Az utóbbi időben jól elhanyagoltam a blogot. Végre szünidő, ráérnék mindenre, de meggyet kell szedni, kertet rendezni, a mamáéknál segíteni stb. Esküszöm, nem a foci vb viszi el az időm, bár belenéztem pár meccsbe. Habár meglepő módon izgalmasnak találtam a mérkőzéseket is (ez egész más, mint a magyar foci), de a legemlékezetesebb momentum a második napon a megalázó holland-spanyol 5:1 utáni stúdióbeszélgetésen történt. A két pasi mellett volt egy nő is, aki elejtett egy ilyen mondatot: "... a védelem gyakorlatilag katapultált a spanyoloknál..." Biztos azt akarta mondani, hogy kapitulált, de a két fickó udvariasan nem röhögte ki. Na, szóval időközben több dologról is majdnem írtam, de aztán mindig valami mást csináltam. Most viszont jól felpiszkált egy fészbukra kiposztolt írás, Szőnyi Szilárd "comingout"-ja.
1. Halmozottan hátrányos kisebbségi? Ki ez a Szőnyi csóka? A Wikipédia szerint a Heti Válasz felelős szerkesztője, de a nevéhez nincs élő link, szóval nem sikerült kiderítenem, hogy egy tanyán nevelkedett, fekete bőrű, siketnémáról van-e szó, majd írja meg valaki, ha tudja, hogy a csávó milyen kisebbség tagja és milyen hátrányai halmozódnak. De ez mellékes is, amin kiakadtam, hogy az ő gyerekei fizetik majd a melegek nyugdíját. Ja, meg azoknak a heteróknak a nyugdíját is, akik nem vállalnak gyereket, vagy mert nem képesek rá (biológiai, pszichés, szociális stb. okból) vagy mert egyszerűen nem akarnak gyereket. És az ő nyugdíját meg Fecó fogja fizetni, akit Katával kettesben nevelünk fel. Leszbikusok és melegek szülnek és nevelnek gyerekeket, de ha nem tiltanák számukra a mesterséges megtermékenyítést és az örökbefogadást, még többen lennének. Talán nem kéne korlátozni a jogaikat, meg leszűkíteni a család fogalmát.
2. A tolerancia paródiája. Élettársi kapcsolat igen, házasság nem? És annyira sajnálom Szőnyit, hogy a maradi elveiből mennyit fel kell adnia. Ilyen alapon én is milyen toleráns lennék, ha úgy vélném, a bigott keresztényeket nem kell máglyán elégetni, élhessenek nyugodtan közöttünk, csak mondjuk nappal ne mehessenek ki az utcára, elég az nekik éjjel is, amikor a rendes emberek nem látják őket.
3. Én is ismertem két heteroszexuális, keresztény srácot, máig jó emlékeim vannak róluk, nem akartak megerőszakolni, sőt a szexen kívül másról is lehetett velük beszélgetni (ahogy velem is), és így nem utáltuk egymást. Ugye milyen hülyén jön ez így ki, megfordítva? Mintha eleve feltételezhető volna róluk a rossz, és kimondatlanul, de mintha kételkednék, hogy ezen kettőn túlmenően a többiek is ilyen rendesek lennének.
4. Ezzel együtt a bigottságot természetellenesnek tartom, a prüdéria kifejezetten taszít. Mint az ostoba, korlátozó, örömtelen hozzáállás, ami bűnnek nyílvánit minden élvezetes dolgot. Az LMBTQ emberek és a rózsaszín tangás, világító műfütyit lengető, feltűnni vágyó pucckirálynők közé egyenlőségjelet tenni pont olyan, mintha kizárólag sötétben, hasítékkal ellátott hálóingben, évente egyszer, csupán gyereknemzés céljából szexelő, maradi szentfazéknak skatulyáznám az összes katolikust.
5. Már megint szegény Conchita Wurst? Ha jobban megnézzük, a vele szemben felmerülő problémák nagyobbrészt a divatról, az öltözködésről és a hajviseletről szólnak. Jajistenem hogy néz ki? Rövidre nyírt hajjal, farmerban, pólóban pont olyan jóképű srác, mint amilyet a katolikus anyukák a lányuknak álmodnak. Ha csak a haját növesztené meg, hosszúra és hullámosra, az nem zavarna senkit, a szaxofonos St. Martin vagy az énekes Zámbó Jimmy/Árpi nem szúrja senki szemét, az ilyen frizurát talán még szakállal együtt se kifogásolnák. Ha csak női ruhát vesz, bár kicsit fintorognak, de elfogadják, az Egy szoknya, egy nadrág bemutatása után nem támadták Rudolf Pétert. De a nőies külső a szakállal együtt már sok? Mert zavarba ejtő?
6. Én meg a melegeket konkrétumok nélkül, csak a melegségük miatt leszóló írásokkal vagyok úgy, hogy minél inkább erőltetik, annál inkább megerősödöm az identitásomban. Tehát a homoszexualitás elleni harccal pont az ellenkezőjét érik el nálam. Most akkor ki harapott a saját farkába?
7. Alföldi Robi ugyanígy lehet ezzel, mint amit a 6. pontban leírtam. Esetleg, ha nem cseszegetik, akkor talán ő sem piszkálódik a jóízlés, vagy csak egyesek toleranciaküszöbének határait átlépve.
8. Talán ha a melegfelvonulás elleni felszólalások mellett a katolikus papok és apácák szexuális és egyéb bűncselekményei is elítélésre kerülnek (kiskorúak megrontásáról, megerőszakolásáról, házasságon kívül született gyermekek kínzásáról és halálra éheztetéséről van szó, meg fiatal nőkéről), majd ha Szőnyi ez ellen is szót emel, akkor érdekelni fog, amit a homoszexualitásról ír.
9. Majdnem ugyanaz, mint a 8. Megfűszerezve azzal, hogy vajon miért zavarja az a "fél országot", ha arról írnak, hogy a homoszexuális aktivisták korlátozzák a többség jogait? Jó is volna, ha a fél országot zavarná, ha egyesek ilyen hülyeségeket írogatnak. És az is tetszene, ha ott tartanánk, hogy a heteroszexuálisok jogait kell védeni a melegek türelmetlenségétől. Esküszöm, mennék tüntetni a jogaik védelmében, de egyelőre még sokkal inkább fordítva szokott ez a dolog előfordulni.
10. Az a bizonyos "kiút a homoszexualitásból", az jellemzően pavlovi kondicionálást jelent, amikor homoszexuális aktust ábrázoló képeket mutatnak a "gyógykezeltnek", és közben áramütést mérnek rá. Ezután, ha eszébe jut a szex, rögtön újra átéli a fájdalmas áramütést is. Naná, hogy elmegy a kedve a szexeléstől. Így, mivel nem szexel többet, "gyógyultnak" nyilvánítják. És aztán nem értik, hogy miért lesz öngyilkos. Szőnyi meg azt nem érti, miért tiltják be ezt a gyakorlatot? És tudtommal a dániai evangélikus egyház által kötött házasságot, eltérően Magyarországtól, az állam hivatalosan elismeri, azaz ott nem kell külön elmenni az anyakönyvvezetőhöz is. Talán ezért van ott olyan szabály, hogy aki a törvények szerint jogosult házasságot kötni, azt kötelesek összeadni. És ha megengedjük a válogatást, ilyen alapon mondhatnák azt is, hogy nem esketnek fehér és színesbőrű vegyes párokat, vagy nem adnak össze evangélikusokat katolikusokkal, mert az sérti a meggyőződésüket. (Valószínűleg sérti is némelyekét, csak nem merik hangoztatni, mert társadalmilag nem elfogadott a rasszizmus meg a vallási intolerancia. És úgy tűnik, Dániában már a homofóbia sem szalonképes.)
11. Szegény Szőnyi, ebből az írásából is látszik, hogy mennyire el van nyomva. Nem is értem, hogy lehet még olvasható az oldalukon, miért nem vetette le a felelős szerkesztő. Ja, hogy az Szőnyi maga? És a legutolsó mondatban van egy csavar. Nem ezért kel ki senki Szőnyi ellen, és én sem azért háborgok most, mert ő heteroszexuális, hanem mert hülyeségeket írogat. És persze szerkesztőként megteheti, hogy a nézeteit igen széles körben terjeszti. Naná, hogy igen széles körből kap rá kritikát is. Tőlem még finom hangnemben, de van olyan is, aki erőteljesebben fogalmaz.
13 megjegyzés:
Korrekt. Szőnyi meg egy pöcs.
Az a szörnyű, hogy LMBTQ jogokról egyáltalán beszélni kell. Mi az, hogy LMBTQ jog? EMBERI jogom van és joga minden embernek. Jog a családhoz, barátokhoz, minőségi élethez, ilyesmikhez. Szerintem.
Ja. :) Szőnyiről igyekeztem tenni nem értékítélettel terhelt megállapításokat, azt megtették már sokan mások. Szöszi (SZŐnyi SZIlárd) egy tegnapi írásának végén szemelvényeket közöl a legjobb kommentekből, én oda járok röhögni. :)
Az LMBTQ jog, az igazából nem jog, hanem a joghoz fűzött magyarázat gyengeelméjűek számára.
JOG: Jogod van a pároddal összeházasodni, és családként együtt élni vele.
LMBTQ JOG: A fentihez akkor is jogod van, ha a párod veled egynemű.
JOG: Munkaidőn kívül jogod van az általad választott ruhát viselni.
LMBTQ JOG: Ez akkor is igaz, ha férfi létedre női ruhát húzol.
Szerintem mindkét oldalon vannak szélsőségek. (Mondjuk nem is két oldal ez, hanem sok.)
Azt tudom, hogy én nem merek a témában mondani semmit, a normális meleg és hívő emberekkel abszolút jól megértjük egymást, rácsodálkozások, beszélgetések mennek, de agyfaszt kapok a szélsőségesektől. Az egy dolog, hogy engem, keresztényt lehomofóboz mondjuk egy heteroszexuális melegjogi aktivistacsaj, mert nem értek egyet pár dologgal, amit ő akar, de hogy a meleg havert is, mert mondjuk nem tetszik neki a felvonulás, vagy a gyerekvállalás... Ilyenkor az ember csak néz, és arra gondol, hogy valaki agyában nagyon komoly gondok vannak.
Igen, én is voltam már homofób. :) Valamilyen szempontból nagyra értékeltem, hogy egy heteró annyira elkötelezett melegjogi harcos, hogy még én is megkaptam tőle a magamét, és reméltem, hogy ezzel arányosan durvább bánásmódban részesíti a szélsőséges, buziverő skinheadeket. :) Persze azért egy kicsit bosszantott is. Én nem vagyok az a tüntetős, tiltakozós aktivista, én nem azt szeretném, hogy kimehessek az utcára pucéran, legfeljebb szivárványszínű testfestésben, vagy hogy "buzi vagyok" feliratú pólóban járkálhassak. Én arra vágyom, hogy a szexuális érdeklődésem mint információ lényegtelen legyen az emberek számára. 37-es cipőt hordok, az étcsokit szeretem, meg a lányokat. Ha majd ezek közül egyik sem érdekli azokat az embereket, akikkel nem vagyok olyan közeli kapcsolatban, hogy cipőt kérjenek tőlem kölcsön, csokival kínáljanak vagy ágyba bújjanak velem, akkor azt fogom érezni, hogy egy normális világban élek.
37-es lábad van? Ejnye! :))
onsai
Nem, csak a cipőm 37-es. Kínai számozás. :))
Fúj étcsoki! :p
Bizonyos szempontból mindannyian homofób és transzfób nevelésben részesültünk, függetlenül az orientációnktól és az identitásunktól. Különben nem tartana évekig, évtizedekig, hogy úgy-ahogy elfogadjuk magunkat, ha nem illünk bele a társadalmi normákba. Ezt észre sem vesszük magunkon, mert egész kis korunktól igy vagyunk kondicionálva. Az önelfogadás, önfelvállalás folyamata tulajdonképpen arról szól, hogy túllépünk ezeken a fóbiáinkon, előiétéleinken. Mindannyian benne vagyunk ebben a folyamatban, és csak azt vesszük észre, amin már túlléptünk.
Kiskoromtól kezdve azt éreztette a környezetem, hogy kilógok a sorból, más vagyok. Így nem volt akkora a sokk. Viszont néha úgy érzem, hogy én igazából biszexuális lehetek (csak most pillanatnyilag hanyagolom a pasikat, mert 13 éve egy nővel élek), hiszen én biztosan nem lehetek normális leszbikus, mert én mindig kilógok mindenhonnan. :D Szóval ez sem az igazi.
Mi az, hogy normális? Még a melegek is kirekesztőek sokszor. Mindenhol két doboz közül kell választanod. Meleg vagy hetero, férfi vagy nő. Döntsd el!
A "normális" az úgy értve, hogy szerintem normális. Mert ha UFO vagyok, akkor legalább legyek olyan, mint a többi, "normális" UFO, de valahogy még ez se szokott összejönni. :) Tudom én, hogy nincs olyan, hogy "normális", mindannyian másképp vagyunk mások, és a világ meg az emberek sokszínűek, de alapból bennünk van a két ellentmondó vágy, hogy egyéniségek legyünk, meg hogy tartozzunk valahová, így egyszerre akarunk egyediek, különlegesek lenni, ugyanakkor hasonlítani másokra. A kettő aránya egyénenként változik, és én sosem illettem sehová, ezért bennem nagyobb a vágy a beilleszkedésre. Mármint egész addig, amíg nem kéne túl sokat feladnom magamból, hogy ne ríjak ki a közegemből. :D
Már feltalálták azt a közeget, ahova bárki simán tartozhat anélkül, hogy kicsit is fel kéne adnia magát:
http://pinkvanilla.hu/transgenderhirek/2019-genderqueer-identitasok
Ezt a témát a CEU-n már külön karon oktatják, még Magyarországon is, igaz kizárólag angolul.
Köszi, ez érdekes, és kéne neki magyar nyelven is oktatás, tanszék, szakirodalom stb. (Reméljük a nemzetközi buzilobbi hamarosan megoldja. :) )
Hm, ez tényleg jó, akkor én biztos genderqueer vagyok és az identitásom "nem egyértelműen, kissé önmaga számára is bizonytalanul UFO". (Vagy talán mégsem?) :)))
Vagyunk igy egy páran. :p
Megjegyzés küldése