Hát ezzel a mai posttal nem tudom mi legyen, miről is írjak. Kicsit szétszórt vagyok. Hallgattam rádiót, olvastam netes híreket. Temetik az elgázolt rendőrt, csökkent a Fidesz népszerűsége, elektron helyett foton viszi az információt az IBM új csipjében, 300 000 család van veszélyben a deviza alapú lakáshitelek miatt. Én meg csak az órát nézem, hogy mikor jönnek már haza. Egy óra múlva állok neki főzni, hogy friss legyen még, mikor ideérnek. A legnagyobb fazékban, mert jön az egész család. Kata kérésére extra kenyeret is vettem, hogy legyen otthonra is a papának meg a nővérééknek. Mondjuk a teszkó mellett mennek el kocsival és az 0-24 nyitva, de nem baj, mert majd úgy is megeszik a krumplipaprikáshoz.
Ez a devizahiteles dolog, ez azért izgat. Mert ugye mi is érintettek vagyunk. Eddig jobbára nagy kamuzás ment, hogy hát meg kell menteni az eladósodott családokat. De konkrétum az még semmi. Mondjuk azt látom én is, hogy nem egyszerű. Mert kinek kéne segíteni? Csak annak, aki nem fizeti a hitelét? (Mert biztos van olyan is, akinek bagóra, piára azért lehet futja, majd az állam úgyis segít.) És aki dolgozik ész nélkül, és belerokkan, és fizeti a hitelét? Annak nem jár segítség? És hogyan segíteni?
Ha bankokat lehetett konszolidálni, mert rosszul helyezték ki a hiteleiket, (ez konkrétan azt jelenti, hogy a haverok vállalkozásának kinyomták a lóvét, azok kimentették a cégből az összes zsét, utána meg bemondták a csődöt,) akkor szerintem az állampolgárokat is lehetne konszolidálni, mert rosszul vették fel a hiteleiket. És ennek több értelme volna, mert a bankok csak benyelték a pénzt és tovább nyomták ki a kockázatos hiteleket, a polgár meg így nem lesz hajléktalan, nem kell segélyezni, nem hullik ki végleg a munkaerőpiacról, nem lesz túlkínálat az ingatlanpiacon, fizetőképes kereslet nélkül, főképp nem lesz népharag, ami elsöpörné a jelenlegi kormányzatot.
Már annak idején sem a bankokat kellett volna talpraállítani. Mentek volna csődbe, és inkább a kispénzű, bebukott betéteseket kártalanította volna az állam. A pénzpiaci szektor megtisztult volna, azóta a többi bank ésszel hitelezne, és a polgár is megnézné, hová teszi a zsetont.
De ésszel kell élni, mert ha zsebből kifizetjük a devizahitelest, akkor a forinthiteles jogosan kérdi, hogy hát őt miért nem? Ez az átváltós buli meg önmagában nem az igazi, mert ha most kéne a frankhitelünket forintra áttenni, kapásból 30-35 000 Ft havi többletet jelentene. Az megoldás lenne, ha állambácsi azt mondaná, hogy mondjuk 150 Ft-os árfolyamon, vagy azon, amelyiken felvette a polgár, lehet átváltani, és a különbözet egy részét leperkálja, a maradékot meg nyelje be a bank, elvégre a jelentések szerint, a válságtól függetlenül, vagy pont amiatt, a korábbiaknál magasabb profitot zsebelt be. Cserébe hagyjuk a bankadót. Az IMF is had örüljön, hogy úgy lesz, ahogy akarja, a bank is fogja be a száját, mert lehet, hogy ez pénzbe kerül neki, de ha bedőlnek a hitelek, azon többet bukik. A forinthiteles sem nyíghat, mert hát ő pont ugyanott van, mint a devizás, csak eleve forintot vett fel, tehát így megúszott egy csomó gyomorideget. A devizás meg veri a seggét a födhöz, és örül, mint majom a farkának, áldja a kormánypártot.
Persze ezt az egészet végig kéne gondolni alaposan, mert én nem vagyok egy közgazda, meg mi van akkor, ha mondjuk 3-4 év múlva euró lesz nálunk is, és csak addig kell kibírni, aztán a forint hitel euróhitel lesz, jóval kisebb árfolyamkockázattal, és esetleg sokkal jobb váltási kurzussal. Na mindegy, ha valaki ért ezekhez, ideírhatja, hogy ez miért hülyeség, és hogy is volna jó igazából.
Mert én itt csak firkálgatok, és várom, hogy teljen az idő, amíg végre megjönnek az én drágáim, (plusz a család) és megölelgethetem őket, (többieknek puszi, hello, osszák szét). Ostrom alá veszik a fürdőszobát, széthajigálják a cipőiket, felfalják a kaját. (Jut eszembe, mindjárt neki kéne állnom főzni.) Fecó felmászik majd a hátamra, hogy cipeljem. Kata titokban a fenekembe csíp, meg a kezemet szorongatja. Mindenki egyszerre beszél, iszonyú kavarodás lesz, de lassan levonul az ár, hazamegy a nagyja. Amíg Fecó a kádban ázik, mi csendben öleljük egymást, és érzem, hogy nem csak ő nekem, hanem én is neki. Aztán amíg Fecó megnézi az elmaradt StarWars - CloneWars epizódját, én elmosogatok, Kata megfürdik. Fotókat nézünk, Fecó kincseit, amiket talált meg vetetett magának, aztán este lesz, meg ágybabújás. Remélem, Fecó fáradtabb lesz, mint Kata.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése