Santa (10. rész)

Közelebb hajoltam, meresztettem a szemem a homályban, aztán csalódott kis kuncogás bukott ki belőlem. A piszok! Tegnap ő is dolgozott rajta, egy apró kis pamacsot hagyott fent, egyébként sima volt az ágyéka, mint egy nektarin. Egy víztől csöpögő tincset a fülem mögé igazított, és a két keze közé fogta a fejem, én pedig engedelmesen még közelebb bújtam. Tudtam mit szeretne, és azt is eltaláltam, hogyan, mert egyre hangosabb sóhajokat nyertem jutalmul, majd diszkrét nyöszörgés közepette elélvezett. Magamhoz húztam, segítettem kiszabadítani a feneke alá szorult lábait, és most én dédelgettem a vállát átölelve. A gőzölgő víz, rendületlenül zuhogott ránk.

<< előzmény

Pár perc múlva nagyot sóhajtott, és kéjeset nyújtózott. A nyakamnál fogva lehúzott magához, csókolóztunk kicsit. Aztán megkereste a tusfürdőm, nyomott belőle a hátamra, majd szétkente a melleivel. Megfordultam, és szemtől-szemben is összedörgölőztünk, olyanok lehettünk, mint a párzó vízisiklók. Ismét csókolóztunk egy darabig, majd tusfürdőt tett a tenyerére, gyorsan megmosta az arcát és az ölét, majd miután letusolta magáról a habot, suttogva megkért, hogy ne menjek utána, várjak még pár percet, mielőtt kijönnék a zuhanyzóból. Megvárta amíg bólintok, megcsókolt és elsietett. Becsukta az öltözőbe vezető ajtót, láttam a világító ajtókeretet, ahogy kint felkapcsolta a villanyt.

Nagyon lassan zuhanyoztam, kétszer is bekentem magam. Miután másodszor is alaposan leöblítettem a habot, elzártam a vizet. A többi zuhanyfülkében is. Nem siettem el a törölközést sem, megvártam, míg kint elalszik a fény. Akkor felkapcsoltam a zuhanyzó lámpáját. Vastagon gomolygott a gőz, de így is pislogtam az erős fényben. Eloltottam a gyertya maradékát, lila volt, apró arany csillagocskákkal az oldalán. Magammal vittem, nem akartam otthagyni, elvégre furán nézett volna ki, mit keres a földön egy gyertya.

Az öltözőben már nem találtam senkit. Belebújtam a ruháimba, és mikor a csizmához értem, éreztem, hogy van benne valami. Ismét egy kis ovális csokibonbont találtam egy levélkébe göngyölve. Csak annyit írt, "Ez isteni volt!" és az aláírás: "Santa". Bekaptam a csokit, kókusz íze volt, ahogy vártam. Hamar szétolvadt a számban, pont amilyen hamar ismét elszálltak a reményeim, hogy megtudjam, ki is az én titokzatos kedvesem. Nagyot sóhajtottam, eltettem a zsebembe a levélkét és a gyertyacsonkot, bezártam a szekrényajtót és elindultam.

Kifelé menet leoltottam magam után a lámpákat. A bejárati ajtóban benne volt a kulcs, gondosan bezártam magam után, és elindultam a buszmegálló felé. Arra gondoltam, lesz még egy esélyem. Szilveszter délben összejön a csapat, Bob majd ismerteti az eredményeket, átadja az elszámolási papírokat, kiosztja a jutalmakat, gratulál az eredményekhez, pezsgővel koccintunk, és felfaljuk a svédasztalt. Santa pedig jól teszi, ha felfedi a kilétét, különben lerángatom mindkét lányról a bugyiját, mert ha másról nem, a vénuszdombjáról biztosan fel fogom ismerni.

folytatás >>