Remek nap

A mai nap nem sok időm maradt az írásra. (Nem részletezném az okokat, elég az, hogy Fecó egész délután szülinapi partiban volt.) Ezt itt eléggé összecsaptam, még helyesírásilag sem olvasom át. Majd holnap, vagy valamikor igazítok rajta. Szívesen látok mindenféle észrevételt az írással kapcsolatban, illetve "élmény"beszámolókat, hogy volt-e már hasonló "jól sikerült" napban részetek.

Juditnak rossz napja volt. Sőt, rossz éve. Elköltözött otthonról, hogy együtt lakhasson Péterrel. De ugye, lakva ismerszik... Csak két hét telt el az összeköltözésük óta, mikor először rendezett jelenetet. Az esti műszakból hazaérve nem talált otthon egy falat ennivalót sem, csak mosatlan edényeket. Ráadásul azok sem a mosogatóban voltak.
Kiabálás, sírás, pizzarendelés, szexelés.

Egy hét múlva reggeles volt, korán hazaért, főzött, megterítette szépen az asztalt. Péter nem jött, nem telefonált. Estig se. Mobilon se tudta elérni. Felhívta Péternek a szüleit, az öccsét, és az egyik kollégáját is. Senki nem tudott semmit, de úgy tűnt, nem aggódnak. Mindenki azt mondta, nyugodjon meg, majd hazajön. Késő éjjel jött meg, részegen.
Kiabálás, veszekedés, vécébehányás, különalvás.

Két hétig úgy tűnt, minden rendben van. Péter figyelmes volt, vacsorázni vitte, virágot hozott. Aztán egy nap megint késve ért haza. A gallérja rúzsos volt, a farzsebe kidagadt. Az alsónadrágja volt benne.
Kiabálás, tagadás, elrohanás, barátnőnélalvás.

Másnap, még Ilonától betelefonált a könyvtárba, kért egy szabadnapot. Kivett egy albérletet, és mire Péter hazaért, átpakolták az összes cuccát. A fiú másnap még felhívta, hogy miért vitte el a mikrosütőt, azt közösen vették, a kék takarót pedig az anyjától kapta, ezeket kéri vissza. Mondta neki, hogy az új DVD játszót is közösen vették, és azt otthagyta neki, a takaró pedig a szennyesben van, mióta meccsnézés közben leöntötte sörrel.
Kagylólecsapás, álombasírás, egyedülébredés, újéletkezdés.

Judit szülei meglepően normálisan fogadták a dolgot. Nem kérdeztek semmit, nem mondtak semmit. Nem mondták, hogy ugye, ők megmondták előre, és nem erőltették, hogy költözzön haza. Pénzt utaltak a számlájára, valamivel többet, mint kéthavi fizetését, azzal a közleménnyel, hogy "lakberendezésre". Használt bútorokat vett magának, visszaadta Ilonának a szivacsot. Ágyon sokkal kényelmesebb volt aludni, és végre papírdobozok helyett szekrényben tarthatta a ruháit.
Berendezkedés, kitakarítás, egyedüllakás, magánymegszokás.

Beállt az élete, csak néha voltak a megszokottól eltérő napjai. Mint ma. A reggel úgy indult, hogy elaludt. Az éjszaka áramszünet volt, a rádiós órája elfelejtette a pontos időt. Még Péter ígérte, hogy kicseréli az elemeket. Kapkodva öltözött, és majdnem elkésett. Kolléganője, a Terka szólt neki, hogy fogkrémes az álla. Adott egy tükröt is, hogy lássa, hol. Benyálazott ujjával ledörgölte a fehér foltot, és arra gondolt, ha ő is sminkelné magát, vagy legalább a tükörbe nézne indulás előtt, akkor nem járna rendszeresen így.
Szemforgatás, hálásanmosolygás, elhatározás, bánatosanlegyintés.

A délelőtt folyamán szinte mindenki olyan könyvet keresett, ami nem volt bent, vagy nem volt kölcsönözhető. Az öt könyvtárközijéből is négyet sikertelennek kellett visszajelentsen. Ebédnél leette a blúzát. Először csak az alját, gondolta, majd betűri a nadrágba, meg a pult mögött úgyse látszik. De aztán a mellén is csinált egy foltot. Kimosta a mosdóban, de nedvesen átlátszó lett, ezért fel kellett vegye a köpenyt, amit senki sem hord.
Száradniterítés, magáraöltés, tükörbenézés, elkeseredés.

Délután lefagyott a számítógépe, mikor megnyitotta a diavetítésfájlt, amit Ilona küldött át neki. Miklós, az új informatikus srác állította helyre a gépét. Előszedte az utoljára megnyitott dokumentumot, és végigpörgette a tucatnyi, meztelenül pózoló izompacsirtát. Kétszer is, oda-vissza. Azt mondta, úgy néz ki, nem ez volt a bűnös, és most már rendben lesz, nézegetheti nyugodtan.
Térdremegés, fülpirulás, megköszönés, székrerogyás.

Mikor indult volna haza, észrevette, hogy leeresztett a hátsó kereke. A portástól kért pumpát, hogy felfújja. Félúton ismét leeresztett a kerék, tolta a kerékpárszervizig. A már ismerős srác a fejét csóválta, és csak az ezrest kérte el az új belsőért, azt mondta, neki, mint visszajáró vevőnek nem számítja fel a munkadíjat. Tessék, már sajnálják is, olyan béna! Hazaérve lezuhanyzott. Szappannal, mert a tusfürdője kifogyott. Egész délután nem volt kedve semmihez, csak ücsörgött a parányi erkélyen, és próbált Redfieldet olvasni. De folyton elvesztette a fonalat, és utálta, hogy ilyenkor vissza kellett lapozzon. Végül megunta a szenvedést, és elhatározta, hogy elmegy kondizni.
Sóhajtás, átöltözés, lófarokbafogás, biciklirepattanás.

A bejelentkezésnél nem találta a bérletét, de a recepciós csaj integetett neki, hogy jöjjön csak. Nála volt a bérlet, mert a múltkor ottfelejtette a pulton. Lerakta a felsőjét, cipőt váltott és nekiállt kiűzni magából a kedvetlenséget. Felvette a fülest, kikereste a Queen válogatást, és feltekerte a hangerőt. Bemelegített, nyújtott, és elkezdte kínozni magát. Mire elfogyott az üveg ásványvize, a vádlija, combja, karja és a hasa is kegyelemért könyörgött. Lezuhanyzott, átöltözött, és a bérletét most nem hagyta el, de csak mert a recepciós csaj még elcsípte vele a biciklitárolónál.
Mélyetlélegzés, lenyugovás, hazakerekezés, izomsajogás.

A ház előtt, a tér túloldalán leszállt, és tolta a biciklit. Hallgatta a szökőkút csobogását. A fák alól, az árnyékból  kivált egy férfialak. A lámpafénynél felismerte, hogy ez az a fickó, aki a múlt héten, meg tegnap is a hosszabb sorba állt be. Hogy őhozzá kerülhessen. És feltűnően kedvesen viselkedett. Nem türelmetlenkedett, mikor a vonalkódolvasó nem vette be a könyvét, és kézzel kellett bepötyögni. Az volt az érzése, ha nincs sor, még egy kávéra is meghívja. Mit keres ez itt? Jézus, csak nem hazáig követte, most pedig itt lesett rá?! Az ürge elmosolyodott, mire ő elkezdte szaporázni a lépteit, és már komolyan rettegni kezdett volna, de aztán nem követte tovább, mert a sarkon elfordult az éjjel-nappali felé. Nagyot sóhajtott, és szidta magát, hogy milyen idegbeteg.
Megérkezés, lenyugodás, biciklirőlszállás, leparkolás.

Ahogy kijött a biciklitárolóból, és indult a bejárati lépcső felé, kiborult a hátizsákja. A zippzárat nem húzta rá, csak a tépőzárral fogta össze a száját, és a biciklikosárból a vállpánt rossz végét fogva kapta ki. Káromkodva szedte össze az átizzadt edzőruháját, a vizes törölközőjét, vizespalackját. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta, hogy a bérlet is megvan. Felvonszolta magát a lépcsőn, és... és nem tudott bemenni az ajtón! Nem találta a kulcsát. Pedig azzal nyitotta ki a biciklitároló rácsát, zárta le a biciklijét. Aztán... aztán bedobta a hátizsákba! Bosszúsan lecammogott a lépcsőn, és keresgélni kezdett a földön.
Kutakodás, lehajolás, szemmeresztés, fejvakarás.

Tanácstalansága bosszankodásba majd csendes kétségbeesésbe váltott. Mérgében elrúgott egy kavicsot, ami végigpattogott a járdán, és az előbb látott pasi előtt állt meg. Az sasszézott egyet, majd visszarúgta neki a kavicsot. Ahogy közelebb jött, látta, hogy egy fél kenyér van a hóna alatt, és kulcsot csörget a kezében. Valószínűleg itt lakik ő is a házban. Ezt a szívást! Valószínűleg a könyvtárban is azért volt olyan kedves, mert felismerte benne a lakótársat. Basszus! Most mi legyen?
Nemtudás, habozás, zavarbanlevés, megkukulás.

De nem kellett szóljon egy szót sem, mert a srác, nála pár évvel lehetett csak idősebb, ráköszönt, és megkérdezte, hogy van e valami gond, mert olyan tanácstalanul ácsorog a sötétben. Mondta, hogy a kulcsát nem találja. Aztán megválaszolta a logikus kérdéslistát. A hátizsákjában volt, az előbb azzal nyitotta ki a biciklitárolót, lezárta vele a biciklit, visszatette a zsákba, a zsák kiborult a lépcső előtt. Igen végignézte, a lépcső mellett is, a virágtartókban, meg alattuk is. Nem, nem tette a zsebébe. Kezdett ideges lenni. A srác nyugodt módszeressége felbosszantotta. Kezdte magát idiótának érezni tőle.
Vérnyomásemelkedés, ajakharapás, felfortyanás, mérgesenválaszolás.

A srác nem kérdezett többet. A kezébe nyomta a kenyerét, és a saját csomóján előkeresett egy kulcslyukkereső kislámpát, akkorát, mint egy ceruzacsonk, és annak a fényénél módszeresen átnézte az árnyékokat. Visszafelé haladt a lépcsőtől a biciklitárolóig. A saját kulcsával kinyitotta a rácsos ajtót. Végigpásztázta a földet, megkereste a lány piros biciklijét. Belevilágított a biciklikosárba. Belenyúlt, és kiemelte az elveszett kulcscsomót. Lekapcsolta a kislámpát, behúzta maga után a rácsot, megvárta, hogy visszakattanjon a zárnyelv, majd odasétált és átnyújtotta a kulcsokat. Juditot a gutaütés kerülgette, hogy mekkora hülyét csinált magából. Mérgében kikapta a fiú kezéből a kulcsait, szinte odadobta a kenyeret, sarkonfordult, és felszaladt a lépcsőn. Már az ajtót nyitotta, mikor meghallotta a másik hangját: "Szívesen!" Ledermedt. Nem csak hülye, bunkó is! Most mi legyen?
Visszafutás, lábujjhegyreállás, puszitadás, elszaladás.