Kalózkodás

Nem Szomália, hanem szerzői jog. Általában ez a kérdés nem igazán szokott aggasztani. Most annak kapcsán kezdett el foglalkoztatni a kérdés, hogy megjelent egy könyv, amit olyas valaki fordított le, akit ismerek. Bennem megvolt a jó szándék, és elmentem könyvesboltokba, hogy megvegyem. De még nem volt egyikben sem. OK, csak négyet néztem meg, és elmehettem volna többe, meg várhattam volna, de megláttam az Interneten, hogy le tudom tölteni. Igen rövid ideig haboztam csak. Ráadásul a szkennelt, OCR-ezett szöveg komoly utógondozásban részesült. Kijavították a szöveg felismerési hibáit, és igényes formázást kapott. Élvezettel olvastam, és az élmény, eltekintve attól, hogy számítógépen néztem a lapokat, így kénytelen voltam az asztalnál ülve olvasni, mert nem tudtam volna a monitorral a kezemben, kényelmesen hátradőlni a fürdőkádban, szóval az élmény nem sokban maradt el a papíralapú változat használatától.

Azért biztos zavart kicsit a dolog, mert kényszert éreztem rá, hogy a fordítónak bevalljam, nem vettem meg a könyvet, hanem kalózkiadásban "tettem a magamévá". A zavar oka a piszkos anyagiak. Elméletileg a könyvkiadás szereplői abból élnek, amit mi kifizetünk a könyvesboltban. Persze a fordítót nem példányonként fizetik, és megkapja a munkadíját akkor is, ha egyetlen példányt sem adnak el, de mégis. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy hogyan oszlik el a bevétel a könyves szakmán belül. A nagykereskedő meg a könyvesbolt lenyúlja a pénz nagyját, a kiadónak a nyomdának is jut azért, és a szerző az, akinek aprópénzzel szúrják ki a szemét. A legsikeresebb írók kivételével csupán írásból senki nem tud megélni. A magyar szerzőkre ez hatványozottan igaz.

A művek, amiket az emberek létrehoznak alapvetően két kategóriába sorolhatók. Vannak azok, amelyek az elterjedt digitális technológiákkal viszonylag könnyen másolhatók, és vannak azok, amelyek nem. Ugye egy háromfogásos ebéd, egy szobor, egy épület, egy repülőgép vagy szerszámgép nem igazán másolható. Legfeljebb a tervrajza, de az hiába terjed szét a neten, egy hétköznapi felhasználó nem fog tudni mit kezdeni vele. Van, ami tökéletesen másolható. Ilyenek az elve digitális formában létrejött, vagy olyan ("gyárilag") ilyen formára hozott dolgok. Szoftver, zenei CD, DVD film, adatbázis, stb. A kettő közt van az átmeneti tartomány, ahol a másolatnak van értelme, de nem teljesen azt a minőséget kapjuk, mint az eredeti volt. Ilyenek a beszkennelt könyvek, a diktafonnal rögzített előadások, a lefényképezett festmények, a minőségromlással DivX-be konvertált DVD-k, stb.

A tökéletesen másolható dolgok érthető módon terjednek. Sokan gondolják, hogy nem adnak érte pénzt, ha ingyen is meg tudják szerezni. Esetleg az illető nem is engedhetné meg magának, hogy kifizessen egy akkora összeget, mint amibe az adott dolog kerül. Itt nem egy ezer forintos zenei lemezre gondolok, hanem egy milliós szoftverrendszerre. Ha ezt nem olyasvalaki teszi, aki ezzel dolgozik, tehát jövedelemszerzési célból használja, hanem egy diák vagy egy amatőr érdeklődő ismerkedik a programmal, abban nem látok semmi elítélendőt.

Ezt a gondolkodásmódot a szoftverfejlesztők is hajlandók magukévá tenni. Léteznek "otthoni használatra ingyenes" programok, melyek licence feltételei lehetővé teszik ellenszolgáltatás nélkül a nem üzleti célú felhasználást. Néha ez csak a magánszemélyeket jelenti, máshol meg a nonprofit szervezeteket is. Az üzleti szféra viszont fizetnie kell. Bár ezért, az esetek legnagyobb részében, emelt szintű szolgáltatást kap. Az általa használt program funkcionalitása bővebb, vagy plusz szolgáltatást, terméktámogatást kap.

A zeneipar másként működik. Ott a kiadók ellenérdekeltek mindenféle ingyenes lehetőségben. Viszont az előadók egyre gyakrabban teszik ingyenesen letölthetővé a műveiket. Ennek az az oka, hogy a legnagyobb sztárok kivételével ők nem jutnak komoly bevételhez a haszonból. Azt felemészti a gyártás, a forgalmazás költsége, a maradékot meg elteszi a kiadó. Pénzt keresni a fellépésekkel lehet, a koncertek jegyeladásaiból. Ezért megéri ingyen terjeszteni a zenéjüket, mp3 formátumban kitenni a hálóra, ami ugyan bevételt nem hoz, sőt  voltak stúdióköltségek, ami mínuszba viszi az egyenleget, viszont ha megismeri és megkedveli őket a közönség, többen mennek el a koncertjeikre, ahol busásan megtérülhet a "jótékonyság".

Ez a "fordított működés" jellemző a terültre. Például mindig azt hittem, hogy ha valakinek játsszák a zenéjét a rádióban, akkor az után is kap pénzt. Kiderült, a rádiók fizetnek, de ilyen szerzői jogi gittegyleteknek, amelyek aztán saját belátásuk szerint adnak valamit egyes előadóknak. Jobbára a nagyoknak, a kicsiknek meg semmit. Sőt, a kevésbé ismert előadók fizetnek (!) a rádióállomásoknak azért, hogy adásba kerüljön a zenéjük. Mint a Teszkóban a polcpénz. Az áru szállítója fizet azért, hogy kitegyék az áruját a polcra. Elképesztő.

A film és a könyv megint más tészta. A színészek, az írók nem járnak annyit közönségtalálkozóra, és ott nincsenek nagy bevételek, ami ellensúlyozhatná az ingyenes közzététel kieső bevételeit. A filmnél még mondjuk ott van a moziforgalmazás és a tévécsatornákon való közvetítés. A mozi, különösen a 3D előadás, Dolby surround hangzással, más élmény, mint otthon nézni a laptopon. Ezek a filmfájlok ráadásul erősen tömörítve tölthetők le, kevésbé szép képet eredményezve. Az igazán szép képhez nagyon nagy mennyiségű adatot kell letölteni, ami a jelenlegi internet sebességek mellet eltart egy darabig.

A könyvek esetében csak a monitoron olvasás korlátozza az élvezetet, illetve az igénytelenül digitalizált művek. Bár vannak igényes önkéntesek, és létezik, sőt él és virul, az illegalitásba kényszerített Silent Library Project is. A monitor kiváltására pedig léteznek az eBook olvasók. Egyenlőre még drágák, bár folyamatosan csökken az áruk, javuló minőség mellett is. A kritikus küszöb alá, amikor tömegesen elkezdenék vásárolni őket az emberek, lement néhány olvasó ára. Persze ez csak úgy volt lehetséges, hogy egy e-könyv forgalmazó mögé állt. Pl. Amazon Kindle.

Sajnos ez Magyarországon nem elérhető, külföldről lehet beszerezni, a szolgáltatások nem működnek rajt, viszont lehet rá könyvet tölteni számítógépről, és azt olvasni. Magyar vállalkozás nehezen indul, mert a magyar nyelven olvasó emberek kevesen vannak, viszont nagyon csórók. Ezzel szemben léteznek jogvédelem alá nem eső tartalmak is, lásd elektronikus könyvtárak, pl. MEK. Várom a kínai, tajvani, stb. olcsó, de elfogadható minőségű olvasók megjelenését. Hogy kényelmesebben, parkban, a padon, urambocsá a fürdőkádban fekve is olvashassam az e-könyveim.