Lassan olvad a jég, és az e-mail után ma született egy komment is a tegnapi bejegyzéshez. (Köszönöm!) Kaptam annyi kérdést, hogy most jó darabig nem kell izgulnom, hogy témát találjak a napi posthoz. Úgy látom, hogy a mi kis "brazil teleregény" életünk felkelti az érdeklődéseteket, bár tényleg elég foghíjas és kusza, ami a blogbejegyzésekből összeáll. Nem is nagyon tudom, hogy foghatnék az elmeséléséhez, mert a bejegyzés, mint műfaj, terjedelmileg nem alkalmas erre. Talán tényleg a memoár folytatása lesz a jó megoldás. Viszont ma másról akarok írni. Felmerült szexuális beállítottságunk kérdése.
Először is a fogalmakat kell tisztáznunk. Nem az hetero, akinek sosem jutott még az eszébe, milyen lenne egy azonos neművel, és attól sem lesz meleg senki, ha kipróbálja azt. A beállítottság szerintem azt jelenti, ha semmilyen egyéb körülmény nem befolyásolja, akkor milyen nemű partnert választ valaki. A körülményekbe beleértem a környezet, család, ismerősök elvárásait és az adott lehetőségeket is. Sok meleg hetero kapcsolatban éli le az életét, mert nem mer eltérni a normáktól. És zárt közösségekben, börtönben, kollégiumban sok hetero létesít meleg kapcsolatot, mert csak arra van lehetősége.
Ezek után talán nem lesz annyira meglepő, ha azt mondom, Katám jellemzően hetero, én meg biszex vagyok. Hogy összekerültünk, az a véletlen furcsa játéka, hogy még mindig együtt vagyunk, az meg kölcsönös kompromisszum. Az én drágám családot akart, férjet, gyereket, kis házikót kerttel. 80%-ban összejött neki. Férj helyett meg be kell érje velem. Én próbálkoztam fiúkkal és lányokkal is, és mindkét verzió tetszett. Ha nem jön közbe semmi, valószínűleg a kisebb ellenállás irányába haladva férjhez megyek. Ha sikerül kellően nyitott társat találnom, talán időnként beveszünk magunk mellé az ágyba plusz egy lányt, fiút vagy párt.
De a körülmények közbeszóltak. Katámnak szüksége volt egy megbízható társra, akinél lakhat, és aki segít neki felnevelni a gyermekét. Én meg ragaszkodom az unokaöcsémhez, szeretném magam mellett tudni. Azok a fránya körülmények előre láthatóan még kb. egy évtizedig fennállnak. (Hacsak nem szül valamelyikünk újabb gyermeket, mert akkor tovább tolódik az időtartam.) A nagy kérdés az, hogy utána mi lesz. Ha kiröppent a gyermek, mindkettőnk részéről megszűnik a körülmény, ami a választásunkat befolyásolta. Vajon addig széttéphetetlenül összegyógyulunk, vagy megyünk, és keresünk másik társat magunknak?
2 megjegyzés:
Szia!
Ha már a másik posztban, amit olvastam (Leszbikus műveletlenségem), úgyis hiányoltad a megjegyzéseket...
Nem mondom, hogy szándékos félrevezetés volt, de az addictos megnyilvánulásaid alapján úgy jött le, hogy a 8 évesnek te vagy a biológiai anyja. (A profilodban található életkornál meg is lepődtem - nem csak a gyerek, inkább a kommentjeid miatt.) Ha pedig jól értem a fentieket, ez nem így van.
Mindenesetre igen elgondolkodtató volt ez a pár sorod. Jópofa megközelítés, ügyesen fel-, vagy levezetve - csattanóval.
Egy homoszexuális viszonynál fel sem vetődik bennem, hogy furcsálljam, hogy csupán döntés kérdése a nemi (gender) szerepek kiosztása, hiszen biológiailag egyik félnek sincsenek "előjogai" egy adott szerepre. De egy ffi-nő kapcsolatban ez elég vadul hangzik. Persze leginkább zsigerileg, aztán végiggondolva tkp oké. Sztem mindenki tudna olyan ismerős párt említeni, akár sok évvel ezelőttről is, ahol szinte teljesen megcserélődtek a szerepek, persze, amennyire a kor engedte - és működött a kapcsolat, működött volna vszg akkor is, ha megvalósul a teljes szerepcsere.
De azért akkor is kicsit bizarr ez a megközelítés, szokni kell a gondolatot. :))
D.
Kedves Dávid!
Köszönöm a postod. A lányok jobb szeretnek e-mailben reagálni. Lehet, ciki hetero csajként leszbikus támához írni. :-)
Az addictos hozzászólásokban nem írtam, hogy én szültem volna, igaz azt sem, hogy nem. Egyrészt nem tartozott senkire a kapcsolatom jellege, másrészt lényegtelen volt abból a szempontból, hogy én is bent voltam a szülésnél, és a babát a kezdetektől pelenkáztam, fürdettem, ringattam, stb. egyedül a szoptatás maradt ki.
Örülök, ha elgondolkodtatott amit írtam, ha meg szerinted jól is volt megírva, az külön feldob. Ez az egész blog írásgyakorlat.
Tetszik, hogy ha furcsálod is szerepek ilyetén átalakulását, átértelmezését, nyitottan állsz a témához. Az addicton volt pár hozzászólás, melyből látszott a rögzült sztereotipiákhoz való ragaszkodás. A "másságot" nem kéri senki, hogy vezessék be a saját életükbe, csak, hogy fogadják el, ilyen is van, és ez nem katasztrófahelyzet, amit meg kell szüntetni.
Megjegyzés küldése