Katám nagyon élvezte, hogy a nyaralás alatt minden olyat csinált, amit otthon nem szokott. Esténként, vagy amikor esett az eső, kapcsolgatta a tévét. Mondjuk legalább megláttam, ki az a Josi Barát. Bár nem sokkal lettem előrébb vele. Egy a négyszínsejtésre adott bizonyítást inkább megnéztem volna. Na mindegy, nem erről akarok mesélni, hanem, hogy a portáról, ebéd után mindig hozott fel újságokat. Még a legelején volt, hogy egy nap, két erőszakos bűncselekményről is olvashattunk.
Az egyik esetben, az igazoltató rendőrt, meg a kocsiban ülő egyik srácot lelőtte egy ámokfutó. Később volt olyan verzió, hogy a gyilkos pasi, aki aztán megöngyilkolta magát, meg a rendőr srác melegek voltak, és valami szerelmi civódás volt a háttérben. A másik újsághírben, egy tanárnő lakásán járt egy már végzett tanítványa, egy csaj, amikor egy másik 16 éves lány zörgette rájuk az ablakot. A tanárnő kihívta a rendőröket, de meglógott a zaklató. Később aztán megint visszament, felmászott az ablakba, és a rácson keresztül óbégatott befelé, mire a tanárnő mellbe szúrta a kenyérszeletelő késsel. És hogy állítólag ez meg egy leszbikus háromszög sztori.
Katám azt kérdezte az esetek kapcsán, hogy szerintem a homoszexuális partnerek közt ennyivel intenzívebb a féltékenység, hogy pillanatok alatt átmennek életellenesbe? Mondtam, hogy féltékenységből nem igazán vagyok naprakész, de azt feltehetjük, hogy minél értékesebb dolog elvesztése fenyeget, annál erőteljesebbek az indulatok. A népességnek kb. 4-5 százaléka hajt a saját nemére (is), és ennyiből valamivel nehezebb párt találni, mint a maradék 95-96 százalékból. Tehát nem lepne meg, ha az átlagnál hevesebbek lennének ezek a drámák. De ez csak tudománytalan fantáziálás, nem ismerek statisztikákat, vagy szociológiai felméréseket a tárgykörben.
Aztán az egyik nap, mikor megnézte a tévében a Zorrót, még megkérdezte tőlem, hogy én képes lennék-e ölni érte. Mondtam, hogy szerintem nem, de az már felmerült bennem párszor, hogy megfojtom. Tudom, ez nem hangzik valami romantikusan, de erre elnevette magát, és csókolóztunk kicsit, szóval mégiscsak ez volt a jó válasz.
Nálunk a féltékenység nem igazán téma. Amíg semmi okom azt gyanítani, hogy valaki más iránt érdeklődik a kedvesem, addig ezzel a kérdéssel egyszerűen ésszerűtlen volna foglalkozni. Katánál is kimerül annyiban a dolog, ha az utcán megbámulok valakit, akkor belecsíp a fenekembe, hogy leszek szíves őt nézegetni. Igazából nem is tudom, hogy mi ennyire elégedettek vagyunk egymással, halvérűek vagyunk, vagy csak a gyermek stabilizálja a kapcsolatunkat. Talán kicsit mindegyik.
10 megjegyzés:
az a feltételezett 95-96 százalék nem annyi, hanem kb. csak a fele, ha már számoknál járunk.
Ilyen alapon a 4-5 százaléknak is csak a felét kell számításba venni. Tehát az arány mégiscsak ez marad.
Mondtam mindig, a biszexek esélyei jobbak. :)
egyébként én 8-10 százalékról olvastam, hallottam több helyen, ha a homoszexuálisok arányát tekintjük. (de persze ez nem algebrai vagy számelméleti kérdés)
Hülyék mindenütt vannak, ennyi.
A homoszexualitás elterjedtségét elég nehéz mérni, több okból is:
1) Ki számít homoszexuálisnak? Más lesz az eredmény, ha azt méred, ki vallja magát annak, kinek volt ilyen irányú szexuális tapasztalata az élete során, esetleg az utóbbi 5 évben, ki az aki vonzódik a vele egyneműekhez, esetleg csak valaha már megfordult a fejében a gondolat. Ezektől függően 1 és 50 százalék közt bármilyen értéket mérhetsz.
2) Hogyan választod ki a mintát? Nem mindegy, hogy egy metropolisz belvárosi értelmiségének körében, vagy az Amazonas őserdeiben lakó törzs tagjai közt végzel felmérést. Az Amerika egészére vonatkozó felméréseket (300.000.000 fő) néhány ezer, legfeljebb tízezer fős mintán szokták elvégezni. A minta választás külön tudomány, és lehet vele manipulálni.
3) Hogyan méred? Maga a kérdésfeltevés is befolyásolja az eredményeket. Belátható, hogy az Ön buzi? és a Helyezze el magát egy 10 fokozatú skálán, ahol az 1 kizárólag heteroszexuális, a 10 tisztán homoszexuális és az 5 biszexuális! kérdésfeltevés nem ugyanazt az eredményt fogja adni.
4) Van egy bizalmi tényező is. Ha a kérdés egy konzervatív cég munkahelyi alkalmassági vizsgálata során merül fel, esetleg egy kérdezőbiztos szemtől-szemben teszi fel, aki persze ígéri a névtelenséget, vagy egy internetes oldalon anonim tesztet lehet kitölteni, nem biztos, hogy ugyanazok lesznek a válaszok.
Néhány link, ahol azt említik, hogy a 10% az csak mendemonda:
* Behavior and Not a Person - Chapter 6
* WikiAnswers
* Christian Research Institute
* Homosexual urban Legends
Pick: Ebben igazad van. A kérdés számodra lefordítva :) úgy szólt, hogy törvényszerű-e, ha egy homoszexuális meghülyül, akkor hülyébb lesz, mint egy hetero?
Valószínűleg nem fogjuk megválaszolni a kérdést egzakt módon. De én arra tippeltem, ha valakinek hülyébben alakul az élete (mondjuk eleve "deviánsnak" bélyegzik) akkor lehet, hogy stressz alatt az átlagosnál jobban elhülyül.
genetikusok által becsült a tíz százalék.
Hááát... a genetika csak az egyik lehetséges tényező, és eléggé vitatott is.
De érdekel az elmélet, légyszi tegyél linket valami kapcsolódó cikkről!
nem a bejegyzésed kapcsán kezdtem el kutatni a témát, sőt, még csak nem is kutatom a témát, így konkrétan nem tudok neked linket dobni. maximum google-lal kutatva, az meg most csalás lenne...egyébként meg nem csak neten, könyvekben, folyóíratokban olvastam erről, konkrétan egy élet és tudomány cikkre emlékszem mondjuk.
a genetikát kevésbé tartom vitathatónak, mint a statisztikát.
A szerelem féltés minden kapcsolatban az, és ha megtudnád (nem lehet) számolni, hogy egy éveben hány hetero és hány meleg párkapcsolat torkollik erőszakba. Azt kapnád hogy nincsen semmi eltérés a százalékos számok között.
(Ez most nem rossz indulat lesz de lehet, úgy fog hatni.)
Azért mert "más" vagy nem jelenti azt, hogy juj de nagyon más, csak emberek vagytok van aki jobb van aki rosszabb. De nem kell feltétlenül keresni a mártíromságot. Ha meleg és megkéselt egy másik meleget ő dolga, ha meg nem akkor is az. Nem lesz senki deviánsabb attól, hogy saját neméhez vonzódik. Ez egy baromság.
Interdi: Linkelek cikkeket, ezekből kiderül, hogy a genetikai vizsgálatok is mind statisztikával történnek. :)
Egy biológus írása (Öt kenyér - keresztény portál)
Genetikai vizsgálatokról (Sulinet)
A legátfogóbb vizsgálat (Origó) a genetikai tényező kisebb jelentőségét mutatja.
A népességen belüli arányt jellemzően 2-4% közé teszik (a férfiakra nézve, a nőkre alacsonyabb), és a titoktartás miatt is legfeljebb 5%-ot tartanak elképzelhetőnek. A 10%-kal egyetlen helyen találkoztam. Ceizel Endre mondta: "Nem lehet véletlen, hogy a férfi homoszexuálisok aránya a társadalomban 4%, a művészek között pedig 10%." Azaz a művészekre és férfiakra korlátozva. (Azon az alapon, hogy a melegek eltérő agyszerkezete miatt a két agyfélteke használata közt nincs olyan erőteljes különbség, ami kedvez a művészi képességeknek.)
Pick: Nem akarok a deviancia kétes dicsőségében fürdőzni. :) A cikkeket olvasgatva találtam azt a vizsgálati eredményt, hogy a meleg férfiaknak átlagosan jóval több szexuális partnere van, mint a heteróknak. Ez alapján nem tűnik megalapozatlannak az a sejtés, hogy a több és gyakrabban váltogatott partner több féltékenységi drámát jelent. És konkrétan az általad írottakra válaszolva, amennyiben a promiszkuitást devianciának tekintjük, akkor igenis nagyobb valószínűséggel lesz valaki deviánsabb, ha a saját neméhez vonzódik. Legalább is a férfiak körében a vizsgálatok ezt mutatják.
Megjegyzés küldése