Tesóm szerint nem véletlen, hogy a tegnapelőtti postban emlegetett film annyira tetszett. Ebben a korban én is hasonlóan elveszett voltam és legalább ennyire eszelős is. Ha kevésbé drámaian, de én is elindultam a lejtőn. Ha nem találkozom bátyámmal... valószínűleg valami mást olvastok most a blogom helyett. De nem a sanyarú gyermekkoromról akarok írni, hanem az egyik, a filmben is előforduló dramaturgiai eszközről.
Jól sejtitek, matekosként biztos nem számoltam rosszul a betűket. A cím tükörfordítása a tanulmányozott íráselméleti mű egyik fejezetcímének. "Hero is a four letter word." Igen, az angolban tényleg négy betű. Valamint az angoloknál a "négy betűs szó" kifejezéssel szoktak utalni a trágár dolgokra is. (f#ck, sh#g, s#ck, l#ck, c#ck, d#ck, c#nt, t#ts, b#tt, p#ss, sh#t, f#rt,... lehet pótolni a magánhangzókat és folytatni a sort.) A lényeg, hogy a "hős", "főhős" karakterekben gondolkodva megkötjük a saját kezünket. Szét kell választani a cselekmény mozgatóját (protagonist) és a főszereplőt, (main character). A "Lost and Delirious"-ban is a film cselekménye Pauli, az öntörvényű, szenvedélyes és tragikus személyiség körül forog. Az ő vágyai, céljai, döntései határozzák meg, milyen helyzet áll elő, és hogy végződnek a dolgok. De a történetet az új lány, "Mouse" szemén keresztül látjuk. Az ő gondolatait halljuk a narrátor hangján, ő meséli el a történetet.
Persze leggyakrabban a kettő mégiscsak egybeesik, viszont nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy két különböző dramaturgiai funkcióról van szó. A történet a "mozgató" problémájáról szól. (Valaki segítsen magyarítani a "protagonista" kifejezést!) Mibe keveredik, milyen problémája támad, hogyan próbálja megoldani. A főszereplő az, aki személyesen is belekeveredik az eseményekbe. Aki a történet problémájával párhuzamosan saját maga is konfliktust él át. Az ő tapasztalatain keresztül érezzük át igazán a történteket. Általa keveredünk be a dolgokba. (Lesz ez még bonyolultabb is, de csakazértis megküzdök az elmélettel!)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése