A hétvégén sokat kertészkedtem. Kata szokás szerint elhúzott tanfolyamra meg előadásra, pénteken, szombaton és vasárnap is. Ástam, kapáltam, majd amikor hazajött, még együtt ültettünk. Meg is jegyezte, hogy milyen rendes tőlem, hogy segítek neki elplántálni a gazait. Tudja, hogy nem rajongok a nem ehető növényekért.
Izomlázam is van. A kerti munka olyan jellegű igénybevétel, amihez nem volt alkalmam hozzászokni. Ráadásként most volt az óraállítás. Egy órával hamarabb kellett kelni a megszokottnál. Látszott a kollégákon is, hogy kizökkentek a kerékvágásból. Összecserélték a könyveiket, elkéstek az óráról, elfelejtették, hogy dolgozatot ígértek, stb. Mondta is a fizika szakosunk, hogy mindenki meg van zavarodva, mint vasorrú bába a mágneses viharban.
Telihold van. Állítólag ettől is megbuggyannak az emberek. Ilyenkor emelkedik a bűnelkövetések száma, elsősorban az erőszakos cselekedeteké. Persze embere válogatja, nálunk a telihold a "romantika" növekedését okozza. Délután azon kaptam magam, hogy arról ábrándozom, hogyan fogom, a hálószoba ablakán besütő hold fényében, ölelni a kedvesem. Ahogy Kata hazaért, rajta is feltűnt, hogy a szokásosnál sokkal kedvesebb. Mosolyog és csillog a szeme.
Fecót betakargattam, elmondtam a meséjét, remélem hamar elalszik. Persze, ő is még csak negyed kilencnek érzi az időt, nem negyed tíznek. Dili ez az óraállítgatás. Ráadásul azt mondják, hogy már nincs is számottevő haszna az energia megtakarítás szempontjából. Sőt, az átállás költségekkel jár. Lehet, el kéne törölni az egészet a fenébe.
Katám már fürdik, megyek, még kiteregetek, sietek az ágyba.
Hm... a telihold a Picasa-t sem kímélte, ahová feltöltésre kerülnek a blog képei. Nem látom a képecskét a bejegyzés mellett. Elpatkolt a szerverük.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése