Felvesz

Vagy ezer oldalnyi anyagot elolvastam. Jórészt az időmet vesztegetve. Egy 1997-ben kiadott könyvben azon kell totojázni, hogy vajon a gondolkodásnak és a nyelvhasználatnak mi a viszonya? Fennakadni azon, hogy a gondolkodást gyakorta belső artikuláció kíséri, viszont hozható példa arra is, hogy a mentális műveletek során nincs szerepe a nyelvnek? Aztán kitalálni, hogy kettő féle gondolkodás van, verbális és nem verbális? Hát ezek nem hallottak bal és jobb agyféltekéről? Hogy az egyik racionális, fogalmakkal operál (nyelv), a másik meg intuitív, és képekben, érzékletekben, benyomásokban gondolkodik? Ennek ellenére nincs kétféle gondolkodás, csak olyan, ahol az egyik vagy a másik félteke domináns. Tehát egyszerre működik mindkettő, csak az egyik kicsit jobban. Mondjuk ez csak az én elméletem, de kapásból jobbnak tűnik, mint a könyvben olvasott másik három. És nem csak azért, mert én találtam ki.

Természetfilozófiai alapvetések, soha nem hallott kartéziánus szerzők, az a priori posztulátumok elutasítása, felszíni és mélyszerkezetek viszonya. Ha két elem mind szófajilag, mind mondattani szerepét tekintve egyformán viselkedik, akkor ha kicserélem őket, a jelentést vizsgálva szimmetrikus módon értelmezhetők.
A kutya megpillantotta a felette elszálló madarat.
A madár megpillantotta a felette elszálló kutyát.
No de ha kicsit tekerünk rajta:
A kutya megpillantotta a madarat, mikor elszállt felette.
A madár megpillantotta a kutyát, mikor elszállt felette.
akkor hiába cserélem fel őket, mindkét mondat szerint a madár repül. De ha az "elszállt" elé teszek egy "az" névmást, megint helyreáll a szimmetria. Erre kössél csomót!

Ahhoz képest, hogy a legnehezebb kérdés az volt, hogy mondjak olyan dolgokat, amire töbletpontokat lehetne nekem adni, azt hiszem, túltanultam magam. Mérgemben gyorsan bementem egy boltba, és vettem négy pár cipőt. Kettő sportcipőt, mert már a legjobbik is kukára érett, és kettő kis könnyű kecseset. Az egyik szinte balettcipő. Imádom a leárazásokat.