Oldalak

2011-03-30

Adósságkilátások

A Fitch Ratings hitelminősítő BBB- osztályzatot adott a magyar államadósságnak. Ez lövésem sincs mit jelent, olyan, mint egy ortopédmelltartó-méretjelzés. Csak az jut eszembe, hogy a Bennfentesek c. dokumentumfilmben említették a Fitchet is, mint azon hitelminősítők egyikét, akik AAA+ (gondolom ez olyan mint a csillagos ötös) minősítéssel látták el azokat a hitelcsomagokat, amelyek az egész világgazdasági válságot okozták. Ami a leghihetetlenebb, hogy a hitelminősítőknek fizetnek a minősítésért a minősítettek. Azaz, a Fitch kapott egy csomó pénzt a bankoktól, hogy a papírjaiknak adjon jó minősítést. És ez legális. Hogy emiatt sokan elvesztették a pénzüket, meg sem tudom számolni, hány nullával kell leírni, mekkora veszteséget okoztak? A kongresszusi meghallgatáson azzal védekeztek, a hitelminősítések csak "ajánlások", ott van az apróbetűben, hogy ez az ő "személyes vélemény"-ük, amit ugye alkotmány szavatol, hogy lehessen nekik, szóval garanciát nem vállalnak rá.
Egyébként megdöbbentő rendszert mutatott be a film. A bankok hitelt adnak az ügyfeleiknek, hogy ingatlant vegyenek. Lehetőleg minél nagyobbat, hogy minél több embernek, minél nagyobb összeget kölcsönözhessenek, és nem érdekli őket, tudja-e majd fizetni a részleteket az illető. Ugyanis a bank nem akarja visszakapni a pénzét a hitelestől részletekben. Inkább a követeléseit eladja egy befektetési banknak, aki ezekből, meg egyéb hitelekből, gépjárműkölcsönökből, személyi kölcsönökből, bankkártyatartozásokból stb. csinál egy nagy csomagot, és az egészet eladja befektetőknek. Akik egyben fizetnek érte, többet, mint amit a bank kölcsönadott. A banknak máris megvan a haszna, a többi nem érdekli.
A befektetési bank fizet a hitelminősítőnek, hogy adjon jó minősítést a csomagra. Kiváló, AAA minősítést. Pl. nyugdíjalapok nem is vehetnek a szabályok szerint, csak ilyen, "biztos" papírokat. Azaz a mesének még nincs vége, a jövő nyugdíjasainak a zsebéből lopták így ki a pénzt. És nincs felelős. A bankot nem érdekli a hitelképesség, bárkinek ad kölcsönt, mert ő nem bukhat bele. A befektetési bankot sem érdekli, visszajön-e majd a pénz, mert továbbadja a hiteleket. A hitelminősítőt sem érdekli mi lesz, mert a "véleményéért" nem kell jótálljon, őt nem terheli felelősség.
A bank abban volt érdekelt, hogy rossz adósoknak, kockázatos hiteleket nyújtson, mert arra nagyobb kamatot lehet felszámítani. És szinte utánavágták az embereknek a pénzt. Nevetséges, 1-2 % önrésszel lehetett házat vásárolni. Ennek következtében elkezdtek emelkedni az ingatlan árak. Sokan kölcsönt vettek fel, és befektetési céllal vásároltak, hisz feljövőben az ingatlanpiac. Ennek következtében még jobban emelkedtek az árak. Még inkább megérte vásárolni. Talán azt gondolták, ennek sosem lesz vége? Na erre mondják, hogy pénzpiaci lufi. Fújják, fújják, amíg kipukkad.
Elkezdenek a hitelek bedőlni. A piac megtorpan. Az eszesebbje nekiáll gyorsan eladni, amíg még viszonylag jó árak vannak. De az eladási hullám áresést generál. Mivel lefelé mennek az árak, aki venni akar, kivár. Csak kínálat van, kereslet nincs. Árak mennek még lejjebb. A bedőlő hitelesek házát árverezik. Bagóért. Ez is lefelé szorítja az árakat. Annyira, hogy a házak értéke kisebb, mint a kölcsöné, amit a megvásárlásukhoz felvettek. Kezdenek elértéktelenedni az ilyen hitelekből álló befektetési csomagok.
A befektetési bankok úgy működnek, hogy van valamennyi saját tőkéjük. Ezt befektetik, azaz odaadják másoknak, olyasmiért, amiért később több pénzt kapnak majd vissza. De van az u.n. tőkeáttét. A bank nem csak annyi pénzt adhat oda másnak, amennyi van neki, hanem annál többet is. Értem? A bank kölcsönad, befektet olyan pénzt, ami nem is létezik. Nem őnála, hanem egyáltalán nem létezik az a pénz. De ő odaadja, és kamatot számít fel utána. Ezért bukik egy bank, ha pánik van. A betétesek kérik vissza a pénzüket, a ténylegesen létező pénzt. A bank a tartalékaiból egy darabig fizet, de neki nem pénze van, hanem adóssága, mert többet adott kölcsön, mint amennyije volt. Amikor elfogy a pénztartalék, akkor csak az adóssága van, ez a csőd.
Ha a tőkeáttét 1:2, akkor a bank a ténylegesen nála lévő pénz kétszereséig adhat kölcsönt. Ha a befektetéseinek negyedét, 25%-ot elveszti, az a tényleges pénzének a fele. Amíg a betétek felét nem akarják kivenni az ügyfelek, a banknak még van pénze. Na most ez a tőkeáttét 1:8 körül volt, ami nagyon durva, de ez sem volt elég a bankoknak. Addig lobbiztak (ez tkp. legalizált megvesztegetés), amíg a tőkeáttétet engedélyezte az USA kormánya, hogy 1:33-ig is felvigyék. Tehát, ha a bank az általa befektetett pénznek csak a 3 %-át elbukja, akkor már nullán van, mert ennyi a ténylegesen meglévő pénze. A többi csak "kamu", ami azért pénz, mert elhiszik a banknak, hogy ha sor kerülne rá, ki tudná fizetni. De erre általában nem kerül sor, csak akkor ha valami nagyobb piaci mozgás, pl. pénzügyi pánik van. Durva mi? Így szállnak el a nagy befektetési bankok.
De még nincs vége a mesének. A befektetési bankok biztosítást köthetnek a befektetéseikre. Rendszeres, negyedéves biztosítási díjat fizetnek egy-egy általuk megvásárolt követeléscsomag után. Hogyha azzal valami gond van, nem jön be belőle a pénz, a biztosító fizet. Igazából a konstrukció nem is biztosítás. Ugyanis egy házra, egy autóra csak a tulajdonos köthet, és szigorúan csak egy db biztosítást. Itt azonban a tartozáscsomagra nem csak a befektető, hanem akárki köthetett, nem is "biztosítást", hanem inkább "fogadást". Bárki odamegy, és azt mondja, szerintem ez az AAA minősítésű hitelcsomag be fog dőlni. Adok neked negyedévente x dollárt, ha nem dől be, de ha bedől, te adsz nekem 100 * x dollárt. És a biztosító bukméker nem csak a befektetővel, hanem rajta kívül akárhány másik féllel is szerződhet. Tehát, ha bekövetkezik a "káresemény", akkor neki a "kárt" nem csak egyvalakinek kell, hogy megtérítse, hanem akár húsz-harminc másiknak is. Csőd? Naná.
Amíg megy a szekér, mindenkinek jó. A kisember házat kap. A bank pénzt. A befektetési bankba dől a pénz. A hitelbiztosítóba ömlik. A bank, a befektetési bank, a hitelbiztosító szórja is a pénzt. Az ügynökök, a vezetők iszonyatos bónuszokat vesznek fel. Olyan, kockázatos befektetések után, amelyekről előre lehet tudni, hogy bedőlnek. És ők nem értékpapírokat vesznek, hanem házat, autót, aranyat, és ugye nem hitelből. Amit vettek az az övék, nem veszi el tőlük már senki. Nagyon vastagon megfizetik őket azért, hogy rosszul végezzék a munkájukat.
Ha jön a csőd, széttárják a karjukat. A céget felszámolják, az épületeiket, eszközeiket valaki bagóért megveszi. De személy szerint egy ember sem lesz felelős. Ilyen az, amikor egy cég csődbe megy. Hogy néz ez ki egy magyar állampolgárnál? Ha nem tudja fizetni a banki kölcsönét, elveszik a házát (az árverezés moratórium hamarosan lejár) és eladják. Ha banki követelést nem fedezi a vételár, akkor a különbözetet nem írja le a bank mint veszteséget. Azt továbbra is követeli az ügyféltől. Ha véletlenül örököl, jön a bank, elveszi, eladja áron alul, és lehet, még mindig van tartozás. Ha dolgozik az illető, kap fizetést, letiltanak belőle egy részt. Persze ez lehet a tartozás kamatait sem fedezi, így közben a tartozása tovább növekszik. Mi ez, ha nem egyfajta rabszolgaság.
A kormányzat ígér mindenfélét, a banki hitelesek megmentésére, de a helyzet az marad, hogy a magánember mindig rosszabb helyzetben lesz mint egy cég. A magáncsődöt nem akarják bevezetni. Pedig nem úgy lenne igazságos, ha kölcsönt kapsz egy banktól, és cserébe jelzálogot tesz a házadra, akkor ha nem tudsz fizetni, legfeljebb a házadat vihessék el? Nem pedig mindenedet, amid van, sőt bármit amid ezután lesz majd. Okos ember mit csinál? Céget alapít, a cég veszi fel a kölcsönt, mint cégvezető ad magának fizetést. Akkor is, ha a cég rosszul megy. Sőt, trükkösen kilopja a pénzt a cégből, és vigye a bank a cégvagyont. Már ami maradt belőle. Mert a különbözetet a cég tulajdonosán, vezetőjén nem lehet behajtani. A cég jövőbeli bevételeire se lehet számítani, mert nem lesz többé cég, az megszűnik. Megesett persze, hogy az adós is "megszűnt", mert öngyilkos lett. (Lásd Monte Christo grófja.)
Na, ez így is marha hosszú lett, a kormányzati intézkedésekről, a hitelesek megsegítésére majd máskor.

16 megjegyzés:

interdimenzionalis írta...

ezzel csak az a bajom, hogy megint a bankok a hibásak, még talán abban is, hogy nincs világbéke.
könnyű kikiáltani a bankokat bűnbaknak, és még talán azt is rájuk lehet bizonyítani, hogy egészen a rózsakeresztesekig vagy a szabadkőművesekig elér a kezük. sőt, szerintem valakinek még arra is van egy jó és megingathatatlan bizonyítéka, hogy magától az ördögtől való mindenki, aki néha is a pénz közelébe került.
de egyet rohadtul nem szabad elfelejteni. a bank azzal kereskedik, amire van igény. tény, hogy kicsit leegyszerűsítve a bank továbbhitelezte magát (még fújt levegőt a lufiba) de ne tegyen úgy senki, akinek bedőlt a hitele, hogy a bank tehet mindenről, én pedig ártatlan vagyok.
bevallom, sokszor felidegesít, amikor azt látom, hogy károsultaknak nevezik magukat, és rettentően szomorú képpel nyilatkoznak a rtl klubnak (ide persze akár a bloomberg tv is helyettesíthető vagy a pro7), hogy elvesztettem mindenem.
a bank nem csapott be senki, nem vert át senkit (persze itt is vannak kivételek), pusztán tartja magát ahhoz a konstrukcióhoz, amit leírt a szerződésben, ami mellesleg aláírt az ügyfél.
tehát a bank azért tudta magát túlhitelezni, mert az ügyfél túlvállalta magát. mielőtt ezren nekem esnek, nem a bankokat védem, nem, nem így van, csak lássuk be, ezek az emberek nem károsultak, csak jól együttműködtek a bankkal abban a játszmában, amiben aztán mindketten vesztettek, csak ki-ki magához mérten. és utólag meg savanyú a szőlő.
egyszer az ft portálján olvastam egy tárcát, amelybe a szerző azt írta, hogy a válság előtt mindenkinek eggyel nagyobb autója volt és eggyel több szobája, mint amit képességei szerint fenn tudott tartani. és ez pontosan igaz. itt magyarországon is, boldog-boldogtalan vette az autót 0 ft-ért, meg vette fel a kis minimálbérére a 8-10 milliós lakáshiteleket.
(persze, lakni kell valahol, meg gyereknek szoba kell, stb, értem én, de ez még nem indok arra, hogy túlvállalja magát az ember, illetve ha túlvállalta magát, lássa be, hogy túlvállaltam magam.) aztán meglepődtek, hogy hoppá, már a törlesztő részlet nagyobb, mint a havi bevételem.
alapvetően felmerül bennem a kérdés, hogy ha keresek havi 100 petákot, miért veszek fel egy olyan hitelt, aminek a törlesztő részlete 55 peták és ez is épp a feszített költségvetésembe fér bele, amikor még azt is tudom, hogy nem ez a maximális törlesztő részlet, hanem akár felkúszhat egészen 80 petákig is, vagy még magasabbra?
s ha mindez megtörténik, a csúnya, rossz, gonosz bank a hibás.
mellesleg amíg rettentő sokan a fenti, általad leírt dolgokból jól élt, akkor senkit nem bántott, akkor senki nem készített tényfeltáró könyveket, filmeket erről a folyamatról, csak élvezte, hogy pörög a gazdaság, van ingyen/olcsó hitel, van rengeteg munkahely. mert azt se felejtsük el, ezek a fenti folyamatok a hibásak abban, hogy bedőltek hitelek, de ezek a folyamatoknak köszönhető az előtte lévő jobblét. akkor volt a habzsi-dőzsi, most meg a bőjt.

AncsaT írta...

És szegény drogdílereket is mindenki gonosznak mondja. Pedig ők is csak azzal kereskednek, amire igény van. Nem csapnak be ők senkit, nem mondják, hogy a kábítószertől egészséges lesz valaki, és a drogosok pontosan tudhatják, hogy mit tesz az emberrel az anyag.

Aztán ott sírnak, hogy tönkrement az életük, meg egy roncs lett belőlük. De mikor belőtték magukat, buliztak, pörögtek ezerrel, akkor bezzeg nem sírt a szájuk. Persze, szórakozni kell, meg jólérezni magamat, de aztán mikor valaki naphosszat bambul maga elé, a nyálát csorgatva, akkor aztán kikiáltják szegény termelőket, csempészeket, dílereket, hogy rosszak meg izé.

Gebra írta...

Ja, ez jó példa volt, mert a drogfüggők is a felelőtlen és át nem gondolt tetteiknek köszönhetően kerülnek bajba, aztán a rehabilitációjuk vagy a drogfogyasztásuk miatt bekövetkezett egészségkárosodásuk anyagi és erkölcsi terheit meg viselje a társadalom.
(ez a példa legalább olyannyira sarkított és sántító volt, mint az előző.)
a sok zsíros étel is elhízást okoz, mégsem a sertés lobbit és a hentesmaffiát hibáztatjuk, ha valaki az éveken át tartó szalonnapörc szopogatás miatt elhízik és megáll a szíve. Egyszerüen ésszel kell fogyasztani ezeket a javakat.

Névtelen írta...

Ancsa, ez a bejegyzésed profikat megszégyenítően jó!
Szerintem tökéletesen átláthatóan és a valóságnak megfelelően írtad le a folyamatot.
Abban is Neked kell igazat adnom, hogy igenis "szegény hitelesek".
Azon emberek többsége, akik pl. lakáshitelt vettek fel Magyarországon igen szigorú minősítési ellenőrzésen mentek át és sokuk szép önerőt perkált a banknak.
Ezek az emberek kiszámolták, átrágták magukat a témán hogy ha ennyit keresek akkor ennyi törlesztőrészletet ki tudunk fizetni.
Az általuk megkötött szerződésekben pedig nyugodtan elhihetitek hogy egyetlen szó nem volt arról hogy a bank a válság idején gyakorlatilag szinte MINDEN költségét átterhelte az adósokra - csak mert nem akartak veszteséget leírni. Márpedig a bankok szépen a saját működési költségeiket felosztották az adósok között, nulla azaz nulla kockázatot vállalva.
Többek között így esett meg, hogy a válság idején megugrott hiteleket még jobban feltornázták, irracionális magasságokba -mintegy kihasználva a válságot.
Így történt meg, hogy az addig szorgalmasan fízetgető ügyfél hirtelen dupla, néhányan közel tripla összegű részletekről kezdtek el bekérőket kapni.
Megtehette a bank? Persze, hogy megtehette. Nem szabályozta ezt nekik se a kormány, se a felügyeleti szervek, a magánszemély meg nem tudott magáncsődbe menekülni, így akár a tényleges hitele értékének többszörösét is lehetett/lehet rajta követelni. A bankot semmi más nem érdekelte csak hogy kihasználva a válságot, egyoldalúan mindenféle korlátozás nélkül, mindenféle költségét ráhárítsa szerencsétlenekre.
A vicc az egészben az, hogy ezt ám nem minden országban engedhetik meg maguknak a bankok. Sőt, a legtöbben nem.
Ancsának teljes mértékig igaza van, hogy addig amíg egy cég vagy akár bank menekülhet csődbe, egy magánszemély nem menekülhet magáncsődbe (holott ez más országokban igen elterjedt. És lássuk be, valóban így lenne igazságos.
Itt nem az emberekkel van van, hanem a szabályozásokkal, a kiskapukkal amiért országunk gyakorlatilag paradicsom a külföldi bankoknak. A magyarral bármit meg lehet tenni büntetlenül - és ezt ki is használják.
Utána lehet nézni, hány bank magyarországi leányvállalata zárta a válság éveit extra pofittal!
répa

Névtelen írta...

sikerült igen értelmesen fogalmaznom, hol az alany, hol az állítmány maradt ki stb.. :)
asszem inkább hazamegyek. :)
répa

Señorita írta...

A történethez az is hozzátartozik, hogy a bankok pofátlanul egyoldalúan módosítanak szerződést olykor. Ha én ezt tenném (pl. előtörlesztenék) akkor rámvernének egy jó kis összeget. Ők meg csak írnak egy levelet, amiben közlik a tényt, aztán részükről a fáklyás menet.
A legtöbb, amit tehetek, hogy a lakáshitel mellé nem vállalok újabb hiteleket. Igen, nekem is vannak/lennének terveim, de nem szégyen sorrendet felállítani és betartani azokat. Agyhúgykövet kapok azoktól én is, akik sírnak, hogy nem tudnak törleszteni, de plazmatévét meg kínai vázát vesznek hitelre, a lakáshitel mellé. Tisztelet a kivételnek.

AncsaT írta...

A kábítószer-kereskedelmet a kormányok igyekeznek kordában tartani, felvilágosító munka folyik, hogy az emberek ne essenek ebbe a csapdába, intézményes keretei vannak a bajbajutottak megmentésének.

A bankokat nem igazán korlátozza a hatalom. Sőt, az USA-ban egyre-másra hozták a szabályokat enyhítő törvényeket. A kábítószerrel ellentétben szabad reklámozniuk. Igen durva marketingeszközökkel élnek. Pl. a kártya alapú hiteleknél az apróbetűkben olyan dolgok vannak, ami szerintem már az uzsora határait feszegeti. Az iskolákban gyakorlatilag nem tanulnak a pénzügyekről semmi használhatót a gyerekek. Még a közgáz sulikban, meg a pénzügyi szakokon sem.

Persze, van aki hülyén eladósodik, de a párhuzam ott van, hogy a drogdíler sem azt akarja, hogy jól érezd magadat, hanem lóvét akar. A bank sem az álmaidat segít megvalósítani, hanem lóvét akar. A díler igyekszik minél mélyebbre taszítani a függőségbe, mert akkor egyre többet veszel, mindenedet az anyagra költöd, ha kell, eladod a cuccaid is. A banknak az ideális ügyfél az, aki a havi összes jövedelmét törlesztőrészletként befizeti neki, és ha kell, eladja az ingatlanait, a cuccait is, hogy pénzt tudjon adni a banknak.

Szabi írta...

Meg ugye vannak azok a felelőtlen adósok, akik könnyelműen nem számoltak azzal, hogy az addig biztosnak hitt állásukat egyik napról a másikra elveszíthetik - akár több családtagjukkal egyszerre.

Egyik haverom egy magyar hitelintézetnél dolgozik, mint telefonos adósságkezelő. Olyan dolgokat mesélt, hogy csak lestem. Pl: felhív egy ügyfelet, hogy x tartozása van, az illető elmegy pár nap múlva, hogy befizesse az összeget. Csak azt nem tudja - mert nem mondják neki -, hogy mivel napi kamat van már nem ennyit kéne. Majd 1-2 év múlva újra megkeresik, mikor már ismét szép summát lehet róla lehúzni. Másik eset: ügyfél megkérdi lehet-e részletre fizetni. Lehet - sőt még választhat is, hogy mennyit szeretne havonta törleszteni. Ha van mondjuk pár száz ezres tartozása havi 8 ezerrel ezt szépen szinten tudja tartani szintén a kamat miatt. Csak erről megint nem tájékoztatják, a levelek ugyanis csak csekket tartalmaznak számlát nem, a telefonosoknak meg megtiltották. stb. stb. És mindez törvényes ma Magyarországon.

AncsaT írta...

Alaposan végiggondoltunk mindent, számoltunk. Ha esetleg emelkedik 10%-ot a törlesztőnk, simán kibírjuk. Ha 20%-ot emelkedne, de a hitelügyintéző azt mondta, hogy az nem létezik, ahhoz legalább egy világgazdasági válság kéne, szóval 20% esetén kis megszorításokkal még mindig jók vagyunk. Ehhez képest 50%-ot emelkedett, és maszek melók megfogyatkoztak. Erre felelősen hogy lehet felkészülni?

Nyögjük a törlesztést, imádkozunk, hogy valami hülye kormányzati ötlet miatt nehogy iskolákat vonjanak össze, vagy átszervezzék Kata munkahelyét, és elküldjék valamelyikünket, mert akkor bajban leszünk.

Szabi írta...

Lehet nem teljesen egyértelmű az irónia, ami a hozzászólásom első bekezdését ihlette.

AncsaT írta...

Fogtam. Csak azt akartam leírni, hogy mi is kalkuláltunk tartalékot, de ilyen mérvű emelkedésre nem számíthattunk. Akinek a dolga volt, hogy figyelmeztessen, még az is azt mondta, hogy valószerútlen lenne az, ami jött.

Szabi írta...

Ezeket a változásokat nem lehetett előre látni. Vagy ha voltak, akik látták azoknak nem volt érdekük, hogy tájékoztassák róla a pór népet.
Tök az volt a szlogen mindenhol, hogy ugyanott vagyok, ha hitelt törlesztek mintha albérletet fizetek, csak hát mégsem mindegy, hogy a sajátomban lakom-e. És tényleg nem volt anyagilag különbség. Aztán meg sok okos ember el kezdett kis előadásokat tartani minden médiában, hogy meg kell tanulnunk addig nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. Hányni tudok az ilyen szemforgatástól. Hihetetlen mennyire hülyére vesznek minket folyamatosan.

AncsaT írta...

Azt is el tudom képzelni, hogy voltak akik nem csak, hogy előre látták, hanem egyenesen csinálták ezt. Biztos volt, aki túlvállalta magát, de sokak nem tovább nyújtózkodtak, hanem lelopták róluk a takarót.

Szabi írta...

Minden szinten az folyik,hogy az embereket módszeresen a víz alá nyomják egyre több ideig. Aztán meg arról papolnak, hogy meg kéne tanulni úszni. Komolyan kíváncsi vagyok, hogy ezt meddig tehetik büntetlenül - és itt nem arra gondolok, hogy a törvény lesújt.
"Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!"
Vagy már nálunk ez a fizikai törvény sem működik?

AncsaT írta...

Elméletileg minden körülmény adott, hogy a "proletárharc eszméje" újra reneszánszát élje. Az osztályellentétek hatalmasak. Csak már jobban kontrollálják a dolgozókat. Nem fegyveres erővel, hanem a gondolataikon keresztül. Tévé meg számítógép előtt bambulunk, és nem fogunk felkelni. Úgy értem, hogy már a fotelból sem. "Kenyeret és cirkuszt." És a kenyér nem is olyan nagyon fontos. Ha felkelést akarnék szítani, először is a tévéadókat tenném tönkre, meg az internetet, hogy egyáltalán ki lehessen csalni az embereket az utcára.

Szabi írta...

ja hatékonyabbak, mint anno a papok prédikációi hetente egyszer.

Megjegyzés küldése