A hegyi király csarnoka

Egész nap egy dallam keringett a fejemben. Egy Grieg témát dúdolgattam, talán kicsit vérszomjasan, amíg a dolgozatlapokat osztottam ki. Aztán a nagyszünetben, tízóraizás közben, majd ebédkor, és mikor mentem Fecóért, akkor is. Hazaértem, leültem a gép elé, és megkerestem a Jutyúbon. Meghallgattam többször is, és néztem közben, milyen linkeket ajánl mellé az oldal. Megláttam a Rainbow féle rockosított verziót, amit ki is próbáltam. Néztem egy igazi gitáristenséget, amint a nem túl bonyolult dallamot átéléssel pengeti egy valódi Fender Stratocasteren. Ez igazi klassz zene volt. Klasszikus dallam, klasszikus rock, klasszis előadás. Aztán újabb linket láttam, az ELO is feldolgozta. Ők is a szívem csücske, de ez most kiborított.

Először is a szintetizátor úgy szól, mint egy olcsó kínai elemes játék. A hajak, meg a ruhák megbocsájthatók, hát istenem, hetvenes évek. Viszont a színpadi mozgás, az állatkodás felbosszantott. Meg a hangzás is. Mintha kigúnyolnák ezt a zenét, nem vennék komolyan, nem adnák meg neki a tiszteletet. Aztán átmennek egy klasszikus rockandrollba, ahhoz már illik ez a módi, de Grieg szerintem forog a sírjában. Már szinte undorral kattintottam valami "Apocalyptica" nevű banda videójára, és fintorogtam is az elején, mert a metál, különösen a sötétebb árnyalatai, azért annyira nem jönnek be. De kellemes meglepetés ért. A hangzás nagyon ütős, szó szerint is, mert odab... rendesen, de ahogy előadják ezt a zenét, az megnyerő. A virtuozitás itt nem magamutogatás, hanem a zene átszellemült imádata. Nem megtaposták, hanem felemelték a művet. Méghozzá jó magasra. Elképesztő előadás, hallgatni fogom más számaikat is.

Nem voltam én mindig ilyen kényes az illendő hozzáállásra, elég állat tudtam lenni, ha eleresztettem magam, de talán úgy vagyok, mint a leszokott dohányos, aki felbőszül a cigarettafüsttől. Rettentően tud irritálni, ha valaki nem a (szerintem) helyénvaló módon bánik dolgokkal. Kata például a sírba tesz azzal, ahogy a pénzt kezeli. (Az anyagiakat általában is, de én most a bankjegyekre meg az érmékre gondolok.) A pénzt nem kell isteníteni, mert messze nem a legfontosabb dolog, de ugyanakkor fontos annyira, hogy kellő megbecsüléssel bánjunk vele. Nem kell semmi extrára gondolni, annyi elég, hogy legyen egy normális pénztárcánk, és a pénzt tartsuk abban, úgy ahogy kell. De az, hogy a bankók válogatás nélkül, össze-vissza, hengeresre gyűrve, kabát- meg táskazsebbe gyömöszölve jajgatnak, az aprópénz kis tornyocskákban a fürdőszoba, a konyha polcain kallódik, az engem megőrjít. (Azt mondja, nem érdekli, mert ő utálja a pénzt. Mondom, kölcsönös lehet, azért nem akar nála megmaradni.)

A másik a táskája. Retikül meg ilyen divatos holmik rég nem játszanak. Kinőtt minden nőnek való holmit. Az én kedvesem hátizsákkal jár. Komoly edzésprogram, annyi súlyt cipel. Igazából sosem volt merszem végignézni, ahogy turkál benne, csak néha megpillantom, miket szed elő. Például kicsi, elegáns, bőrkötéses határidőnapló helyett komplett asztali naptárat hord magával, de a támasszal együtt. Két ásványvizes palack is szokott nála lenni. Ha az egyikben poshadt már a víz, akkor ott a másik tartaléknak. Néhány alma és szendvics. Olyanok is, amik már meg vannak rágva. A múltkor láttam egy elég durva fél almát, és egyszer volt valami, amit nem mert megmutatni. Nem a szemetesbe tette, hanem egyből kivitte a kukába. Kb. 873 db papír zsebkendő, egy része használt. Kétszer ennyi papírcetli, telefonszámokkal, emlékeztetőkkel, meg blokkok az ábécékből. Azt hittem, ír a hátuljukra, de nem, csak gyűjti őket. Meg szerintem lehet néhány tégla, vagy lexikon is nála, legalább is súly alapján.

Állítólag ez teljesen természetes, és nem kiakadnom kéne rajta, hanem nekem is ilyennek lenni, mert ez normális női dolog, csak az én koponyámban férfiagy van. De ez azért talán kicsit erős. OK, ha lebuccsoznak, már nem akadok ki, mert belátom, tényleg gyanús, hogy gyakorta hordok kockás favágóinget, bár megjegyezném, van szoknyám is, ha a mínuszokban nem is vagyok hajlandó felvenni. De nincs szögesdrót tetoválva a bicepszemre, és nem járok konditerembe, ötvenkilós súlyokkal gyúrni. Jó, van itthon súlyzóm, de csak nagyon lányos fajta. Két 3 kg-os darab. De a színük piros! És ha nem is szoktam mosni meg vasalni, főzök és mosogatok. És nem ülök a tévé előtt egyik kezemben a távirányítóval, a másikban egy üveg sörrel. Most is behoztam a sört a számítógép mellé! Amin nem Linux van, hanem Vindóz. Naugye! Még hogy csajcsávó!