mondjuk, hogy animalisztikusan monumentális excrementum előállításán fáradozott valaki, mikor az csak annyit jelent, hogy egy állati nagyot sz@rt. Próbáltam viccelődni, dobtam egy értékelő szöveget a mondatról, hasonló stílusban. Megállapítottuk, hogy sok doktori is ilyen módszerrel készül, majd kikerült egy könyvajánló linkje is. Az egyik szerző pár éve közzétett egy tanulmányt az egyik neves szaklapban, ami merő halandzsa volt. Aztán írt egy másikat, amiben ezt leleplezte. Ezt viszont már nem volt hajlandó leközölni a lap. Ezért megszületett ez a könyv, amiben azt mutatják be/ki a szerzők, hogy a fent említett "tréfa" nem előzmények nélkül való, a francia posztmodern filozófusok gyakorta éltek vele. Persze a könyv nem kevés vitát kavart, mivel tiszta sor, hogy a megfogalmazás eufemisztikus, és nem arról van szó, hogy a jelen kor politikai- és társadalomfilozófiáját megalapozó nagy nevek intellektuális játékokat űztek, hanem arról, hogy napjaink ideológiája kőszikla helyett trágyadombra épült.
A könyv izgalmas olvasmánynak tűnik. De pusztán történeti szempontból. Bizonyítást tartalmaz, de engem a matematikai bizonyítások hoznak lázba, a filozófiában sokszor trivialitásba fullad az ilyesmi. A matematika talán a legelvontabb diszciplína, mégis a legegzaktabb módszereket használja. A filozófia tárgya (gyakorlati szempontból) sokkal konkrétabb, a világunkról, a létezésünkről, az életünkről van szó, vagyis a legközvetlenebbül érint minket. (Persze elméleti szempontból a filozófia olyan tudomány, ami még azt sem tudja meghatározni, hogy mi a tárgya. Vagy ha úgy akarom, akkor a filozófia bármit vizsgálódásának körébe vonhat.) Módszere a közmegegyezést, általános elfogadottságot nélkülöző módon történő gondolkodás. (Majdnem azt írtam, hogy szabad asszociáció.) Ami természetesen nem túlzottan egzakt dolog. Maga a filozófiai gondolkodás ugyan operál (pontatlanul definiált) fogalmakkal, de ha valamilyen módon rögzíteni akarom a filozofálást, akkor a nyelvhez kell nyúlnom. Vagyis a filozófia módszere a beszélés (duma). Az elvont matematika megméri, kiszámolja, bizonyítja a dolgokat, a konkrét filozófia dumál róluk. (Elsőre azt gondoltam, hogy ez egy intellektuális paradoxon, de valószínűleg csak intellektuális para.) Így arra jutottam, hogy a filozófia nem a tudomány, hanem a szépirodalom körébe sorolható.
A filozófiában a sophia, amit bölcsességnek fordítanak, eredetileg mesterségbeli tudást jelentett. Homérosz értelmezésében például egy ács tudása, ügyessége sophia. Ez meglehetősen összecseng azzal a definícióval, amiről nem tudom, hogy eredetileg Hamvas Bélától vagy Müller Pétertől származik, én a tesómtól halottam, miszerint a bölcsesség = alkalmazott tudás. Például a tüdőgyógyász professzor rendelkezik a tudással, hogy a dohányzás növeli a tüdőrák kockázatát. Ha rendelkezik ezzel a tudással, akkor ő művelt. (műveltség = birtokolt tudás) De ha ennek ellenére mégis dohányzik, akkor bölcsnek nem igazán nevezhető. Nyelvészetben létezik deskriptív, a nyelvhasználatot rögzítő, dokumentáló, és preskriptív, nyelvművelő, nyelvstratégiai megközelítés, és mindkettőnek van létjogosultsága. A filozófiában, ha csak elemzünk, ha csak dumálunk valamiről, az teljességgel impotens hozzáállás. Az a filozófia, ami csak kérdéseket tesz fel, de meg sem próbál a gyakorlatban hasznosítható válaszokat adni, az semmire sem használható filozófia. Az csak beszélés.
Noha Homérosz az ács tudásával példázta a sophia fogalmát, az ács szakma/művészet sosem tartozott a filozófia körébe. (Meglepő, de még a József nevű ács fiát istenítő keresztény filozófiáéba sem.) Platónnál a filozófiákra hozott egyik példa a geometria. Ami inkább az ács, asztalos, fazekas, aranyműves, vasöntő stb. munkájához segítséget nyújtó tudománynak tekinthető. Egy másik az esztétika (nem így nevezte, de a szépség mibenlétét vizsgálta), ami nála szintén kimondottan gyakorlati szempontokat követ. Megmondja, az eszményi államban milyen művészet gyakorolható. Ezt az eszményi államot állítólag próbálta is megvalósítani valahol, de nagy bukta lett a dologból, a valóság nem akart a szépen kidolgozott elmélet alapján működni. Támadt is egy olyan gyanúm, hogy a filozófia és a filozófusok kezdetben ugyan foglalkoztak az égvilágon mindennel, de ami a gyakorlatban működött, eredményt hozott, az hamarosan levált a filozófiáról, és önálló tudomány vagy művészet lett belőle. (A művészet, a tudományhoz hasonlóan annak a tudása, hogy hogyan kell valamit jól csinálni.) Így fejlődése során a filozófia fokozatosan leszűkűlt azokra a területekre, melyek semmiféle, a gyakorlatban alkalmazható, hasznosítható tudást sem hordoztak.
Platón államelmélete színtiszta filozófia volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a gyakorlati megvalósítása megbukott. Amint kinőtt ebből a területből valami működőképes dolog, abból tudomány lett. Gazdaságtudomány, szociálpszichológia, vezetéselmélet, marketing stb. A marxizmus is puszta elmélet maradt, bár megpróbáltak rá társadalmi változásokat alapozni (az ilyen elméletet ideológiának hívjuk), a valóságban működésképtelennek bizonyult, ezért filozófiának tekinthető. Az alkimia eredendően filozófia volt, az emberi lét felemelését, egyfajta emberfeletti ember előállítását tűzte ki célul, analógás módszerek segítségével. Mivel ezzel nem haladt, mellékesen próbálkozott arany előállításával is, és közben egy csomó vegyészeti ismerethez jutott. Így a kémia már tudomány lett. A maradék tovább él különböző nagyon titokzatos, hermetikus tanítások formájában, mint tiszta filozófia, ami a gyakorlatban nem használható semmire.
Az igazi, tiszta filozófia nem működik. Amint működni kezd egy területe, az leválik a filozófiáról, önállóvá válik, és ami marad, az továbbra is használhatatlan lesz. Az igazi filozófia művelése közben az igazi filozófusok nem állítanak elő semmiféle, a nem filozófusok számára is hasznos terméket. Aki ilyet tesz, az kiválik a filozófiából és céget vagy tudományos kutatóműhelyt alapít. De az igazi filozófusok is kitaszítják maguk közül. Az igazi filozófia műveléséhez csupán gondolkodni szabad és szükséges. A gondolatok nyelvi formába öntése megendedett. Azonban ennek a megformálásnak szigorú formai kötöttségei vannak. A nyelvi megformálás során elengedhetetlen minél nagyobb arányban ritka, idegen szavakat használni, melyek pontos jelentését hétköznapi emberek egyáltalán nem ismerik, és ideális esetben a többi filozfusnak is legfeljebb csak sejtése van róla. Mindenzt azért, hogy az igazi filozófus által megfogalmazott gondolatokat lehetőség szerint senki se tudja értelmezni.
De rosszhiszemű állításokkal ellentétben ennek nem az az oka, hogy ez esetben esetleg kiderülne, az igazi filozófus gondolatai minőségüket tekintve nem sokban különböznek a közepes alkoholos befolyásoltság állapotában lévő, ároktisztító közmunkás elméjében megfoganó eszméktől. Az igazi filozófus csupán attól a lehetőségtől retteg, hogy bár ennek elkerüléséért mindent megtett, esetleg valaki mégis talál valami gyakorlati haszonnal kecsegtető ötletet az általa megfogalmazottakban. Ez az igazi filozófus rémálma. Mert ebben az esetben megtörténhet, hogy a filozófiájából valami gyakorlati tudomány nő ki, így ő filozófusként megbukik, a szigorú szakmai és etikai normákhoz ragaszkodó közösség kizárja soraiból. Ami a teljes ellehetetlenülését jelenti, hisz egész életét arra tette fel, hogy igazi filozófus legyen, vagyis semmi hasznos dologhoz ne értsen. Mivel minden másra alkalmatlan, munkához is csak a legnagyobb titokban juthat, például valószínűsíthető, hogy a kínai importból beérkezett műszaki eszközök használati utasításait is egykori filozófusok fordítják magyarra.
Józan ítélőképességemet nélkülözve kijelentem, hogy fenti szöveg, mely kvantitatív módon közelebbről nem specifikált, de szubjektív relációban szignifikánsnak tekinthető mennyiségű alkohol elfogyasztását követően született, nem tekinthető tőlem származó hivatalos állásfoglalásnak, sem magánvéleménynek. Fentiek csupán irodalmi munkásságom és az alkoholfogyasztásnak a szövegalkotásra gyakorolt hatását vizsgáló tudományos kutatásaim részét képezik. Az igazi filozófiát és az igazi filozófusokat őszintén tisztelem, fenti kijelentésekkel őket becsületükben sérteni nem szándékoztam. Amennyiben valaki mégis sértve érezné magát, ehelyt nyomban meg is követem, kérem bocsánatát és elnézését.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése