Tegnap este blogoltam. De csak, hogy meglegyen a napi bejegyzés, mert közben majd leragadtak a szemeim. Még nem hevertem ki a MűPa-beli koncertet. Mármint a késői fekvést. Ma reggel, ahogy beértem a suliba, első dolgom volt, hogy kijavítgassam a helyesírási hibákat. Amire számítottam, ahhoz képest nem is volt rossz. Kettő hiba, meg az összevissza igeidőket tettem mindenhol jelenbe. Most meg ismét kikészítem magam idegileg. Mások blogját nézegetem, hogy azokhoz képest az enyém milyen pocsék.
A prae.hu oldalán hozzászóltam a Csongor és Tünde kritikához, azon az alapon, hogy én is láttam a darabot, illetve írtam is róla. A kommentelt írást Simon Adri követte el, akinek, mint kiderült szintén van blogja. Mikor a dizájnján túltettem magam, és beleolvastam, tetszett. Némelyik verse talán... mondjuk úgy nem érett még meg a publikálásra, de volt köztük remek is. Bár azt, azt hiszem Rilke írta, ő csak idézte. A prózája egyenletesebb.
Csak azért nem irigykedem rá, mert úgy tűnik, minden nyivákolásommal együtt, öt nagyságrenddel kiegyensúlyozottabb vagyok. Az egyik kommentben valaki öngyilkossági kísérletet emlegetett. Vazz... azért az durva. Úgy tűnik szintén tanárnéni. Mondjuk ez mentség némi ideges tünetre. Az írásai nem csak nekem tetszenek, időnként megjelennek itt-ott. Lehet, szopni kell egy csomót, hogy az ember sikeres legyen? (Ezt most nem szexuálisan értem, hanem hogy mindenféle szenvedésen kell átesni.) Rossz lenne, mert ezt az árat valószínűleg nem lennék hajlandó megfizetni.
Az egyik kommentben volt egy link agnus blogjára. Kíváncsi lettem, hogy ez egy Ágnest, vagy egy birkát takar. (Agnus=bárány latinul.) Beleolvastam és sírhatnékom támadt. Mikor fogok én ilyen színvonalon írni? Csak az elejéről: ilink1, link2, link3, link4 és a legjobb link5. Úgy tűnik, bölcsészhallgató, nyelvész a drága. Ezért nem kell neki nagybetűvel kezdenie a mondatokat. Állítólag pszichológushoz jár. (Ami persze vagy igaz, vagy nem, tanulva a múltkoriból.) Azzal nyugtatom magam, hogy írhatok vacakul, de asszem, így összehasonlítgatva másokkal, az összes szexuális aberrációmmal egyetemben én még normális vagyok. (Megmondták a hangok is.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése