Chris teljesen ellazult és összegömbölyödött a karomban, mint egy kismacska. Szinte dorombolt. Aztán valami megakadt a fejecskéjében, mert láttam, hogy ráncba szaladt a homloka. Megkérdezte, hogy nem undorított-e, hogy én ott... ahová a kutya... Kinevettem. Hogy a kutya után a vőlegénye több alkalommal is járt már "ott", és ha éppen fintorogni akarnék, akkor inkább amiatt tehetném. És két dolgot jegyezzen meg. Egy: az "ott" a világ legnagyszerűbb dolga, és a pasik bármikor odaadnák érte a fél a karjukat, de lehet, hogy az egyik lábukat is. Kettő: felejtse el mi történt Danny és közte! De legalábbis soha, de soha, de tényleg soha, a büdös életben eszébe ne jusson elmondani senkinek! Egyik pasijának se, de legfőképpen egyetlen locsogó, pletykás csajnak se. És ha rám hallgat, akkor többé előttem se hozza szóba a dolgot. Mert ez olyasmi, mintha megölt volna valakit. Jobb, ha még a halálos ágyán se beszél róla. Nem azért, hogy amit mit tett, az ilyen vagy olyan, hanem mert az emberek olyanok amilyenek.
Láttam rajta, ahogy kristályosodik benne a döntés, hogy ki fogja radírozni a történteket a fejéből. Tudtam, hogy minden rendben lesz, és láttam, hogy ő is tudja. Ám a szemében fény gyúlt, és azt mondta, hogy mielőtt végkép megfeledkezünk az esetről, szeretné, ha pontosan tudnám, mi történt. De az a helyzet, hogy nem egészen úgy volt, ahogy gondoltam, és hogy tiszta képem legyen, inkább megmutatná. És azzal már csúszott is lejjebb. A köldököm magasságában fogtam meg a fejét, és mondtam, hogy neki ott van a vőlegénye, nekem meg a barátom, és ez így aggályos.
Amit az előbb csináltunk, az persze nem volt hűtlenség, mert én nem vagyok úgy Daniellel, még nem feküdtem le vele, őneki viszont elsősegély jelleggel életmentő beavatkozásra volt szüksége. Erre azt válaszolta, hogy ebben az esetben nem volt egyenrangú a kapcsolatunk, és ezt a dolgot ő így nem tudja elfogadni tőlem. Tehát kénytelen lesz visszaadni. Ez egy eléggé összetett gondolat volt, és időbe telt végiggondolnom. Különösen, mivel a gondolkodás elég lassan ment, köszönhetően annak, amit a kezével művelt. Amire pedig végigjutottam rajta, a kezét felváltotta a nyelvével. Így kissé elbizonytalanodtam a tekintetben, hogy a végkövetkeztetésből adódó illő viselkedés mi is lenne. Aztán, egy időre teljesen mellőztem a gondolkodást.
Közben emlékszem, hogy a bájosan kecses bokáit csókolgattam, miközben ő a térdeimet ölelte, és azon mérgelődött, hogy ez így mégsem jó. Mert most megint neki van tartozása, amit le kell rójon, hogy végleg lezárhassuk ezt a témát. De olyan alaposan sikerült lerónia a leróni valókat, hogy azt már túlzásnak éreztem, és amit kaptam tőle, nem hagyhattam viszonzás nélkül. Mikor sikerült kölcsönösen kiegyenlítenünk a számlát, elmentünk zuhanyozni. De együtt, ami meglehetőst óvatlan dolognak bizonyult. Ismételten felborult az elszámolásunk mérlege, amit aztán késő délutánra tudtunk csak egyensúlyba hozni.
A nap eseményeit nem sikerül sorba rendeznem, mozaikszerű képek halmazából áll. Emlékszem, hogy fekszünk a hálószobában, az ágyon meg az ágy előtt is a birkabőrökön. Ülünk a nappali szőnyegén, mezítelenül. Ő a kanapénak, én a fotelnek vetett háttal, és egymás lábkörmeit lakkozzuk. Sajtosszendvicset eszünk a konyhában, ő egy XXL-es fekete pólóban, én meg egy lepedőbe csavarva. A kád szélén ül, széttárt combokkal, és a zuhanyrózsából meleg vizet permetez a hátamra. Nem tudom hogy, de a tévéállvány mögé is bekeveredhettem, mert emlékszem a csatlakozókra, a kábelekre, amint alulnézetből, különös élességgel látom őket. A dugaszok fém részein megcsillan a napfény, és arany porszemek táncolnak mindenütt. Akkor is, ha lehunyom a szemem.
Mikor kinyitom, Chris hajol fölém, szemében tükröződik az arcom. Pislantok, és már a feszes fenekét látom, combjainak vonalát. Aztán a duzzadt ajkát, a nedvesen csillogó fogsorát, amint készül a mellbimbómat harapdálni. Ismét a popsija, más szögből. Ívek, hajlatok, zugok. Gömbölyű és lapos, izmos és lágy részek. Rándulások, remegések. Sóhaj, nyögések, kuncogás, lihegés, és apró sikolyok. Az egész olyan szürreális, minden összefolyik. Pedig esküszöm, nem szívtunk semmit. Én egyáltalán nem szoktam, és Chris is csak elvétve. Egymástól részegültünk meg, és attól, hogy tudtuk, ez az utolsó ilyen önfeledt együttlétünk. Ha férjhez megy, nem leszünk többé így egymással. Soha.
4 megjegyzés:
Jajjj Ancsa!!! :)
Kellett nekem megnézni, hogy van e már új posztod. Lefekvés előtt ilyet olvasni brutális kínzás!!! :)
Szuper lett újfent! Pláne a végén lepergő emlékképek. :)
Talán megfelelő szobatársakra lenne szükséged, akik Candyhez és Chrishez hasonlóan, pragmatikusan viszonyulnak a szexhez. :)
És tudom, a plázaszőke cica most már nem csak túl agyas, de túlságosan lírai is. :)
No comment! :) Mire megtalálnám a "megfelelő" szobatársakat, már 4 diplomás véndiák lennék... :)
Van benne valami, bár nekem sokkal szimpatikusabb Candy most, mint az elején. De ez csak az én szerény véleményem. :)
Csak egy jól megszövegezett hirdetés kérdése. :)
Candycica összetett személyiség, egyszerre felszínes és mély, ráadásul szerepet is játszik. Talán még én sem látom, milyen igazából. Simulékony és lágy mint mellimplantátumban a szilikon, ugyanakkor hajlíthatatlanul kemény, mint egy márványszobor karja. Helyreállítja a barátnője lelki egyensúlyát, ez ügyben minden eszközt bevet, de azért eszébe sem jut elárulni, hogy Dannyvel bizony neki is megvolt a maga kalandja.
Megjegyzés küldése