Bolero

A változatosság kedvéért, tegnapra én szereztem jegyet a szabadtérire. Délmagyar ajándékkoncert. Spanyolok minden mennyiségben. Márhogy spanyol vonatkozású zenék, mert Rimszkij-Korszakov, Saint-Saens meg Ravel nem annyira spanyolok. Az időjárás kicsit megint bekavart, enyhén szemerkélt, így csúszott a kezdés. Aztán elállt és ez így is maradt. Azért Gyüdi Sándor karmester, megkérdezte a közönséget, hogy tartsanak-e szünetet, tekintve, hogy bármikor rákezdhet megint. Egyöntetű hörrenéssel a közönség nemet szavazott. Így hamar elérkeztünk az est utolsó és egyben legnépszerűbb darabjához. Ravel Bolero-jához.

Esküszöm, nem látta a programot előre Katám, de délután még elcipelt egy boltba, ahol vetetett magának egy ruhadarabot. Egy olyan spanyolos semmi kis kabátkát, amihez hasonlót a torreádorok is viselni szoktak. Egy bolerót. Hazaérve felpróbálgatta az összes nyári ruhájához. Mindenfajta tarka, színes göncökhöz. Mivel az új szerzemény fehér, mondtam, hogy leginkább feketéhez lenne jó. Erre előszedett a szekrényből egy olyan, szűkre szabott, válvillantó, fekete mini rucit, ami szerintem még a szülése előtt készült. Az alakját teljesen visszanyerte, csak a csípője lett gusztusosabb, így a ruha tökéletesen illett rá, csak ott feszült, ahol nem is árt. A dereka mint a nád, és a fekete ráadásul vékonyít. A mellrészen a fehér meg pont ellenkező hatást kelt. Szóval bitang jól nézett ki a drága! Mondtam is neki, hogy tudom már, a torreádorok miért hordanak ilyen kabátkát. Mert bikavadító!

Kerestem illusztrációnak Bolero felvételt a Jutyúbon, és mit találtam? Balettos előadást. Nos, a balettről általában az a véleményem, hogy az összes pozitívuma kimerül abban, hogy a táncoslányok emelgetése közben a táncosfiúknak szabad nyilvánosan a lányok lába közé nyúlni, de ebben itt valami megragadott. Két részletben van, meg nem is fél perc, de ha utálod a balettot, csukd be a szemed és hallgasd a zenét! Csodálatos. Ha meg kibírod, nézd is meg!

Ugyanez a koreográfia Maja Pliszeckaja előadásában: Maya - Part 1 Maya - Part 2