Gyerekriogatás

Gyönyörű idő volt ma, melegen sütött a nap. Pólóban dolgoztam a kertben. Meg a ház előtt. Kata sövényt akar ültetni az út és a járda közé. Fel kellett ásni a talajt. De olyan kemény volt a föld, hogy az ásót csak nagy nehezen lehetett belenyomni. Kínlódtam egy darabig, majd bementem a csákányért. A kapunak támasztottam, és kibújtam a pulcsimból. Akkor ért oda a két idióta.

Had segítsünk kislány, mondta az egyik. Kislány? Szerintem 4-5 évvel fiatalabbak voltak nálam. Biztos a hajam tévesztette meg őket. Utálom, ha a tarkómon csorog az izzadtság, a konty röhejes, ezért két oldalt copfba kötöttem. Csak egy szarukeretes szemüveg hiányzott a debil ovis kinézethez. Na, az egyik agyas fogta a csákányt, és az ásóval megturkált rész mellett a földbe vágta. Illetve próbálta csak, mert eltalált egy kődarabot. Megfordította, és a hegyes felével újra próbálkozott. Belevágta a földbe párszor, csinos kis lyukakat csinálva, de  nem sokra haladt a talajlazítással.

Kivettem a kezéből a szerszámot, mondván, hogy így estig nem lesz kész. Vigyorgott a haverjával, hogy figyeld öcsém, csákányozni fog a csaj. Akkor hervadt le a vigyor a képéről, mikor beleköptem a tenyerembe, megragadtam a csákány nyelét és belevágtam a földbe, majd kifordítottam egy lexikon méretű darabot. Ezzel rögtön több haladást értem el, mint az ő eddigi összes munkája. Néhány gyors csapás, és látszott, hogy egész jól megy a munka.

Tátott szájjal nézték, hogy csinálom. Nem lengetem a fejem fölött a szerszámot, mint egy horrorfilmben szokás, hanem oldalt emelem, vállmagasságig, vízszintesen tartva a fejét. Akkor egy negyed fordulat, hogy függőlegesbe kerüljön a hegye, és röviden lecsapok. A felső kéz csak tartja lazán a nyelet, erővel az alsó rántja rövidre az ívet. Mint ahogy a szamurájkarddal vág az ember. Nem kell olyan magasra emelni, gyorsabb és kevésbé fárasztó a mozdulat. Ellestem bátyámtól, aki dolgozott csákánnyal a föld alatt is.

- Ja, - mondtam nekik, elmélyítve a hangom - a sitten mi ezt így szoktuk. Néztek bambán. - Megmutassam a börtöntetkóimat is? Aztán megemeltem kicsit a csákányt. - Na, tipli, amíg jól vagytok!