Köszönöm az I. részre adott visszajelzéseket. Kellően felbátorodtam, hogy a folytatást is közzétegyem. A legnagyobb poént már lelőttem, így óhatatlanul már csak gyengébb lehet, ami következik. Megpróbálom kicsit másfelé vinni a történetet. Majd jelzitek, jó-e az irány.
<< előzmény
Szóval a mutter volt. Nem is tudom, melyikünk döbbent nagyobbat. Minden esetre én hamarabb kapcsoltam, vágtam egy hátraarcot, hogy lelépek. De lemerevedtem az üvöltésre: "Jancsi! Jössz ide rögtön!" És ha jót akartam, nem csinálhattam úgy, mintha nem hallottam volna. Anyám kinyúlt a résen, elkapta a fülem, és berángatott a kordon mögé. Megjelentek a kommandósok is, és kiabáltak, hogy nyugalom emberek, oszoljunk, de mikor hallották, hogy vonyítok, "Anyu, a fülem, ne már!", csak röhögtek a mocskok.
A Répa próbált szólni mutternak, hogy engedjen, de mikor az hátraszólt a tömegbe, hogy "Juli, gyere már, itt van a te fiad is!", a Répa elsápad, beszaladt közéjük, és kérlelte a készenlétiseket, hogy tartóztassák le, mert megöli az anyja. A Juli néni kijött a szélre és villogó szemmel hadonászott a Répának, hogy csak menjen haza, majd számol vele. Na, ez is jól ráb...szott. De én a legjobban, mert anyám odarángatott a menetbe, és a kezembe nyomta az egyik seprűnyelet. Hát ez kurva nagy égés volt.
Aztán meg odalépett egy ilyen rendezőkitűzős benga csaj. Fölém tornyosult, mint egy pótkocsis IFA. Volt vagy százhúsz kiló. Csöcse mint a fejem, karja mint a combom. Mondta, hogy van-e valami probléma. Mert gondolom, nagyon nem úgy néztem ki, mint a muffok a menetben. Anyám átkarolta a vállam, és azt mondta, hogy "Semmi baj, idén végre velem vonul a fiam is". A debella nézett, bámulta a kopasz fejemet meg a karszalagomat, hallottam, hogy kattognak a relék az agyában, de lelépett, anélkül, hogy letépte volna a fejemet. Leizzadtam, de nem csak a melegtől. A melegektől is. Paráztam tőlük rendesen.
Az csak ilyen duma, hogy az árpádsáv égette a karomat, de igen rondán nézegette rajtam mindenki. Különösen, mikor anyám átment a túloldalra, a másik seprűnyélhez. Behúztam a nyakam, mondtam magamnak, bazzeg itt mindjárt fejbenyomnak egy táblával. Több ilyen szart is emelgettek körülöttem, "Egyenlő jogokat", "Átmentem a szivárvány alatt", meg ilyenek. Kicsit előrébb láttam egy olyat, hogy "Jézusnak is két apja volt". Ezen vigyorogtam, mert ja bazzeg, tényleg, de ahogy a csajok rám néztek, gyorsan bőrt húztam a fogamra. Nem kellett a balhé.
Már éppen belerohadtam a kabátba, mikor odalépett mögém egy kis szöszi, és azzal, hogy "Vedd le ezt a szart, mert hőgutát kapsz!", segített kibújni belőle. Figyeltem, ahogy elteszi a zsákjába, de mondta, hogy ne majrézzak, nem fújja meg, mert nem az ő mérete. Belekarolt egy fejjel magasabb, vörös bögyösbe, aki rám kacsintott, lehajolt hozzá, és szájoncsókolta. Láttam én durva dolgokat, szado-mazót meg kakipornót, és szemem se rebbent, de most el kellett forduljak, olyan zavarba jöttem. De az hazugság, hogy elpirultam! Az csak a meleg miatt volt. Viszont körülöttem a libák mind elkezdtek vihogni. Csücsörítettek, meg cuppogtak egymásnak. Aztán meg két miniszoknyás kétoldalról belémkarolt. Így fotóztatták magukat. A fekete pólómon a koronás címerrel, meg a "Magyarország a magyaroké" felirattal.
Aztán újabbak jöttek fényképezkedni. Pózoltak, ficánkoltak, a csöcseiket a karomhoz dörgölték. Közben a nap is sütött ezerrel, szóval mégjobban izzadtam mint állat. És már szédültem is. Akkor a bögyős vörös elővett egy szentkirályis petpalackot, és a számhoz tartotta, hogy igyak. Mondta, hogy nehogy már összenyaljam, és úgy csorgatta a tátott számba a vizet. Ivás közben a koronát néztem a címkén, hogy ne a mellét bámuljam. Aztán mondta, hogy csukjam be a szemem, és az arcomra meg a fejemre is öntött egy kicsit. A kis szöszi meg a fejembe nyomott egy satyikot. Szerencsére, nem ilyen csíkos buznyákosat, hanem egy fehéret, amin csak egy pici szivárvány volt. Majdnem elfelejtettem megköszönni nekik, de anyám szeme olyat villant, hogy rögtön mondtam, nagyon szépen köszi, meg hogy az életemet mentették meg.
2 megjegyzés:
:) Ez is tetszik. Jól visszaadja, hogy nem feltétlenül mindenki a meggyőződése miatt homofób, hanem mert sodródik.
Tyúk.
Ááá, én ezt imádom!
Most védesd le, légy szíves, írjunk hozzá dalt, csináljunk klipet, készítsünk hologramot, mittudomén.
Megjegyzés küldése