A mai nap egy nagy összevisszaság volt. Kata nővérééknél voltunk családi összejövetelen. Meglehetősen untam magam, és az ebéd sem volt az igazi. Például a levest hiányoltam. A sütit viszont, tudtam volna nélkülözni. Persze mit panaszkodom, örüljek, hogy kaptam valamit, meg, hogy meg voltam hívva. Délután Fecó ment gyerekmisére, Kata meg prezentálta további terveit a kertre nézve. Nem igazán hozott lázba az előadás, csak azt értettem meg belőle, hogy fákat kell kivágnom, átültetnem, téglarakást átpakolnom, vasat darabolnom flex-szel, gödröt ásnom, tűzhelyet építenem, stb. Nem voltam túl lelkes.
Tesóm átküldte a Vámpírakadémia 2. kötetét. Azzal, hogy annak ellenére, hogy úgy sz...r, ahogy van, mitől nem tudom letenni? Nos, tényleg nem a Maszkabál univerzuma, és a történet... mondjuk úgy, nehezen bontakozik, de olvasmányos. A házi feladat, szerintem arról szól, hogy mi van Richelle Mead írásában, amitől az jó, és ami természetesen az enyémből hiányzik. OK, persze, nálam jóval kevesebb az akció, de egy napló jellegű dologban ez természetes. Holnap befejezem a könyvet, aztán visszaolvasom magamat, hogy kitaláljam, mire gondol bátyám.
Másik feladat, hogy jöjjek rá, miért nem megy a memoárom folytatása. Ez nem olyan nehéz. Mert anyámról kéne írnom. De az eddigi bekezdések is róla szóltak, szóval még ezen is kell agyaljak. De ez a fajta pszichoterápia nem igazán van ínyemre. Viszonylag sikeresen elfojtottam egy csomó frusztrációt, nem tudom kell-e előrángatni ezt a témát. Persze tesóm biztos nem (csak) szadizmusból találta ki, de nem látom, mitől írnék jobban, ha ezen rágódom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése