Magas, jóképű fickó volt Mike, a szomszéd, valahol negyven és ötven között. Rögtön megnyerte a bizalmamat a nevetős tekintetével, ahogy rám nézett, és mert mikor Daniel bemutatott minket, úgy fogta meg kezem, hogy egy pillanatig azt hittem, meg fogja csókolni. Danny is szimpatikusnak találta, csóválta a farkát, szimatolta mint őrült, és összenyalta a kezét. Persze lehet, hogy csak Bessie szagát érezte rajta. Daniel kihozta a garázsból az összekészített kutyaholmit. Utoljára megitattam Dannyt, majd egy papírtörlővel szárazra töröltem a vizesedényét és azt is a többi közé raktam hátra a platóra. Egy fekete, négy ajtós Dodge pickuppal jött Mike, ami egy túraautónak álcázott városi aszfaltdöngető és egy vidéki mindenes furcsa keresztezésének tűnt. A hátsó ülést leterítettem a kutya pokrócával, majd betessékeltem a vonakodó ebet. Hátra ültem én is, mire úgy tűnt megnyugodott. Danielé lett az anyósülés. Mike megvárta, amíg bekapcsoljuk az öveket, majd olyan finoman indított, mintha tojást szállítana kereskedelmi mennyiségben.
A park háta mögött egy meredek utcába hajtottunk be, majd elfordultunk jobbra. Szépen ápolt előkertek mögött, széles, vörös téglás, kissé régimódinak tűnő házak álltak. A 124-es szám elé fordultunk be, ami nem sokban különbözött a többitől. A bejárati ajtó borvörös volt, míg mellette fekete és méregzöld, a szemközti oldalon meg gesztenye, sötétkék és szürke. Nappal még csak hagyján, de éjszaka biztos eltéveszteném az ajtót. Talán ezért is festették a felhajtókra a házszámokat.
Mike invitálására bekísértük Dannyt, aki egyre izgatottabban szimatolt. A jókora előtérből egy széles folyosón átsétáltunk a ház túlfelén lévő verandára. Amilyen nyitott volt a ház előtti rész, sehol egy kerítés vagy sövény, itt olyan zárt volt minden. Magas téglafalak határoltak egy jókora kertet, melynek hátuljában, fák takarásában egy kennel dróthálója látszott. Én nem láttam semmit, de Danny boldog csaholással előreszaladt. Egy vékonyabb hang felelt neki, és néhány lépés után megláttam Bessie-t. Átdugta az orrát a hálón, és megkezdték egymás szimatolását.
Visszasétáltunk a verandára. Mike hellyel kínált minket a kényelmes hintaágyon, majd hozott nekünk egy-egy sört. Amíg kortyolgattuk a hideg italt, elmondta, hogy vár estig, addig szokják csak egymást így rácson át, és majd az etetéskor ereszti össze őket. Ha nem morognak egymásra a kaja miatt, akkor kettesben meri hagyni az ebeket éjszakára is. Aztán ecsetelte még, milyen szép pár lesznek, és üzente Chrisnek, ha szeretne kiskutyát, szívesen ad majd a reménybeli alomból. Mi csak bólogattunk majd elköszöntünk és átmentünk Daniel házába. Ajánlotta, hogy hazafuvaroz, de mondtam, hogy ki van csukva, ha csak egy sört ivott is, nem engedem autóba ülni. Ekkor beinvitált, úgy tűnt, kicsit félve. Azt hittem rumli van nála, de minden pöpec rendben volt.
Elmentem a mosdóba, megmosni a kutyás kezem, meg a sör is átért rajtam. Bekiabált utánam, hogy melyik törölközőt használhatom. Mire kijöttem, poharakat vitt a nappaliba, és kérdezte mit iszom, narancslét vagy tonikot. Mondtam, hogy mindegy, ha tesz bele kicsi vodkát is. Erre nagyon nézett, de mondtam, hogy én már biztos nem vezetek ma, és szerintem már ő sem. Hozott lime karikákat a pohár szélére, és vodka-tonikoztunk. Most én voltam az, aki jól megbámultam a lakását. Széttúrtam a cédéit, Wagnert rakattam be vele. Kérdeztem, mennyire kényesek a szomszédok, de azt mondta, vastagok a falak és hangszigeteltek is, erre bátran tekertem a hangerőn. Végigsasoltam a könyvek gerincét, majd lehalkítottam a zenét és leültem mellé a kanapéra.
Kicsit csókolóztunk. Most először, mióta megismerkedtünk. Szóval nem hagytam, hogy nagyon belemelegedjen, inkább megkérdeztem, hogy tud-e főzni. Erre felháborodott, hogy a delfin tud-e úszni, vagy a sas repülni. Kivonszolt a konyhába, és megmutatta az edényeit. Voltak vörösrézből készült serpenyői, háromféle wok edénye, fondü készlete, és néhány dolog, amelyeknek nem volt teljesen világos előttem a rendeltetése. Mondtam, hogy le vagyok nyűgözve, de ha negyed órán belül nem tálal valamit, akkor éhen halok. Kinyitotta a hűtőt, majd rövid töprengés után közölte, hogy kínai omlettet készít. Miután tisztáztuk, hogy se kutyahús, se fecskefészek nem lesz benne, rábólintottam.
Evés után elmosogattam, hiába tiltakozott. Megkérdeztem, hogy csak udvariaskodik, vagy a nyomorult edényeit félti tőlem. Azt mondta, hogy egyik sem, de inkább a mosogatógépet kéne használnunk. Közöltem vele, hogy az nem elég környezetbarát módszer, mert túl sok vizet fogyaszt, és elöblítettem a tálat, a serpenyőt meg a két tányért. Aztán kaptam tőle egy fogkefét, majd megmutatta a kertjét, ami elég vadregényes volt, fák és sűrű bokrok közt kanyargó kavicsos ösvénykével, kőpadokkal és egy kis filagóriával az egyik sarokban. A kertben is csókolóztunk egy kicsit. Szerintem minden zugában, de Daniel ebben nem volt biztos, így végigmentünk rajta mégegyszer.
Közben persze beszélgettünk is. Mesélt a családjáról. A három nővéréről. Mosolygott, mikor kérdeztem, hogy nem Csehovnak hívták-e a szomszédjukat? Mondta, hogy a családnevére nem emlékszik, egy öreg orosz emigráns volt, akit ő gyerekként csak Ványa bácsinak szólított. Most én vigyorogtam rá, amolyan cinkos módon. Lassan közelgett az este, én meg közöltem vele, hogy ha hozat nekem pizzát, gombás-mozzarellásat, akkor talán nem is akarok majd hazamenni. Szó nélkül előkapta a telefont és leadta a rendelést. A dobozból ettük a pizzát a kertben. Így romantikusabb volt, és nem kellett mosogatni sem.
Egy poharat is kaptam a fogkefémhez, amibe beleállítottam tükör alatti polcon. Kicsit olyan volt, mintha beköltöztem volna. Úgyhogy visszavettem a tempóból, és megkérdeztem, ki alszik a hálóban és ki a nappaliban a kanapén? Csak kicsit tűnt csalódottnak, és érdekes javaslattal állt elő, döntsük el kártyán. Rutinos pókeres volt, így én aludtam a kanapén.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése