Lelépni a pedálról

Nem árt néha visszavenni kicsit a gázból, lelépni a pedálról. Szerencsére az év végi ámokfutás lassan mérséklődik. Ma már nincsenek kölykök. Tegnap is szélnek eresztettük őket ebéd után, aztán tantestületi karácsonyozás volt. Kihúzott nevek alapján megleptük egymást valami aprósággal. Kikötés volt, hogy nem szabad semmit vásárolni, készíteni kell, vagy otthon már meglévő, "használt" dolgot ajándékozni. Ahogy néztem nem sokan értek rá készíteni bármit is, így a régi dolgainkat adogattuk tovább. Én elpasszoltam egy könyvet, és kaptam egy 256 MB-os pendrájvot. Egész estés filmeket nem fogok rajt hurcolászni, de az itt bent leszedett ebukoknak tökéletes lesz. Legalább nem keverednek össze a "hivatalos" dolgokkal, beadandó dolgozatokkal, tanulók javítandó feladataival, iskolai dokumentumokkal. A saját kütyümön be kellett tömörítsem (titkosítva és kamu néven) a cuccaimat. Mert mondjuk kínos lenne odaadni az USB kulcsomat egy kolléganőnek, hogy szedjen le róla valamit, és ott figyelne rajta a "Lesbian Kamasutra" c. mappa.

Egyébként ez utóbbiról kiderült, hogy egy kalap trágya. A reményteljes cím alatt találtam egy képsorozatot, ahol két, bugyiban és melltartóban (!) lévő csaj bemutatja a hagyományos (hetero) kámaszutra pózait. Na most el lehet képzelni, milyen értetlenül néztem, ahogy az egyik áll a két lábán - persze magassarkúban, hisz mindannyian abban szoktunk szexelni, sőt a többség zuhanyzáshoz is felveszi -, a másik meg a két tenyerén támaszkodik, mintha talicskáznának. Hát, ha legalább egy strap-on (felcsatolható) dildóval dömöckölné az egyik a másikat, de mondom, talpig fehérneműben fotózkodtak. Kb. annyit ért az egész, mint befektetési tanácsnak az "olcsón vegyél és drágán adjál el".

A nagy karácsonyozást hamar otthagytam, találkoztam anyámmal. Tiszta, mint egy csajos program. Elmentünk bevásárolni. Együtt. De legalább kiderült, hogy anyám is szereti a bio akármiket, az egészséges cuccokat. Persze csak az egészségtelen dolgok mellett, nem helyettük. Viszont így tudom, hogy mit vegyek neki. Kap valami maté teát, akármi is legyen az, meg kávét, mert issza. Én is elejtettem, hogy sok kását eszünk, kölest, bulgurt, kuszkuszt, szóval nem lesz gondban ő sem, hogy mit ajándékozzon. Szigorúan rögzítettük, hogy max. 500 Ft értékben szabad ajándékot adni. Hülye dolognak tűnik, de olyanok vagyunk, mint két ország, akik a tűzszüneti megállapodás után a békekötési nyilatkozatot tárgyalják, és kínosan rögzítik a határokat, nehogy bármi félreértés adódhasson.

Persze váratlan dolgok mindig történnek. Ahogy kijöttünk, a járdán, ami a biciklisekkel közös, egy őrült bringás majdnem elütötte anyámat. Aztán meg rákiabált, hogy miért nem figyel. Na, nekem eldurrant az agyam, és lecsesztem a srácot piszkosul. Hogy először is hátulról jön, tehát ő látja anyámat, de anyám őt nem. Másodszor ez nem bicikli út, hanem járda, amin megengedett a biciklis közlekedés is, de ő az, aki a gyalogosok területén tartózkodik, nem fordítva. Harmadszor meg, ha a közlekedésre alkalmas lenne a járműve, tehát mondjuk lenne rajta csengő, akkor sem volna joga kinyitni a száját, de így meg végképp.

Na most, lehet, hogy nem fogalmaztam ennyire precízen, és becsúszott a szövegbe néhány elmész te a pics*ba, meg büdös bunkó és kapjad be is. De nem maradt hatás nélkül, mert taplókám becsukta a száját, és elhúzott. Aztán meg anyám megköszönte, hogy kiálltam érte. Teljesen hülye helyzet volt, mert láttam rajta, hogy felhúzta magát ő is, de rám nézett, és inkább nem szólt vissza a srácnak, mert rám  tekintettel moderálta magát. Én meg pont hogy nem, mert nehogy már egy görény paraszt leugassa. Pedig anyám nem az a csendes, kettőt se szól típus, akit másnak kell megvédeni. Mikor kicsi voltam, és valami vén trotty durván rám szólt, hogy ne labdázzak már ott, mert őt zavarja, úgy beolvasott neki, hogy inkább felkelt az öreg a padról, és hazament.