Oldalak

2011-03-18

Szabad akarat

Oldalt linkelem L. N. Peters blogját, mert csavaros sci-fi novellákat, az én műveltségemen messze túlmutató történelmi-irodalmi elmélkedéseket és érdekes filozofikus gondolatokat szokott közzétenni. Nem tudom hányan olvassátok, de elképzelhető, hogy néhányan nem. :) Meg azt hiszem, hogy lusta is vagyok mára újabb témát kitalálni, miután ez már egyszer elgondolkodtatott, és ráadásul gépeltem is pár sort a témában. Szóval illendő vagy sem, bekopizom ide nevezett blogger bejegyzéséhez írott kommentemet. A szabad akaratról írt, egy hosszabb gondolatmenet első részét csak, de én hebrencs módon végigfuttattam magamban a témát, és konklúzióra is jutottam. És most az egészet elétek öntöm:
"Ez ugye csak az első része a gondolatmenetnek, és talán kissé előreszaladok, de ha azt nézem, hogy ha a külső világ objektív létét nem is vonjuk kétségbe (megtehetnénk), az mindenképp gyanítható, hogy arról csak erősen szubjektív benyomásokat, ismereteket szerezhetünk.
A szabad akarat kérdése azt feszegeti, hogy egy ember mi alapján hoz meg egy döntést. Külső, objektív tényezők nem befolyásolhatják, mert azokat nem ismerheti meg. Csakis a szubjektív, belső észleletei, gondolatai, ismeretei, vélekedései, vágyai, stb. hathatnak rá. Ha ezt az egészet összegyúrom, akkor megkapom egy ember jellemző, egyedi (belső) tulajdonságait, amit elnevezhetek az illető "személyiségének".
A szabad akarat kérdése arról szól, hogy az ember döntéseit egyértelműen meghatározza-e a "személyisége"? De a "személyiséget" (többek között) meghatározzák az ember döntései (is). Most jó kis csapdába kerültünk.
Tegyük fel, hogy nincs szabad akarat, a "személyiség" meghatározza a döntéseket. Ebben az esetben a tyúk és a tojás problémájánál tartunk. Mert a döntések a "személyiséget" formálják, a "személyiség" meg a döntéseket befolyásolja. Ez valamiféle fejlődési spirálhoz vezet, aminek se eleje, se vége. Viszont, ha nincs eleje, nem volt egy meghatározó, kezdő impulzus, akkor a "rendszer" a saját belső szabályai alapján működik, "szabadon", tehát van szabad akarat.
Tegyük fel, hogy van szabad akarat, a "személyiség" nem határozza meg a döntéseket. De akkor mi? Fel kell tételeznünk valamilyen a "személyiségen" kívül létező tényezőt, ami ugye nem az objektív világ része, mert annak szubjektív hatásai beépültek a "személyiségbe". Ezzel eljutottunk a metafizikai létezőhöz, ami befolyásolja a döntéseinket, tehát az akaratunk nem "szabad".
Ez az egész szép kerek lett, bár a "személyiség" fogalma kicsit el van nagyolva. De ha félretolom az egészet, és a szubjektív belső világomból keresek választ a kérdésre (hogy ez a "személyiségemből", vagy a metafizikai világból ered, most ne feszegessük), akkor azt mondanám, hogy ez olyan, mint Isten létének kérdése. Racionális módon nem eldönthető. Marad a hit.
Én akarok hinni a szabad akaratban, bár kevés nyomát látom a világban. Az életünket alvajáróként éljük, reflexből, másoktól vett minták alapján, átgondolatlanul reagálunk. Általában is, de váratlan helyzetekben különösen. Ha szeretnénk "felébredni", tudatosan választani, dönteni, akkor ahhoz fejleszteni kell a gondolkodásunkat, a "személyiségünket".
De ez nem egyszerű. Ha izom helyett agyra akarunk gyúrni, nincs fitnesz-terem, ahová eljárhatunk, és szakavatott irányítás mellett fejlődhetünk. (Hol találunk nekünk való Gurut?) Ugyanakkor nem teljesen reménytelen a dolog, a gondolkodáshoz nem kell drága felszerelés, csak tiszta fej (lemondással jár, pl. a sörről gyakrabban le kéne mondanom), némi idő (ez is lemondással jár, pl. kevesebb agyatlan sorozatot kéne néznem), és olyasmi amin gondolkodni lehet. Mint például ez a blogbejegyzés." (Itt értelemszerűen nem az én bejegyzésemről van szó, hanem arról, amihez a kommentet írtam.)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon érdekes amit írtál, felkeltetted az érdeklődésem a téma iránt. Korán reggel az merült fel bennem, hogy a születésünk ugye nem a szabad akaratunkból történik.Ha van szabad akarat akkor Mi, a szüleink szabad akaratából jöttünk a világra,igaz? Itt az is kérdéses, hogy ha a személyiségünk határozza meg a szabad akaratot, akkor az valamilyen szinten mégsem szabad, mert a személyiségünket nagyban befolyásolja, a környezet amiben felnövünk, a normák amibe esetleg belekényszerítenek minket. Itt arra gondolok, hogy a szabad akarat ami a miénk, elképzelhető, hogy csak egy idő után válik valóban szabaddá, de elképzelhető olyan is, hogy valakiben soha? Lehet,hogy orbitális baromság amit írtam, jelzem nem vagyok otthon a témában,csak ez jutott eszembe...factsof

Señorita írta...

Factsof, szerintem egyáltalán nem butaság, amit írsz. Számít, ha otthon vagy egy témában vagy sem, és úgy írsz? Nem döntesz mások helyett, nem befolyásolsz sorsokat, "csak" a saját bensődben, a saját személyiségedben teszel utazást, a lényeg pedig pont ez. Vagy, ha ezt megosztod másokkal, te döntöttél valamiben, és csak innentől érdekes, mit mozgatsz meg a külvilágban, vagyis hogyan döntenek mások arról, mennyit engednek be abból magukba, amit eléjük tártál. Ha nem csupán megkapirgálod a felszínt, hanem magdba vájsz és olyan gondolatokat ébresztesz magdban, ami kapukat tár ki, máris nyertél. Hogy hol, mikor aratod ennek gyümölcsét, nos ez az, ami determinált. ;)

Ancsa, ez egy nagyon izgalmas téma!
Elolvastam az eredeti bejegyzést is, amihez kommenteltél, aztán persze a válaszokat, és azt hiszem jónéhány napra lefoglaltam a "mindennapi emberi gondolataim" zónáján kívül eső szabad kapacitást. :)

AncsaT írta...

Factsoflife: Teljesen jók a kérdéseid, ezzel kínlódik a pszichológia és a filozófia a mai napig is, mert nem tudtak végérvényes választ adni.

Señorita: Örülök, hogy ráizgultál a témára, és a "mindennapok" körén kívülre vezető gondolatokat tudtam mutatni. :)

Igazából bizonytalan voltam, hogy hogyan fogadtok egy ilyen "elvetemülten" szélsőségesen filozofikus témát, de aztán rájöttem, hogy ugyan a megfogalmazás elméleti, de létezik alkalmazott "szabad akarat kérdése" is. Hülyeség folyton előrángatni az embernek a szexuális irányultságát, de ez tipikusan az a téma, ahol kapcsolódás van. Mert ugye óhatatlanul felmerül az emberben, hogy "én miért vagyok másmilyen?", hogy ez így volt megírva, vagy volt választásom?

Könnyű rávágni, hogy ez így volt megírva, nem tehettem másként. De hányan házasodtak meg, szültek két gyereket, esetleg fel is nevelték őket, tán még a férjüket is eltemették, mielőtt váltottak. Vagy talán nem is lépték ezt meg sohasem, csak álmodoztak róla. És nem feltétlenül éltek rosszabb életet mint a hetero szomszédasszonyuk, akit vert a férje, mert folyton csalta, vagy a leszbi kolléganőjük, akinek sosem volt egy stabil kapcsolata, és most gyerekek, unokák nélkül, egyedül haldoklik egy öregek otthonában. Szóval választási lehetőség az van, kérdés, mennyire vagyunk szabadok a döntés meghozatalában. És persze az, hogy mi a helyes döntés. Válaszok nem biztos, hogy vannak, de a kérdéseken gondolkodni talán mégsem felesleges.

Megjegyzés küldése