"Na ne csináld már!" A sárkány hangja meglepetést és riadalmat tükrözött. "Hiszen te vagy a hős lovag! Aki eljött kiszabadítani a fogságban sínylődő kisasszonyt."
Kóbor vigyorogni kezdett. "Hogy most ki sínylődik, azt ne firtassuk. De tartok tőle, rám is ez a sors várna. Nem barátom! Nincs az a pénz, hogy elvegyem feleségül azt a bestiát."
A sárkány meglehetősen csalódottnak tűnt. Látszott rajta, hogy felettébb elégedetlen a dolgok alakulásával. Az állát vakargatta, és erősen gondolkodni látszott. Sóhajtozott, és a fejét csóválta. Szemmel láthatóan két érzelem hadakozott benne egymással. Végül úgy tűnik eldőlt a küzdelem, vett egy nagy levegőt, és nagyon komoly hangon kezdett el beszélni:
"Figyelj rám, barátom! Beszéljünk nyíltan! Megértelek, hogy nem akarod feleségül venni azt a szörnyeteget. De lásd be kérlek, nem maradhat az én nyakamon sem. Az a kérésem, hogy juttasd haza, bánatos édesapjához. Természetesen nem kell elfogadnod a kezét és a fél királyságot. Majd én kárpótollak az anyagi veszteségért, ami a hozományról való lemondás miatt ér. Annyi aranyat kapsz, amennyit csak el tudsz vinni magaddal."
Hősünk fontolóra vette az ajánlatot. Mivel azt méltányosnak, vállalhatónak és igen előnyösnek találta, ráállt. Kezet-mancsot adtak rá, paroláztak, így pecsételték meg egyezségüket, azután a legnagyobb egyetértésben indultak vissza a barlanghoz. Kóbor felszedte az elejtett lándzsát, majd magához füttyentette az időközben közelebb óvakodott lovát. Az ugyan gyanakodva figyelte a sárkányt, eleinte fújt és nyugtalanul dobálta a fejét, de lassan lecsillapodott. Békésen követte a kantárszár végén gazdáját. Ahogy a barlanghoz közeledtek, hófehér alakot láttak a nyílás előtt ácsorogni. A királylány várta őket karbafont kézzel, összevont szemöldökkel és keskenyre összeszorított szájjal.
Gúnyos hangon kérdezte, hogy nem kéne-e nekik holmi bajvívással foglalatoskodniuk, ahelyett, hogy csak lopják a napot. Majd miután meghallotta, hogy a bajvíváson már túlestek, elmondta őket mindenféle nyámnyilának, akik biztosan kő-papír-ollóval, vagy pénzfeldobással döntötték el a párviadal kimenetét. Ám a sárkány előállt, és zengő hangon nyilatkozott róla, hogy ellenfele becsületes harcban, kemény küzdelem után győzte le, és nemes szívéről tanúbizonyságot téve megkegyelmezett az életének. Cserébe ő visszaszolgáltatja a királylány szabadságát. Pisztácia csípőre tette a kezét, és nagyot toppantott, hogy márpedig ő nem megy innen sehová sem. Különösen nem a lovag rettentő mód mocskos és kényelmetlen lován nem. Ki van zárva, hogy ő összekoszolja, összegyűrje a gyönyörű ruháját.
A sárkány bólogatott. Kifejezte egyetértését, és rámutatott, hogy nagylelkűségben nem óhajt elmaradni legyőzője mögött, ezért természetesen a rendelkezésükre bocsájt egy luxuskivitelű túrakocsit. Azzal térült-fordult, és egy jókora batárral állított vissza. Mielőtt elhozta volna, rutinosan lefújta róla mind egy szálig az összes porszemet, a vízesésben leöblítette, és egy parányi lángocskával meg is szárogatta. Tulajdonképpen senki meg nem mondta volna róla, hogy nem ebben a pillanatban gurult ki a kocsikészítő műhelyéből. Pisztácia, mikor látta, hogy semmiféle minőségi kifogással nem tud élni a járművet illetően, dührohamot kapott. Toporzékolni kezdett, és finom neveltetéséhez képest, meghökkentően csúnya szavakat használt. Azok ketten meg, az illendőségre fittyet hányva, egyszerűen megragadták, és a hintóba tuszkolták. Keményen rácsapták az ajtót, sőt, biztos ami biztos, néhány deszka és a kocsi szerszámosládájában talált szögek és kalapács segítségével be is szögelték azt.
A lány ugyan válogatott ocsmányságokat kiabált kifelé, de ők csak vigyorogtak, lepacsiztak, és készülődni kezdtek. A kocsi hátuljára egy hatalmas utazóládában annyi aranyat raktak, hogy azt lovon el sem bírta volna vinni az ifjú. A sárkány nyilvánvalóan nem volt szűkmarkú. Akárhogy is szerette a kincseket, úgy érezte, nem nagy az ár, amit a nyugalmáért fizet. Befogták a lovat a kocsi elé, de az elég lassan tudta csak húzni. A járművet 4,5 kW teljesítményű meghajtással tervezték. (Ez hozzávetőleg 6 Lóerőnek felel meg.) No, ezen nem múlhat! A sárkány segített kitolni a kocsit a szoroson át, a fennsíkra. Ott befogtak további 5 lovat, és ledöcögtek a dombok lábáig. A tűzokádó nem bízott semmit a véletlenre, elkísérte őket, meg-megemelve a batár hátulját, nehogy tengely törjön, és rögtön az elején kútbaessen az utazás.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése