"Váccpávör"

Szépséges, nyugalmas hétvége van. Katám még az iskolában tanul, Fecóhoz eljött egy haverja és legóznak gőzerővel. Én meg a billentyűzetre vetem magam, hogy időben elkészüljek a mai bejegyzéssel, mert tegnap a végére már elálmosodtam. Komoly mondanivalóm mára nincs, kampánycsend és uborkaszezon van.

A múltkor, hogy beledumáltam az addictblog egyik bejegyzésébe, azt hiszem volt szerencsém jelen lenni egy "történelmi" eseménynél. A "váccpávör" szerintem ugyanúgy kultikus szólás lesz, mint a "ne fürgyé le!" (eredeti felvétel). Az addicton belinkeltem a feminizmusról írott postomat, amit páran biztos meglátogattak, mert hozzászólást is kaptam. Volt, aki tovább kattintott és másikhoz is hozzászólt. (Az addictos hangnemhez képest) szokatlanul normálisan, kedvesen. És nem névtelenül. Így az azonosítója alapján vissza lehetett követni.

Dávidról megtudtam, hogy nem csak kedves, hanem érdekes is. Művészember. Grafikus, ha nem sértem meg vele, nem tudom pontosan, mi a szakmai megnevezése mindannak, amit csinál. Szóval képregényeket, könyvborítókat, illusztrációkat, reklámokat rajzol. Például a Milka csoki csomagolására. Na, ez az ő háttere, de amiért írok róla, hogy tagja a Magyar Képregény Akadémiának (MKA). A szervezetnek van blogja is. Sajnos nálam ez idáig a mangával jórészt ki is merült a képregény, azt is az animével való kapcsolatán keresztül ismerem picit. Erre kiderül, hogy itthon is komoly dolgok vannak. Sőt, meleg képregény kiállítás is létezik! Itt a plakátja. Azt hiszem súlyos mulasztásom van a műfajjal kapcsolatban, amit hamarosan pótolnom kell.

Időközben megetettem a kölyköket, hazajött Katám, az egyik hozzászólómtól, Tamástól e-mailt is kaptam, de itt vagyok megint. Eleinte sajnáltam, hogy belekeveredtem az addictos vitába, de szerencsére értelmes emberek is akadnak. Talán csak kevésbé harsányak, így nem látszanak annyira.