Oldalak

2010-10-01

Lopiccoló

Mondtam már, hogy szeretem a Kossuth Rádiót hallgatni? No nem a politikai hirdetések vagy a hírek miatt. A múltkor a jobbikos hirdetés előtt lement egy szöveg arról, hogy ők aztán le nem játszották volna, de az alkotmánybíróság vagy a legfelsőbb, vagy tán az Úristen, azt mondta, hogy márpedig kötelesek. Mert a cigánybűnözés szóösszetétel lehet, hogy rasszista, de nem sért becsületet, nem hív fel kisebbség elleni erőszakra, diszkriminációra.
Meg a jól időzített bejelentés, hogy a 3,9 az igazából 4,4. Ennyi százalék hiányt termelt az elmúlt évben az elmúlt kormányzat. És, hogy emiatt nem is tudja, mit kell majd csináljon az új országvezetés. Felhívtak telefonon valami főokost Brüsszelben. Az elmondta, hogy nem egy nagy kaland, más országokkal is megesik, hogy a válság évében, utóbb, az adatok pontosítása nagyobb hiányszámot produkál, mint előre gondolták volna. A riporter adná a partnere szájába, hogy azért a magyar eltérés mégiscsak hatalmas. De nem, azt mondja a fickó, hogy ez nem meglepő, és, hogy teljesen rendben van.
Pedig Viktor megmondta, hogy ezt muszáj volt jelenteni az EU-nak is. (Bibí, megmondalak a tanárbácsinak!) Csak azt felejtették el hozzátenni, hogy semmilyen új, eddig ismeretlen sarokszám nem került elő. Az eltérés oka, hogy az EU által adott támogatási pénzeket nem egyértelmű, hogy hogyan kell figyelembe venni. 2007-ben megítélnek egy pályázatra valamennyi összeget. Ennek egy része 2008-ban megérkezik, és elindul a projekt. Miután lezárták, és rendben találták az adminisztrációt, az utófinanszírozás keretében kifizetik a maradékot is. Most akkor ez a pénz a 2007/8/9 évek közül melyikben veendő figyelembe? Vagy szedjük szét 3 részre? Ugye világos, ha az új számolás miatt a 2009-es bevétel kisebb lett, akkor a 2008-as meg nagyobb. Az egyik év adata amennyivel romlik, a másiké annyival javul.
Viszont mostanában, a déli hírműsor után Rejtő Jenőt olvasnak fel. A 14 karátos autót. Gorcsev Iván történetét, aki szívemnek kedves figura. Alig 21 évesen elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Igaz, hogy a makaó nevű kártyajátékon, de ez így is szép teljesítmény. Persze sokak szerint P. Howard egyáltalán nem a magas irodalom képviselője, de szerintem az ő hallhatatlanná vált szállóigéi sem hordoznak kevesebb bölcsességet, mint a Coelho idézetek. Persze ízlések és pofonok.
Ma este pedig Nat Roid volt. Na most ő (gy.k. lánykori nevén Tandori Dezső) kapott annyi kitüntetést, irodalmi díjat, hogy nem szólható le a magas művészet nevében. Pedig megérdemelné, mert a krimijei pokolian jók. Hullahegyek, lövöldözés, bezárt szoba rejtélye, meg amit akartok. A Plusz-mínusz senkiből hangzott el egy részlet. Zárt ajtón keresztül lőttek, most épp Joe Lopiccolóra, a lövöldöző hullája meg a liftből került elő. (Istenem, micsoda név! Coelho és Dan Brown hozzá képest lópikula.) Kerestem is a könyvet a polcomon, de nem találtam. Basszus, hiányzik egy műve? Gyorsan írtam tesómnak, hogy mi ez, mert a bibliográfiájában sem leltem. Persze én voltam a tudatlan, kettő egy kötetben jelent meg, és a "... de maradj halott" volt a címadó. Azért az kiderült, egy könyve mégiscsak hiányzik, a "Vér és virághab".

4 megjegyzés:

fetisa írta...

Többek közt azért szeretlek olvasni, mert mindig tágul a látóköröm általad. Igazi pedagógus vagy a szó legjobb értelmében :-)

AncsaT írta...

Köszönöm szépen, ez nagyon jól esik.

Mondjuk az fúrja az oldalam, hogy a reklámtörvény, az államháztartás elszámolási szabályai, esetleg Rejtő vagy Tandori munkássága kapcsán sikerült felkeltenem az érdeklődésed. :)

fetisa írta...

Nem, nem. Általában, de ha szőrszálhasogatásba megyünk át az előző írásod is nagyon jó lett, az "adócsökkentéssel" kapcsolatos írásoddal elkápráztattam a főnököm is. Elővezettem a számításodat :-D (Hozzátettem, hogy egy matematika mániás "ismerősöm" számolt utána mit is jelent ez) :-D Szóval, mindig tanul az ember. Tőled meg el is hiszi amit hall/olvas.

AncsaT írta...

Mindig meglepődöm azon, hogy a matekos dolgokat értékelitek. Azt gondolná az ember, hogy akinek érzéke van hozzá, az legyint rá, hogy nincs ebben semmi, akinek meg nincs, az meg úgy legyint, hogy "ugorjunk!", nézzünk valami értelmeset.

Az utolsó mondat kicsit ijesztő, mert "hiteles forrás"-nak lenni kényelmetlen dolog. Én szeretek a dolgokról úgy írni, ahogy "szerintem" vannak. Ez meg azzal a felelősséggel járna, hogy úgy írjak a dolgokról, ahogy azok "tényleg" vannak. Persze most mindjárt a szubjektív idealizmus ösvényére térek, és fejtegethetem, hogy ez mennyiben reménytelen vállalkozás. De ez is egy külön postot érdemelne, ami aztán végképp nem hiszem, hogy széles körű érdeklődésre tartana számot. :)

Megjegyzés küldése