A mai napra jutó írásbeli kreativitás adagomat teljesen felhasználtam kommentelésre és levélírásra. Meleg van, még nem hoztam be az alvás adósságomat, nyűgös vagyok. Egyedül a fél üveg Heineken tartja bennem a lelket, és azért írok, mert megfogadtam, hogy a post elkészülte után iszom csak meg a másik felét.
Persze úgy kell nekem, ki mondta, hogy a más blogjába firkáljak a sajátom helyett. Csábító az ötlet, hogy az e-mailemből kopizzak át ide pár bekezdést, hisz az is az én szövegem. Csak az az érzésem, hogy illetlenség volna a levelezőpartnerrel szemben, ha a neki szóló levélből, a hozzájárulása nélkül idéznék. Akkor is, ha nem derül ki, hogy a vele való levelezésből származik. Mert ez olyan, mint amikor sógyurmázol valakinek egy egyedi ajándékot. Ha utána tömegtermelésben állítod elő, és árasztod el vele a várost, akkor az már nem egyedi.
OK, akkor veszem az egyik kedvenc könyvem, és bemásolok belőle egy fél oldalt. Ez már jobban hangzik, és a szerzői jogokra sem vagyok túl kényes, mármint, ha nem én vagyok a szerző. (Egyszer egy filmfelirat fordításomat úgy töltötték fel a film mellé egy torrentoldalon, hogy levágták a végéről a nevemet, hogy én fordítottam. Nem álltam meg, hogy ne írjak be megjegyzést az oldalra.) De ez mégiscsak az én blogom, nehogy már más szavait írjam ide.
Akkor simán leírom, hogy mit utáltam a mai napon. A hajnali álmatlanságtól, (ami után napközben kétszer is el akartam aludni, ebből egyszer a templom padjában,) a késői ebéden át, a tanítványig, aki készületlenül jött az órára. (Aztán mikor morogtam vele, azt mondta, hogy ne izguljak. Ne? Én? Hát melyikünket fogják kirúgni? Kinek kell itt akkor aggódni?!) Szóval nyavalyoghatnék, de nincs hozzá kedvem.
Írhatnék arról, hogy utánamentem a kedvesemnek, mikor zuhanyozni készült. Csak azért, hogy megbámuljam, ahogy levetkőzik, aztán megölelgessem kicsit, végül megnézzem, amint kecsesen körbefordul, hogy minden oldalról megcsodálhassam karcsú testét. (A forgástest fogalma újabb jelentéssel bővült számomra.)
Mind olyan dolgok, melyekről írhatnék. De nem írok egyikről sem. Mert a felsorolás, hogy miről is nem írok, kitesz egy bejegyzésnyí szöveget.
2 megjegyzés:
Tyúk.
Imádom a hasonlataidat. Erről ismerszik meg a kreativitás. :)
Imádom a dicséreteidet. Mintha hajjal kenegetnének - ott ahol a háj van. (a hasamon és a combomon) :)
Megjegyzés küldése