Megszavaztam magamnak egy kényelmes, pihenős hétvégét. Kaptam egy könyvet, amire már rég fájt a fogam. Gondoltam szépen elolvasom. Délután Fecó farsangol (én megúsztam nálunk az iskolai farsangot, mert azon a pénteken pont levelezős napom volt), délelőtt meg Kata kimegy Fecóval a Széchenyi térre, ahol nyilvános disznóvágást (?) tartanak. Mondtam, hogy én köszönöm szépen, kihagyom az ilyen gyilkos dolgokat, és majd inkább főzök krumplistésztát, de nem kérek disznó hurkát-kolbászt-izét. Épp belemélyedtem a könyvbe, mikor telefonált Kata, hogy találkozott a nővérével, aki náthás, köhög, és így mi ketten délután színházba megyünk, majd a mama hozza el Fecót a buliról.
Aztán az internetre is ránéztem. Mint a múltkor, megint jött egy alkalmazás, hogy virtuális akármit válthatok valakivel. Ezek az imaginárius csokik, szívecskék, simogatások és kedveskedések aranyos dolgok lennének amúgy, csak én jobban szeretem, ha valaki dob egy mailt, hogy "élek ám még, a múlt héten berúgtam mint atom, holnap moziba megyek a leendő csajommal, meg holnapután nélküle, mert érdekel a film is, te hogy vagy, puszi", ráadásul, mikor vissza akarom jelezni, hogy megkaptam, köszönöm, hogy gondolt rám, akkor mindig kijön a szöveg, hogy az xy alkalmazás hozzá akar férni a fiókom adataihoz, és szabad-e neki?
Ilyenkor rendre beparázok, mert nem látom semmi ésszerű okát, hogy egy szolgáltatásnak, ami csak animált gif-képecske formájában létező üveg pezsgőket, tortákat stb. kézbesít két felhasználó közt, miért lenne szüksége ezekre az adatokra? Rögtön az jut eszembe, hogy ez a küldözgetősdi csak kamuból van, hogy így nyúljanak le adatokat az emberről. Megint rohadt kellemetlenül éreztem magam, és írtam egy mentegetőző üzenetet, hogy nem bunkovári vagyok, meg nem haragszom, csak a hülyeségem akadályoz, hogy elfogadjam a kedveskedést, és köszönöm szépen, és örülök, hogy eszébe jutottam valakinek, csak az adatbiztonsági irányelveim, bla-bla-bla. Remélem kidumáltam magam, és nem kerültem a "tuskó" feliratú skatulyába.
Aztán volt olyan is, hogy ketten "megböktek". Na, ezt már jobban szeretem. Gyakorlatilag ugyanaz, mint a szívecske-torta küldözgetés, csak kicsi, színes képek nélkül. Meg nem kér hozzá senki fiókadatokat. Vissza is böktem gyorsan mindkettőt, hogy lássák, járok ám én a fészbukra. Meg olvasgattam a szövegeket. Múltkor említettem, hogy majdnem kilinkeltem egy blogot, aminek pedig a gazdája már egyszer kérte, hogy ne, mert már x-edszerre költözködik valaki miatt. De kapcsoltam és ügyesen visszafogtam magam, nem linkeltem. Biztos volt, aki zsigerből megtette, mert láttam az üzit, hogy "lécci ne linkeljetek". Gondolom az x+n-edik költözködés után jó lenne, ha minél hosszabb idő telne el, míg a zaklató ismét rátalál az aktuális blogcímre.
Már látom magam előtt, ahogy a független magyar bíróság távoltartási végzéseket hoz, ahol a kellemetlenkedőket eltiltják, hogy 10 méternél közelebb menjenek a panaszosokhoz, valamint, hogy telefonon felhívják, levelet küldjenek nekik ÉS hogy a blogjukat látogassák. Mondjuk ezt reálisan nem lehet ellenőrizni, de egy blogkommentért, 10-20-50.000 Ft pénzbüntit lehetne kiróni, aztán a negyedik alkalommal felfüggesztett, ötödikre meg letöltendő szabadságvesztés járna a virtuálisban történő zaklatásért. Persze dörzsöltebbek hamis néven, és lenyomozhatatlan nyilvános net-cafékból, hackelt okostelefonokról, wi-fi hotspotokról kommentelnek majd. Mire a zaklatott fél egy internetbiztonsági privátkopóhoz fordul. Aki készít neki egy biztonságos blogot, meg egy kamublogot, amit csak kicsit álcáz, és ahová felbérelt bértollnokok írnak kamu bejegyzéseket, amikhez a zaklató kommentelhet, aztán kamuhisztit csapnak, meg kamuköltözködést. Aztán újra előröl.
Na, ennyit a nyugalomról. De tudnivaló, hogy a zavarásban nem a haragosaink, hanem a szeretteink viszik a pálmát. Tesóm átküldött egy csomó képet, hogy hirdessek meg neki termékeket a vaterán, amiktől már nem fér otthon. Mert ő... tudomisén, biztos lusta. Éreztem én, hogy nem lesz ingyen az a könyv. Mondjuk nyakam rá, hogy amit licitálnak a cuccaira, az utolsó fillérig az én zsebemben fog kikötni, mert így szokta. Egyrészt dolgozzak meg minden fillérért, másrészt meg ez extra pénz, és így nem a keresetéből von el a családtól, hanem abból, ami különjövedelem. Szerintem a forint az forint, de a lelkének így könnyebb. De már tudom, hogy ilyen szabályok kellenek. Ha néha átlátszóak, meg kiskapu van rajtuk, de akkor is kellenek ezek a szabályok, mert valamihez kell tartsuk magunkat, mert szabályok nélkül össze-vissza lennénk, és azok segítenek strukturálni az életünket. Nem leszünk tőlük se jobbak se szebbek, se tisztességesebbek, csak könnyebb így az élet. Bizonyos erkölcsi dilemmákra kész döntéseink vannak, amiken nem kell idegeljük magunkat többé.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése