Van, hogy sajnálom az időt valamire. Akkor azt gyorsított menetben szoktam "elfogyasztani". Például A házinyuszi c. filmet. Magamfajta, kockásinges és "kocka" lányok próbálják egy ex playboynyuszitól eltanulni a csajos dolgokat. (Pl. a sminkelést.) A film egy rakás sz..., így sikerült negyed óra alatt végignézni. Persze jó rendesen tekerve az érdektelen jeleneteknél. Mázlival, pont elcsíptem, szerintem az egyetlen pillanatot, amiért érdemes volt a filmet elindítani: Nyuszilány tanítja sminkelni a kockákat. A szemfestés fontosságát kiemelendő az alábbi bölcsességet ereszti el: ... a szem, az arc mellbimbója.
Sikerült egy könyvbe is ügyesen belelapoznom. "Ha mardos az éhség" címen vámpíros történet. Találomra elcsíptem azt a jelenetet, ahol egy friss vérszívót éppen arra oktatnak, hogy ember helyett megteszi az állat vére is, ha valaki éhes. Fintorogva nézi, ahogy a másik épp egy macskát szipolyoz, mire az ilyet szól: "Tudod, macskát enni olyan, mint puncit nyalni. Rossz az íze és a szőr beragad a fogaid közé, de néha muszáj." Azt hiszem, ezt a könyvet végig fogom olvasni. :-) Igazából nem a beszólásért, hanem mert a "Vámpírakadémia" után valami értelmesebb, jobban megírt történetre vágytam. Ez ilyen.
Ma mégis inkább az angol könyvet olvastam, amit tesóm adott, hogy tanuljam meg a regényírást. Lehet, megérne egy postot, bár nem tudom érdekel-e valakit. Meg a terület magyarul is ismeretlen számomra, így bajban vagyok a szakszavakkal. Illetve az elmélet állítólag újszerű, tehát egyes kifejezései angolul is újak, így nem csoda, ha elakadok, mikor le akarom őket fordítani. Pedig muszáj lesz, mert úgy gondolkodni egy tárgykörről, hogy a fogalmainak egy részét angolul nevezem meg, meglehetősen furcsa.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése