Belecsapunk a lecsóba, meg a lovak közé. Ma elindult a tanév. Az általános iskolai. De kalózba már megszereztem az egyetemi órarendem béta változatát is. Eseménydús tanév elé nézek. Azt szerencsére sikerült kibuliznom, hogy idén se legyek osztályfőnök, de már nem én vagyok a legfiatalabb a tantestületben, így ez ki tudja meddig tartható. Mondjuk amíg ilyen ócska számítógépeink vannak, addig jó érv, hogy azokat kell tutujgatnom. És az a kolléga se mérges rám, aki az 5.a. osztályfőnöki pótlékát zsebre vághatja. Riogatnak az óraszám-, és kábítanak a fizetésemeléssel. De azt hiszem, a tanügyi törvény vitája nem nagyon fog lekötni, miközben a diplomamunkámmal vacakolok majd. Azt tegnap hallottam, hogy állítólag a tantárgyfelvételi időszak végéig le kell adnunk a témát. Nem mondom, hogy nagyon megijedtem, de azt sem, hogy kicsit sem.
Hallottam, hogy az MTV Video Music Award díjkiosztóján az év videója díjat Katy Perry: Firework című klipje kapta. Nos én nem szeretek trendi lenni, sőt adok rá, hogy a közízléstől eltérjen az enyém, de meg kell jegyeznem, hogy ezt a videót én már tavaly decemberben lájkoltam. Sőt, fabrikáltam egy magyar fordítást is a dalszöveghez, bár nem hiszem, hogy ez segítette volna a sikerhez. :) Másik hír, hogy az Oscar-díjra Tarr Béla Torinói lovát nevezik. Ez ügyben nem óhajtanék próféta lenni azzal, hogy én ezt a filmet nem néztem végig. Ahogy Tarr Béla egyik filmjét sem. Hogy világos legyen, ez nem őt minősíti, hanem engem. Tessék elhinni, én próbálkoztam! Emlékszem is az egyikből valami állat nagy kitömött ámbráscetre, de esküszöm, ennél több nem maradt meg az én szita agyamban. Főleg mert idő előtt kikapcsoltam az egészet.
Nekem kis könnyed izék valók inkább. Mint a koreai sorozatom. Amiben legutóbb képzeljétek, mikor el akarják adni a giszeng (gésa féleség) lányt, elmegy hozzá elbúcsúzni a fiúnak álcázott csaj, aki időközben királyi festő lett az akadémián. A lány gyakorlatilag szerelmet vall neki, és levetkőzik, hogy ágyba bújjon vele. A csaj mondja, hogy a szíve igen, az örökké, de a teste nem lehet az övé. Erre az elpanaszolja, hogy ez az utolsó éjszakája, és azzal szeretne lenni még utoljára, akit szeret. A csajszi erre lekapja azt a hülye kalapot a fejéről, ami úgy néz ki, mint a drótból szőtt szemeteskosarak, és nekiáll kibújni a ruhájából, mikor megmered a kép, és kiírják, hogy folytatás következik. De utálom az ilyet! :) Talán ma megnézem a következő epizódot, de az is lehet, nem lesz rá időm.
Van négy levelem, amit illenék megválaszolnom, és ha minden este írok egyet, akkor sem voltam túl udvarias a gyorsasággal. Fennmaradni meg nem akarok sokáig, mert ki kéne aludnom magam. Elszoktam már a korai keléstől. Miért is nem kezd 10 órakor az iskola? És most még lazán is vagyok, mert nem kell dolgozatokat javítanom, beadandókat gyártanom, vizsgára készülnöm, szakdolgozatot írnom. Komolyan mondom, már most várom, mikor lesz végre téli szünet! :) Szerencse, hogy nem vagyok egyedül, itt van nekem Kata is. Aki nagyon megértő, mert ő is majd szétszakad. A sámánképzőseivel lesz valami tábora, ígért valakinek egy rákdiétát, hogy összeállítja, csak el kéne olvasni hozzá pár könyvet, és most szül a barátnője, akit istápolni kell már előre, de ha meglesz a baba, akkor utána majd még jobban.
Esténként Harry Pottert olvasok Fecónak. Ő élvezi, különösen, hogy nem neki kell olvasnia, de én nem annyira vagyok oda érte. Nem is értem miért, elsőre úgy emlékszem, bejött nekem. De most kicsit olyan... nem is tudom milyennek találom. Nem mondom, hogy igénytelen, de minduntalan az az érzésem támadt, hogy ezt jobban is meg lehetett volna írni. A párbeszédek nem igazán peregnek, a karakterek két dimenziósak, és némely dolog nincs igazán kitalálva. Például megpróbáltam elképzelni egy kviddics mérkőzést. De ahhoz képest még egy focimeccs is érdekfeszítőnek tűnt. Persze nagy a szám, én még ennyire sem tudok írni, szóval hajtsak fejet, meg minden, csak már nem nyűgöz le.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése