2013. január 6., vasárnap

Santa (12. rész)

Karácsony után még egy hetet kellett várnom, míg eljött a záróbuli. Későn keltem, és nem reggeliztem, hogy több férjen majd belém. Elképesztő finomságok szoktak lenni, lazac, kaviár, pulykamellsonka-tekercs, vargánya aszpikban, mindenféle saláták, öntetek, és természetesen pezsgő meg bor, hogy megalapozzuk a szilveszteri hangulatot. Lezuhanyoztam, hajat mostam, gondosan szőrtelenítettem, ki tudja hogy alakul a program, és nekiálltam kiválasztani, milyen ruhát vegyek fel. Ez nem volt egyszerű, mert jól is akartam kinézni, meg szerettem volna Santához öltözni. Persze ehhez nem ártott volna tudni, hogy ki is ő. Mert Clara katolikus jókislány stílusa kissé eltért Nicole menő bölcsészcsaj viseletétől.
Felpróbáltam egy hosszú gyapjúszoknyát, de ezt gyorsan elvetettem. A nagyi kötött vállkendője igen retró volt, egyaránt bejött volna mindkettőjüknél, de annyira idegesített volna hogy fogni kell, mert csúszkál rajtam, meg igazgatni folyamatosan, hogy inkább lemondtam róla. A farmeromba bújtam, az elég jól áll rajtam, kifejezetten jól nézek ki benne hátulról. Gondoltam, majd variálok a felsővel. Elsőként megnéztem, egy mexikói szőttes poncsó hogyan állna rajtam. A barna-drappban úgy néztem ki mint Clint Eastwood, csak a Stetson-kalap meg egy szivar hiányzott, a szivárványszínűben meg Betty a csúnya lány voltam, mínusz tíz kiló meg a szemüveg. Matrózblúz, az anyámtól kapott "műtősruha", csónaknyakú pulcsi, kötött kardigán, bársonyzakó, szmoking mellénye csokornyakkendővel. Egyik se tetszett.
Végül úgy döntöttem, inkább a magam ízléséhez öltözöm, és egy reneszánsz férfiinget húztam. Úgy néztem ki benne, mint Mercutio a vívójelenetben, a Rómeó és Júliából. Ezt elég romantikusnak találtam. A széles, bordó selyemövvel kicsit spanyolosra vettem a figurát. Úgy döntöttem, a fekete velúr csizma, a szárára kihajtott fehér csipkével jó kiegészítő lesz, és elég enyhe idő van, így majd a piros kapucnis pelerinemet veszem az egészre. Leginkább Piroska és a farkas, de kicsit télapós is, és az mégis jó lesz, ha Santához akarok öltözni. Mielőtt indultam, anya megkérdezte, ne rakjon-e rám egy kis sminket, de apa lehurrogta, hogy ne fessen belőlem lotyót, és egyébként is a természetes szépséget és a fiatalságot nem kell elkendőzni. Ez nekem jól esett, de azt hiszem anyának már nem annyira.
A busz elment az orrom előtt, kicsit késtem, szinte már mindenki ott volt. A pelerinem leraktam a ruhatárban, jól tömve volt kabátokkal, és beléptem a nagyterembe. Hangos ováció fogadott, ami nem a csodás öltözékemnek szólt, hanem már sejtettek valamit az eredményekről. Janis néni körbepuszilt, Bob a vállam veregette, Peter a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt, és máris akkora felfordulás és hangzavar közepette találtam magamat, mintha otthon lennék Karácsonykor. Mindenki egyszerre beszélt, átkiabáltak egymásnak a terem két végéből, valami zene is szólt, szerencsére nem a Jingle Bells és nem Glenn Miller, Bing Crosby, Duke Ellington vagy Frank Sinatra valamelyik száma. Szegény Walter imádta őket, de rajta kívül más senki. Ha minden áron tippelnem kellett volna, Vijay Iyer trióját mondom, de egy biztos, a halk jazz egész kellemes volt.
Körbejártam a teremben, koccintottam mindenkivel. Mr. Chang meghajolt és örömét fejezte ki, hogy láthat, Miguel a fogait villogtatva mosolygott rám, az új srác, akiről kiderült, hogy Jack a neve, valami béna bókot mondott, nem is értettem, csak abból gondolom, hogy belepirult. Clara szégyenlősen mosolygott rám, és megdicsérte az ingemet. Én merészebb voltam, és a hajában lévő szalagra mondtam, hogy jól megy a szeme színéhez. Aztán megláttam Nicole-t, David mellett. Nyakpántos fekete kisestélyi volt rajta, dekoltázs nélkül, de a válla meg a háta szabadon maradt, és bár térd alá ért, az alja oldalt combközépig fel volt sliccelve. Kiszáradt a szám, csak annyit bírtam kinyögni, hogy szép a ruhája, amit megköszönt, és mivel nem volt pohara, csak Daviddel koccintottam.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése