Tesómtól megérkezett a "segítség". Jól számoltam. Keményen dolgoznom kell. Elsősorban olvasnom. Itt van mindjárt egy háromszáz oldalas könyv. Hogy izgalmasabb legyen, angolul. Aztán, nem fogjátok elhinni, Magyar nyelv 9-10. és 11-12. osztályosok számára. Igen, tankönyvek. Újra kell tanuljam a teljes középsulis nyelvtant. Ha ezekkel végeztem, ígéretem van további olvasmányokra is.
Ezzel még nincs vége, mert közben írnom is kell. Folytassam a blogom, bár nincs előírás a gyakoriságra, gondolom illik továbbra is rendszeresen foglalkozni vele. Legfeljebb igazán zűrös napokon hagyva ki bejegyzést. Plusz a félbehagyott "memoáromat" is folytassam. Átlagban napi egy bekezdést minimálisan produkálva. A megcélzott írásműhöz egyelőre hozzá se kezdjek.
Ebben az a ráció, hogy a blog teljesen kötetlen, minden bejegyzés tiszta lap. Ott folytatom, ahol akarom, hivatkozhatok visszafelé, és utalhatok előre. Az emlékirat egyelőre szerkesztetlen változata feltételez némi folytonosságot. Legalábbis a téma változatlan. A fikció az kényesebb műfaj, azt ki kell találni, valamilyen szinten meg kell tervezni, de legalább egy koncepció kell hozzá. Ezekhez viszont nem tudok még eleget. Szóval tanuljak.
Bánatomban, ha már viccelődtem a nevükkel, előkeresem a Blood, Sweat and Tears fájlokat, és azokat hallgatom. Finom hangzás, fúvósok, elektromos orgona, szájharmonika, jó kis dzsesszes muzsika. Gyógyír a fülemre a tegnapi színház után. Aki csípi az ilyet, itt az egyik kedvenc számom a YouTube-on.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése