Lecsó

Katáék leléptek. Tesóm átjött. Főztem neki lecsót. Paprikából és uborkából. Mellé hajában főtt krumplit, ahogy apánk szokta. Zalában, Vasban az járja mellé. Katáék furcsálják, ők csak rizzsel eszik. Más tarhonyával, vagy tésztával. Sok variáció létezik. Nem tájegységenként, hanem szinte családonként más a recept. De a lecsó mint olyan, univerzális.

Tesómtól kaptam egyszer egy könyvet. Fehér Béla: Törökméz. Ebben megtalálható a lecsó keletkezésének egy legendája. De a könyv mellé megkaptam a titkos tudást is. A lecsó nem keletkezett, öröktől fogva létezik. Nem a gasztronómia, hanem a filozófia tárgykörébe tartozó dolog. Szerencsére az ontológiája mellé megkaptam a receptjét is. Ha ugyan receptnek nevezhető az apokrif iratba illő tömör és homályos leírás.

Recept: Hagymával pörkölj egy kemény zöldséget, szórj rá pirospaprikát és engedd fel vízzel. Pár perc főzés után tedd hozzá a puha zöldséget. Sóval ízesítsd, és hagyd bő lére. Tálald sóval fözött körettel, mely felissza a levét.

Kommentár: A lecsó egyszerűségében bonyolult étel. A kötelező vöröshagyma mellett csak kétféle zöldség kell bele. Egy keményebb, ami lehet paprika, sárgarépa, karfiol, zöldbab, cékla, gomba, kukorica, bármi ami a kezünk ügyébe kerül. A másik legyen valami puhább, lédúsabb, mint például a paradicsom, uborka, tök vagy a padlizsán. A keményebb zöldséget a hagymával együtt pirítjuk valami zsiradékon. Megteszi a disznózsír vagy margarin is, bár én napraforgó olajjal szoktam. Mikor a hagyma üvegessé válik, megszórjuk a pirospaprikával, amit gyorsan elkeverünk a zsiradékban, és néhány másodperc pirítás után vizet öntünk rá. A víz legyen odakészítve előre a tűzhely mellé, mert ha megég a pirospaprika, nem jó az íze. Annyi vízzel engedjük fel, hogy még a puha zöldségből is ki fog főni annak a leve. Ezt csak később tesszük az edénybe, miután a keményebb zöldséget már főztük egy darabig, hogy szét ne főjön, amíg a másik megpuhul. Fűszert nem teszünk bele, csak kevés sót. A lecsó ízét a züldségek és a fűszerpaprika adja. A köret is szinte bármi lehet, krumpli, rizs, tarhonya, tészta, köles, hajdina, bulgur, stb. A lényeg, hogy ezt is csak sóval ízesítjük. Először ez kerül a tányérra, majd rászedjuk a lecsót. Fontos, hogy a köret részben elkeveredjen a lecsó levével, felszívja azt. Ezért a krumplit a villával megtörjük a tányérban miközben esszük.

A lecsó igazából nem is egy étel, mint a túróscsusza, hanem egy elkészítési mód. Mint a gulyás. Az is lehet marhagulyás, birkagulyás, krumpligulyás. Vagy ahogy létezik őzpörkölt, sertéspörkölt, karfiolpörkölt, és tökfőzelék, répafőzelék, babfőzelék.

Egyes misztikus tanítók szerint a lecsó a legősibb étel. Az Úr a hatodik napon megteremtette az embert, a hetediken meg pihent. Hanem Ádám nagyon megéhezett. A Teremtőnek hiába szólt, hogy éhes, az azt mondta neki: "Bocs fiam, ma van a szabadnapom, ma nem dolgozom, találd fel magad." Szegény Ember próbálkozott fűvel, falevéllel, fakéreggel, de nem jött be neki egyik sem. Akkor jött Lucifer. Nem Évához, ő még akkor nem volt sehol. És nem az almafát mutatta meg, hanem, hogy hogyan kell lecsót készíteni.

És az Isten megérezé az illatot, és odaméne. És mondá Isten: mi ez az eledel, oly jó az illata, hogy meg kell kóstoljam. És evett vala belőle. És látá Isten, hogy az étel jó. És nevezé az Isten az ételt lecsónak: és lőn este, és lőn reggel, hetedik nap.

Ezt követően megteremtette az Úr az asszonyt is, hogy legyen aki mosogasson, és állítólag a kiűzetés meg egy vitával kezdődött, hogy köretként tarhonyát vagy rizst kell tálalni. Aztán a vízözönig köret helyett orcaverejtékes kenyérrel kellett enni a lecsót. De ezek már tényleg nagyon misztikus mesék, nem itt a helyük.

Megyek zuhanyozni és aludni. Tesóm hazament, mert holnap reggel korán kel. Meghívták, hogy tartson ismeretterjesztő előadást a jógáról. De holnap este itt alszik nálam. Beszélgethetünk hajnalig.