Álmomban furcsát láték

Vége a tanévnek, itt a vakáció, meg a foci vb, a kúria meghozta a jogegységi döntést a devizahiteles perek ügyében, szóval lenne miről írni, de ellustultam, nincs kedvem utánaolvasni, gondolkodni a témán. Így arról írok, hogy milyen marhaságokat álmodtam a múlt éjjel. A sört előtte nap ittam meg a hűtőből, nem ettem lefekvés előtt, nem néztem filmet se, nem is olvastam furát, csak Fecóval beszélgettünk, és ami leginkább foglalkoztatott, az a tanév vége, szóval teljességgel érthetetlen, mitől álmodok ilyeneket. Próbálom nyomozni, hogy milyen napi történés feldolgozása, milyen, a tudatalattiból felmerülő probléma, vágy, gondolat álombeli megjelenése lehet, de nem igazán jutok semmire. (Igazából a mai blogolást is megpróbáltam ellógni, de az Irán-Nigéria csoportmérkőzés olyan pocsék, hogy blogolni is jobb lesz.)

Szóval, álom első kör. Az éjszaka közepén ébredtem belőle. Valami vendéglőben vagyunk, négyen-öten csajok, kisgyerekestül. Rendelni akarunk, jön a pincér. Ami gyanús, hogy állat nagy fekete szemüveg van rajta, és fehér bot a kezében. Írja, hogy mit kérünk, mikor az egyik kisgyerek kuncog, hogy nincs is hegye a ceruzájának, és tényleg, csak kapirgál a papíron, de nem látszik belőle semmi. Azért leadjuk a rendelést. Bemegy a konyhába, ahonnan nagy ordítozás hallatszik ki, hogy mi ez - mit tudom én - akkor mit kérnek - nem érdekes, azt esznek, amit kapnak. Összenézünk, és vigyorgunk. A pincér jön vissza, hozza az italokat. Persze össze-vissza, az egyik kisgyerek elé sört tesz, egészségére uram, mondja. Egy nagydarab csajnak málnaszörpöt ad. (Persze a sör alkoholmentes, a szörp meg valami koktél.)

Aztán megérkezik az étel is, de amit kapunk, köze nincs a rendeléshez. Persze ahhoz se, aminek gondoljuk első pillantásra. A vegetáriánusnak kihozott rántott csirkeszárnyról kiderül, hogy valami zöldség, és a többi tányéron sem minden az, aminek látszik. Van amiről csak találgatjuk, hogy mi lehet, de az íze nem rossz egyiknek se. A fizetőpincérrel sehogy nem jön össze a számlánk, mert dadog és diszkalkuliás, a számok sehol nem stimmelnek, de nem is értjük egymást. Hogy ezt hogy lehet elrendezni, nem tudom, mert mire kialakulna a végösszeg, felébredek. Fekszem a sötétben, és nem értem, miért álmodok ilyet, étteremben vagy egy éve nem jártunk, nem ettünk mostanában semmi fura kinézetűt, és a tanítványaim is gond nélkül tudnak számolni.

Némi forgolódás után visszaalszom, és mire a következő álomból felébredek, pitymallik. Kisiskolás kislány és az ovis öccse állnak a nappaliban, velük szemben egy valamivel idősebb fiú, kezében egy teknősbéka, valószínű a kisebbik fiúé. (A felállás alapján mintha Ender Wiggin és a testvérei lennének.) Aztán a nagyfiú belepottyantja a teknőst egy akváriumba, amiben piranhák úszkálnak. A víz szinte forr, semmit nem látni a vízben, a kisfiú mentené a teknőcöt, bele akar nyúlni az akváriumba, a nővére alig bírja lefogni, bírkóznak a szőnyegen, közben a víz piroslik, cafatok úszkálnak benne. A fiúcska sír, könnyes szemmel nézi a lassan leülepedő, zavaros vizet. Ami hamarosan kitisztul. Hal egy darab se, csak a teknősbéka úszkál benne békésen. Erre felébredek.

A következő álomból az ébresztő csörgése riaszt fel. Egy kastélyban voltam, abroncsos szoknyás nemes kisasszonyok közt. Az egyik kishölgy haragos, a legjobb barátnője elpártolt tőle, és egy gazdagabb nemes úr lányának holdudvarához csapódott. A lány szerint ez nem csak érdekből kötött barátság, hanem valami egészen más is van köztük. Odalép a közelgő csoport elé, és azt mondja az ex barátnőjének, hogy te buz... Ekkor mögé lépek, befogom a száját, és lehurrogom, hogy akármilyen buzgómócsing is valaki, és az érdekei szerint váltogatja a barátait, ez nem ok arra, hogy gorombáskodjunk, és elvonszolom onnan.

Egy ablakmélyedésbe lökdösöm, lelógó drapériák takarásába. Kell egy kicsit birkóznom vele, amíg nem mondom, hogy örüljön, mert megóvtam attól, hogy saját magát kellemetlen helyzetbe hozza. A lányok közt ki tudja mi van, de, hogy ő féltékeny mint állat, az nem kérdés. Ezen jól meglepődik, mire hozzáteszem, hogy a más szemében látott szálka, az valójában egy gerenda a sajátjában. Tiltakozik, hogy ez hülyeség, mire megcsókolom. Nem ellenkezik. Viszont az ébresztő csörgése durván félbeszakítja a jelenet kibontakozását. Pedig ki tudja mi történt volna még ott a függönyök mögött? De béna vagyok, hogy elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt, mikor már nem kell korán bemennem!