Candice és Danny (10. rész)

Reggel kipihenten ébredtem, már világos volt. Kiosontam a mosdóba, halkan pisiltem, zuhanyoztam és fogat mostam. Aztán beóvakodtam Daniel hálójába, és melléfeküdtem az ágyra. Mocorgott és felém fordult. Néztem az arcát ahogy ébredezett. Eleinte olyan békés volt, kisfiúsan ártatlan. De fokozatosan komolyodott az ábrázata, majd egyszer csak kipattant a szeme. Meglepetést láttam a tekintetében, majd, hogy jár az agya, hogy kerülök ide, de aztán eszébe jutott, így átölelt és magára húzott. Adtam neki egy puszit, majd éreztem, hogy valami nyomja a combomat. Valami hosszúkásat és keményet tapintottam, és rögtön rájöttem mi az, de egy darabig még csodálkozva vizsgálgattam, hogy "Nahát, ez micsoda?". Daniel szigorúan nézett rám: "Ejnye, ebben a korban ezt már illenék tudni!".

<< előzmény

Mondtam, hogy azt sejtem, mi van a takaró alatt, csak azon tűnődöm, hogy mi lehet a reggeli merevedésének az oka. Pisilnie kell, vagy ennyire örül nekem? Erre a két ujja közé csippentette duzzadó mellbimbómat, mely éppen a blúzomat igyekezett átszúrni, és megkérdezte, hogy fázom-e, vagy én is örülök, hogy itt lehetek? Mondtam, hogy kérdezhet ilyen butát, nincs is hideg. Persze a kellemes időjárás ellenére komoly késztetést éreztem, hogy én is a takaró alá bújjak, és további vizsgálatokat eszközöljek a tapasztalt élettani jelenséget illetően. De későre járt, illetve bizonyos szempontból még túl korán lett volna, ezért finoman megharaptam a fülcimpáját és elköszöntem, azzal, hogy majd hívjon.

Hazasétáltam, nagyokat lélegezve az üde, reggeli levegőből, és hunyorogtam a napsütésben. Útközben betértem egy pékségbe, és még langyos, friss zsemléket vettem reggelire. Főztem teát, majd megettem a kifliket, vajjal és narancslekvárral. Aztán leheveredtem a nappaliban a kanapéra. Talán el is bóbiskoltam, de nem sokáig, mert a telefon felriasztott. Chris kérdezte, hogy ébren vagyok-e? Mondtam, hogy úgy tűnik igen, mire elköszönt, de két perc múlva már az ajtómon csengetett. Biztos erre autózott, reménykedve, hogy itthon talál. Hoztam neki egy kólát, magamnak meg még egy bögre teát töltöttem.

Feszülten hallgatott, de ma nem volt kedvem Ms. Freudot játszani, így nem kérdeztem semmit. Hagytam, hogy a csend nyomasztani kezdje. Végül megkérdezte, hogy Dannyvel minden rendben volt-e. Mondtam, hogy igen, nagyon jó helye van, jól érzi magát, és az új gazdája is odáig van az örömtől. Azt mondta, hogy nem erre gondolt, hanem, hogy amíg vigyáztam rá, nem volt-e gond a kutyával. Mondtam, hogy semmi, mert jól megfegyelmeztem, tisztáztuk ki a főnök, és onnantól szótfogadott. Egy kis hallgatás után kibökte, hogy elfelejtett szólni, ne mutatkozzam pucéran a kutya előtt, mert "furcsán" reagál rá. Nagy szemet meresztettem, és mondtam, hogy én semmi furcsát nem tapasztaltam, Pont úgy viselkedett, ahogy bármelyik hímneműtől várható lenne. Mire csak annyi volt a válasz, hogy "Hát pont ez az!".

Kért még egy kólát, majd egy jókora korty után belekezdett a meséjébe. Elmondta, hogy zuhanyzás után mindig egy szál törölközőben ment be a szobába, amit aztán letekert magáról és a haját szárogatta vele. Danny eleinte csak az ölébe hajtotta a fejét, majd az az orrát a combjai közé fúrva szimatolt. Mulatságosnak találta a dolgot, ezért nem zavarta el. Aztán egyszer, amikor így pucéran az ágyon térdelve az ágyneműt igazgatta, a kutya hátulról ráugrott. Habozott egy kicsit, majd hozzátette, hogy gyakorlatilag megerőszakolta. Rámosolyogtam és azt mondtam, hogy legfeljebb elméletileg. Gyakorlatilag, ha egy bíróságon előadná, hogy egy pasit beengedett a hálószobájába, ahol pucéran négykézlábra állt az ágyon, mire a fickó hátulról a magáévá tette, és ez szerinte erőszak volt... nos van sejtésem, mit mondana a bíró.

Láttam, hogy elfutja a könny a szemét, ezért gyorsan közelebb húzódtam hozzá és átöleltem. A fülébe susogtam, hogy milyen butus, és hogy a pénisz az pénisz, és ilyen alapon ez már többször is megesett vele. Erre nagyot sóhajtott, hogy igen többször is, mert máskor is hagyta neki. Mert odament, és szimatolta, meg az orrával böködte. Odatette a kezemet, hogy mutassa hol böködte Danny az orrával. Megkérdeztem, hogy mást is csinált-e? Ó igen, mondta, a nyelvével. Belenyúltam a farmerjába, hogy tisztázhassuk, a kutyanyelv merre járt. Megemelte a csípőjét és lehúzta a cipzárt, hogy elmagyarázhassa, mit művelt a kutya. Itt? Igen, meg még lejjebb is. Így csinálta, vagy inkább így?

Végül kibújt a nadrágból és a bugyijából is, hogy egész pontosan rekonstruálhassuk a történteket. Azt is mondta, hogy a Danny nem a mancsával, hanem a nyelvével dolgozott, és a kutyán nem volt ruha. Erre levetkőztem én is, hogy egészen olyan legyen a helyzet, mint amit el akart magyarázni nekem. Folyamatosan kérdezgettem, hogy a történtekhez hű vagyok-e, jól utánzom-e a kutyát, és a végére már nagyon jól csinálhattam, mert a válasz az volt, hogy "Igen, igen, igen! Ó, igen!".

folytatás >>